A Roma a 81. percig csak birkózott a kiesés ellen küzdő Leccével, majd Artem Dovby villanásának köszönhetően végül megszerezte a 3 pontot.

Végig hitt benne, hogy meglesz a meccs?

„Mindig hinned kell benne. Trükkös meccs volt, de a fiúk nagyon koncentráltan mentek ki. Kihagytunk két hatalmas lehetőséget, aztán gólszerzési lehetőséget adtunk nekik azzal, hogy egy buta labdát adtunk el a saját térfelünk közelében, majd egy másikat az ő térfelük közelében. A második félidő sokkal küzdelmesebb, kevésbé esztétikus volt. A lényeg, hogy nyertünk. Küzdöttünk egy olyan csapattal, amely a kiesés ellen küzd, és tudjuk, milyen nehéz pontokat gyűjteni a kiesés ellen harcban lévő csapatok ellen - különösen idegenben.”

Lehet, hogy Artem Dovbykot pusztán a góljai alapján kellene megítélnünk, és nem kérni tőle sokkal többet?

„Nem, többet kell kérnünk tőle, mert motiválni akarjuk. Minden nap ezt tesszük. És ez szerinte is rendben van. Megkértem a csapatot, hogy amennyire csak lehet, próbálják meg kiszolgálni, mert neki erre van szüksége, és ő pedig sokat mozogjon üres térbe, hogy megjátszható legyen. Ezen dolgoztunk az edzéseken, és lassan halad afelé. Ő egy érzékeny srác, és ezek a gólok jót tesznek neki.”

Ezt a meccset másképp nyerte meg a csapat, mint a többit, mert a gól a semmiből jött: Dovbykon volt egy ember, és sikerült védőket kicselezve gólt szereznie. A másik két hatalmas helyzet is a semmiből jött.

„Igen, tudtuk, hogy a kapustól akarják felépíteni a játékot, és hogy ezeket az egy-kettőket fogják játszani. Több példát is láttunk arra, hogy a csapatok nagyon agresszívan játszottak, és arra is, hogy kevésbé agresszívan, és azt mondtam a játékosoknak: 'Menjünk utánuk, amikor mennek labdát szerezni, és ne hagyjuk, hogy nyugodtan játsszák meg. Ha hosszúra passzt kényszerítünk ki, akkor könnyebben meg tudjuk szerezni azt”. Tudtuk, hogy veszélyesek lehetnek keresztpasszokból vagy beívelésekből, illetve azokkal a gyors átmenetekkel, amelyekben nagyon jók.”

A Romának már 52 pontja, míg a negyedik helyen álló Bolognának 56 pontja van. Felfelé néznek, vagy még túl korai lenne?

„Nem, én a játékosaimat nézem. Még korán van. Mondtam a srácoknak, hogy a nyáron nem szabad megbánnunk semmit. Mindent ki kell adnunk magunkból, aztán elfogadjuk azokat az eredményeket, amelyeket a pályán sikerült megszereznünk. Ezt akarom - hogy mindig készen álljanak a küzdelemre, ne adják fel, és minden labdáért harcoljanak. Nyolc mérkőzésünk van hátra, és mind nehéz lesz, függetlenül attól, hogy ki az ellenfelünk. Mindegyik nehéz, ahogy a mai nap is nehéz volt.”

[Costacurta] Olyan csapatokban játszottam, ahol az edző olyan meggyőző volt - a tudásával és a hittel, amit adott nekünk -, hogy eljutottunk arra a pontra, amikor elhittük, hogy megnyerhetjük a bajnoki címet, ha nem is az első évben, de a másodikban igen. Azt hiszem, most a Románál is hasonló a helyzet.

[Ranieri nevet] „A bajnoki cím! Tényleg? A lényeg az, hogy jól teljesítsünk. Remélhetőleg úgy folytathatjuk, ahogy eddig. Nagyon boldog lennék, ha befejezhetném a pályafutásomat...”

Most már mindenkit megijesztett. Senkinek sincs már bátorsága hozzányúlni ehhez a témához [az új edző kiválasztása]. Senki sem olyan jó, mint Ön.

„Köszönöm. Bementem az öltözőbe, és azt mondtam: 'Ti korán sírba akartok tenni engem. Hála az égnek, hogy megvizsgáltattam a szívemet. Mindenesetre szerintem helyes, hogy váltok.”

Egy másik Ranierit keres. Úgy értem, olyat keres jövőre, aki olyan, mint Ön vagy valaki egészen mást?

„Remélhetőleg valaki fiatalabbat.”