A Kakasülő második részében a vasárnapi, Parma elleni bajnoki elemzését olvashatjátok.

Ismét rá kellett jöjjek, hogy Fonseca nem egy isten. A legutóbbi meccsünk óta eltelt 2 hét. Hallottunk olyasvalakiről, aki fele ennyi idő alatt megteremtette a világot, a mi Paulonk pedig látszólag semmit nem csinált. De ha Fonseca ekézésre vágysz, akkor ennek ellenére se olvasd tovább a Kakasülő parmai részét.

Az alapfelállásunk a Milan meccs óta megszokott 3-4-2-1-nek hívott formáció volt. Pellegrini szerepében Villarral, Smallingéban Cristantével és elől a koronázatlan Mayorallal. A terv is a szokásos, annyi eltéréssel, hogy Cristante közvetlenül is indíthatta a szélsőinket, Mayoralt pedig elsősorban földön próbáltuk megjátszani. De úgy látszik Liverani látott már az elmúlt 2 hónapban Roma meccset, mert majd’ fél óráig minimális fogást sem találtunk rajtuk. Hátul szépen vonalban várt 5 védő, a szélsővédőiknek eszük ágában sem volt elmozdulni, ha Pedro és/vagy Mkhitaryan középre próbálta húzni őket.

Hiába szereztünk többször is labdát az ellenfél térfelén, szépen tartották a védővonalakat. Veretout kilépésénél például mindent jól és gyorsan csináltunk még sem lett komoly helyzet.

Az első negyedóra után Mkhitaryan egyre többet lépett fel második éknek, Pedro pedig bement középre. Láthatóan középen akartunk bontani, mert a szélek zárva voltak mint COVID alatt a népkonyha. Átálltunk 3412-re, de helyzetet ez sem hozott.

Ha nincs Spinazzola fantasztikus passza, sokkal szenvedősebb lehetett volna a meccs. Ami nem ment rendszerből, megoldottuk minőségből. A gól előtt kicsit sem bontottuk meg a védelmet. Létszámban és pozícióban is szépen megvolt a Parma. De jött egy zseniális passz, meg nem jött egy kapus és Mayoral megpróbálta elhitetni velünk, hogy fodbalistából van. (Snatch majd kiír egy szavazást, hogy kivel sikerült.)

Négy a hét ellen csináltuk meg. Szép volt. Nüanszokon múlt. Mayoral embere mikor látja, hogy jön a passz, még időben kilép lesezni, de az előtte álló védő lába 49-es, így a cipőorra pont belóg. Köszönjük.

A gól ellenére egyértelmű volt, hogy valamit lépni kell, mert a Parma nem adta fel ezt az ultradefenzív játékot. Fél óra után jött az egyetlen innováció, amit próbáltunk már korábban is, de most használtuk a legtöbbet. Veretout helyére mélyen hátrajött Mkhitaryan, a francia pedig fél sorral feljebb lépett.

Miért működött ez?

1. 5 védő ellen a helyzetek sokkal inkább a hátulról érkezőkre jönnek ki, mert a boxon belül ritkán van hely. És az örmény sokkal jobb befejező, mint Veretout vagy Villar. Az első gólunk csak a kivétel volt, ami erősíti a szabályt.
2. Mkhitaryan (Spinazzola mellett) a leggyorsabb játékosunk, így nagyobb eséllyel ér fel a gyors játékoknál, mint Veretout.
3. A 3 emberes középpályán lendületből át tudsz rohanni, mert nem tudnak leütközni.

Nem tudom, hogy készült-e erre előre Fonseca vagy a meccsen rögtönzött, mindenesetre az idei szezon egyik legszebb apró módosítása volt. Low risk, high reward. Mert minimális kockázat persze van, ha Mkhitaryannak kellett volna védekezni Veretout helyén (egy labdavesztésnél). De egy ilyen defenzív ellenfél ellen ennyi kockázat bőven belefért. Egyébként pedig a második félidőben volt is hogy Miki tisztázott egy kontránál fejjel a 16osunkon belül. Azért mondjuk a Napoli ellen erre nagyon nem építenék…

A második gólhoz persze még kellett a mázli, mert a Mayoralról felpattant labda kontrolálatlan volt, de az AM-ek visszamozgása és lendületből érkezése teljesen tudatos elem Fonsecatól.

Lendül a láb és eldől a meccs.

És még szebben kijött ez a helycserebere a harmadik gólnál. Nagyon nem magyaráznám, elég megnézni milyen mélyről indul Mkhitaryan és milyen lendülettel érkezik… oké, ezt screenshotokon nehéz bemutatni, de idézzétek fel :).

A labda útja ugyanaz, mint amit az előző Kakasülőben nézegettünk. Veretout (aki most ugye Miki) -> Mayoral, aki leteszi az egyik AM-nek (most Pedronak), aki vagy kapura tör vagy kiteszi a szélre. Most Pedro Karsdorpot választotta, de akár lőhetett is volna. Innentől easy, mert 4 célpontja is volt a hollandnak.

De igazából a meccs már 2-0mál eldőlt, ez már csak jutalomjáték volt, mint ahogy a teljes második félidő. Liverani még váltott a végén 4 -1-2-2-1-re, V alakú középpályával, ahol a DM figyelte gyakorlatilag követővel Mkhitaryant. Mayoral sérülése (?) után pedig tényleg semmi nem történt már. Hogy ennek az örményünk kizárása vagy a nulla motivációnk volt-e jobban az oka, azt passzolom. De ismerve az olasz focit, meglepő lett volna ha másképp alakul.

 

A lényeg hogy középcsapatok ellen lazán játszhatjuk a saját játékunkat, mert ha tudják is mi jön, nincs annyi potenciál bennük, hogy teljesen el tudják venni. És mi változott tavalyhoz képest?

Két dolog:

1. sebesség
2. helyzetkihasználás.

A statisztikagyűlölők elkapcsolhatnak :)

A kényszerkezdő Villarnak 28 passza volt a támadóharmadba. Iszonyú magas szám. Visszakerestem az elmúlt két forduló meccseit, de egyetlen játékosnak sem volt ennyi. Nem rómainak, hanem a teljes mezőnyből. 20 felett már soknak számít. A 105 passzából 59 előrepassz volt.

Tavaly átlagosan 2664 yardot (bocs, amcsi stat oldalról van az adat, nem szorozgatom 0,91-gyel, mert úgyis csak az arány számít) passzoltunk az ellenfél alapvonala/gólvonala felé meccsenként, idén 2920-at. Azaz van egy közel 10%-os növekmény úgy, hogy a rövid passzaink aránya is nőtt (3%-kal). Nem előrerúgdaljuk a labdát, hanem kurvagyorsan kipasszoljuk.

Persze hogy legyen hová passzolni, futni is kell. Az első 3 meccsünkön többet futottunk (mozogtunk) mint az ellenfél, de kevesebbet sprinteltünk náluk. A Benevento meccstől kezdve ez megfordult. Általában többet is futunk, de mindig többet sprintelünk. Azaz a mozgásokon belül a sprintek aránya durván megnőtt.

xG elemzésbe most nem kezdenék, mert már így is hosszú a poszt, de most először vagyunk pluszosok (azaz lőttünk több gólt, mint ami a helyzeteink minősége alapján „járt” volna) a 2016/2017-es év óta. Messze még a szezon vége (és Dzeko is visszatér :)), de ha ez így marad, akkor reális cél a BL helyezés. Forza ASR!

Forrás: https://asroma.hu

Címkék: AS Roma, Kakasülő