5 hónapos kihagyás után a Sassuolo ellen tért vissza a pályára tétmeccsen Antonio Rüdiger.

A német játékos még a nyári Európa bajnokság előtt szenvedett térdsérülést, majd a több hónapos felépülést követően a szerdai, Sassuolo ellen pályára lépett az utolsó 10 percben.

Szia Antonio! A héten a Sassuolo elleni meccsre visszatértél az első csapathoz, először az elmúlt szezon utolsó, Milan elleni meccse óta. Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy te is a keret tagja leszel?

"Igen, először is nagyon megörültem, amikor az én nevem is szerepelt a listán, mert hosszú négy hónap volt ez számomra, nagyon nehéz időszak volt, de nagyon boldog vagyok, hogy most újra a keret tagja lehetek."

Számítottál rá, hogy lehetőséghez jutsz a Sassuolo ellen?

"Nos...50-50% volt az esélye. Természetesen reménykedtem benne, hogy pályára léphetek, de ha az edző nem küldött volna pályára, akkor sem lettem volna szomorú, mert a keret tagja voltam. Ez roppant fontos volt számomra, az önbizalmamnak és az edző adott 10 perc játéklehetőséget, aminek nagyon örülök."

Meglepődtél, amikor Spalletti téged hívott az utolsó 10 percben? Milyen érzés volt?

"Természetesen nagyon örültem. Kicsit arra a négy hónapra gondoltam, hogy miken mentem keresztül. Amellett, hogy örültem, kicsit ideges is voltam, de nagyon hamar a pályára kerültem és ez gyorsan elmúlt. Szerencsére a csapat jól játszott."

Mentálisan nagyon erősnek látszottál, félelem és nyomás nélkül játszottál.

"Persze, mert tudom, hogy a térdem nagyon stabil már. Oké, sosem lehet tudni, hogy mi fog történni, hiszen láthattuk, hogy szegény Florenzivel is mi történt. Nagyon gyors felépülést kívánok neki. Tényleg csak azt tudom mondani, hogy legyen végig pozitív, a körülötte lévő környezet legyen pozitív kisugárzású, hiszen mindannyian mellette állunk és ha segítségre lenne szüksége, akkor ott leszünk és segítünk, mert mindannyiunknak nagyon sokat jelent. Nagyon remélem, hogy mihamarabb újra a pályán lesz velünk."

Ő pont most megy majd azon keresztül, amin te már átmentél. Mi volt az első gondolatod, amikor megsérültél?

"Nem volt könnyű, de ez minden embernél más. Mindenki másképpen reagál a dolgokra. Én elkezdtem nevetni, persze egy hatalmas sokk volt, de nagyon gyorsan felfogtam, hogy mi történt és hogy dolgoznom kell, hosszú és kemény hónapok várnak rám, de ez ilyen."

"Ahogy mondtam, a körülvevő környezetnem jónak kell lennie és szerencsére nálunk ilyen van. Nagyon jók a fizikoterapeutáink és a fitnesz edzők. Ezért rá is jó környezet vár és ilyenkor persze a család is nagyon fontos. Remélem, hogy bírni fogja fejben és végzi majd a dolgát."

Annak ellenére, hogy pozitívnak állítottad be magad, voltak nehéz pillanataid?

"Természetesen voltak, mert az első hónap nagyon nehéz. Különösen a műtét utáni első két nap, akkor még nagyon fáj a lábad. Aztán elkezdesz azon gondolkodni, hogy hogyan is történt a dolog, aztán 'Oké, lehetett volna másképpen, vagy jobban csinálni?' - nem, ez sajnos így történt meg. Amikor ennek van ideje, akkor ez történik."

"Férfiként kell viselni a dolgot, előre kell tekinteni és pozitívnak kell maradni, mert az ilyen sérülések mindig rosszak. Nincs jó pillanat a sérülésre, de a legjobbat kell kihozni belőle és ezt csak pozitívan lehet. Florenzinek tudnia kell, hogy mindannyian visszavárjuk és mindannyian mellette vagyunk. Nem kell félni. Vissza fog térni és még erősebb lesz, mint valaha volt."

Mennyire nehéz volt elviselni, hogy nem lehettél ott az Eb-n? Csalódott voltál, vagy megpróbáltad elterelni a figyelmed és szurkolni a válogatottnak? Sokat beszéltél az edzővel?

"Az én helyzetem kicsit más volt. Ez lett volna az első nagy torna a pályafutásom során. De mindent Istenre hagytam, neki biztosan oka volt erre. Persze mérges voltam, mert ezzel az egész felkészülési időszakot is elvesztettem. Viszont az első pillanattól kezdve pozitív maradtam és tudtam, hogy a következő hónapok nehezek lesznek, de tudtam, hogy keményen kell dolgoznom. Ez egyfajta tanulási folyamat is és ebben a négy hónapban nagyon sokat tanultam és remélem, hogy most már minden jól alakuk."

A rehabilitációd során beszéltél Spallettivel és ha igen, akkor miről?

"Őszintén, már nagyon az elején felhívott és beszélt velem, de rájött, hogy teljesen tisztán látom a dolgokat és nem vagyok egyáltalán frusztrált. Azt mondtam neki, 'Minden rendben, hamar visszatérek, nincs miért aggódni.''"

Van bárki, akitől különösen sok támogatást kaptál?

"A családomtól. Ez a legfontosabb dolog az életben. Persze a csapattársaimtól is, egy kicsit csodálkoztam emiatt, de az első srác, aki felhívott tulajdonképpen Kosztasz Manolasz volt. Aztán a többiek, Kevin Strootman, Edin Dzeko, mindannyian beszéltek velem és én ennek nagyon örültem. De természetesen a család volt a legfőbb támaszom."

A felépülési időszakban nagyon sok időt töltöttél Mario Ruival és Abdullahi Nurával. Kialakult valamiféle szorosabb kötődés köztetek?

"Természetesen! Különösen Marióval, mert ő is teljesen új volt a csapatnál és nagy reményekkel érkezett, majd jött ez a szörnyű sérülés. De ilyen az élet. Persze a tavalyi Empoli meccsen volt közöttünk egy kis probléma, aztán most nagyon sokat tanultunk egymástól és most már azt mondhatom, hogy ő az egyik legjobb barátom a csapatban. Nagyon jó srác és remélem, hogy ő is mihamarabb visszatér."

A felépülésed végefelé már a Primavera csapattal edzettél és az elmúlt hétvégén meccset is játszottál náluk. Milyen élmény volt?

"Először is szeretném megköszönni a lehetőséget Alberto De Rossinak és a Primavera csapatnak, hogy velük edzhettem. Ezek voltak az első lépések és nagyon fontos volt, mert ezzel nőtt az önbizalmam is. Ráadásul még gólt is szereztem, gólpasszt adtam, ez nagyon jót tett az önbizalmamnak és ezt szívből köszönöm nekik. Szép sikereket kívánok nekik és hogy újra nyerjék meg a Scudettót."

A hónapok során a szurkolók végig melletted álltak és sok támogatást kaptál tőlük. Szeretnél üzenni nekik valamit?

"Nagyon sok üzenetet kaptam a szurkolóktól és ezért nagyon, nagyon hálás vagyok, mert hatalmas erőt adott és megmutatta, hogy mennyire sokat számítok nekik. Ezért is tartottam fontosnak, hogy folyamatosan informáljam őket."

Milyen messze vagy a 100%-os állapottól?

"Kis időre szükségem van még, mert azoknak, akik nem láttak rövid időnek tűnhet a 4 hónap, de nekem nagyon kemény időszak volt. Persze remélem, hogy mihamarabb visszanyerem azt a formám, ami a tavalyi szezon végén volt."

Mit szólsz a csapat elmúlt hónapokban nyújtott teljesítményéhez? Van olyan új igazolás, akit kiemelkedőnek tartasz?

"Szerintem, ha megnézzük a tabellát, akkor láthatjuk, hogy jó helyen állunk, pedig nem mindig voltak jó meccseink. De végül ott állunk a második helyen, közvetlenül a Juventus mögött. Így kell folytatnunk, vagy még jobban. Azt sem szabad elfelejteni, hogy sok a sérültünk, Vermaelen, Florenzi, Mario Rui, Bruno Peres és Perotti, akik mind meghatározó játékosok. Remélem, hogy mindenki hamar visszatér majd és akkor aztán igazán jó szezonunk lehet."

Végül, azt hallottuk, hogy nagyon jól táncolsz. Mi a véleményed Leandro Paredes és Stephan El Shaarawy próbálkozásáról a góljukat követően?

"Először is ki mondta, hogy jól táncolok?!"

Az öltözőből valaki...

"Akkor Paredesnek és El Shaarawynak hozzám kell fordulniuk, mert szerintem ebben a csapatban én vagyok a valaha volt legjobb táncos. Ez nem nagyképűség, ez tény. Ha tanulni szeretnének, akkor tudok nekik leckéket adni."

Forrás: asroma.com

Címkék: AS Roma, Rüdiger, sérülés