Hiába nyert a Roma a Torino vendégeként az utolsó fordulóban, a Juventus velencei sikerével utóbbi indulhat a BL-ben.

Kicsit meglepett minket az elején, hogy Alexis Saelemakers és Matias Soule játszottak a széleken a 4-3-3-as felállásban, de mint kiderült, a Roma pontosan így nyerte meg a meccset.

„Láttam, hogy a második félidőben jó dolgokat csináltunk a Milan ellen, pedig tíz emberrel játszottak. Ezért elmagyaráztam, hogy mit kell tennünk, hogy 4-3-3-at játsszunk, és mikor kell öt védős rendszerre váltanunk. Két felállás között variáltunk: amikor náluk volt a labda, akkor öt védővel játszottunk, amikor pedig nálunk volt a labda, akkor hármmal."

„A srácok nagyon akartak nyerni, és ennek örülök, mert már a kezdetektől fogva azt mondtam, hogy az utolsó másodpercig küzdenünk kell a döntő mérkőzésen, és akkor meglátjuk, mit sikerült elérnünk. Nem sikerült bejutnunk a Bajnokok Ligájába, és ezt nagyon sajnálom a szurkolóink miatt, de mindent beleadtunk. Ha mindent beleadsz, akkor elégedetten hagyhatod el a pályát.”

Sok szép futballtörténetet adott nekünk, és ez a mostani Roma is egy ilyen.

„Ez az. Amikor egy csata közepén vagyok, nem sok mindenre gondolok. Talán néhány hónap vagy év múlva visszatekintek majd a karrieremre.”

Az edzőválasztás azon múlott, hogy a Roma kvalifikálja-e magát a BL-be?

„Nem.”

Hogyan sikerült önnek és a klubnak titokban tartani az edző nevét?

„Ez egészen hihetetlen. Pontosan tudod, miről szól a Roma [Luca Tonival beszélget]. Mindenki megőrül. Ha az elnök akarja elmondani, akkor szerintem az a helyes, ha ő teszi ezt. Ő a tulajdonos, és az ő dolga, hogy megmondja, ki lesz a Roma edzője a következő szezonban.”

A január óta elért eredményeket figyelembe véve a Roma a tabella élén állna. Hogy ez mit jelent? Hogy ha hamarabb csatlakozott volna, akkor többre jutott volna?

„Nem, nem hiszem, hogy így lenne.”

De hiszen felrázta a csapatot.

„Valóban, volt egy felrázás, de nem hiszem, hogy ez így volt, mert a legmélyebb ponton vettem át a csapatot. A srácok morálja a mélyponton volt. Az önbizalmuknak annyi. Ezért egyszerűnek tartottam a dolgokat, és megpróbáltam helyreállítani a bizalmat, egyesíteni a csapatot, és megadni nekik a megérdemelt hitelességet."

„Szerencsém volt, mert a szurkolók ismernek engem, és tudják, hogy nem fújok füstöt senki szemébe. Tudják, hogy az esetek 90%-ában az igazat mondom - mert mindig azt mondom, hogy a játékosoknál csak azok az edzők hazudnak többet, akik korábban játékosok voltak. De tudják, hogy megbízhatnak bennem, és segítettek nekem azzal, hogy szeretettel fogadtak."

„Az első két meccsünket elvesztettük a Napoli és az Atalanta ellen, aztán kikaptunk a Comótól és ismét az Atalantától. Ezek voltak csupán a vereségeink a bajnokságban, de a srácok mindig mindent beleadtak minden meccsen, és azt hiszem, ez alapvető fontosságú.”

Egy modellt, egy példát hagyott itt nekünk. Olyasvalamit, ami „Claudio Ranieri” néven vonul be a történelembe, és mindannyian nyilvánosan és őszintén köszönetet mondunk ezért.

„Köszönöm, mindannyiótoknak. Elfogadom ezeket a bókokat, mert nagyon szépek.”

Akkor jó szórakozást a nyaraláshoz.

„Azt hiszem, most még többet fogok dolgozni. De én szeretek dolgozni. Szeretek a labdarúgásban részt venni. Mindent megteszünk azért, hogy a túloldalon is ugyanolyan szeretettel emlékezzenek ránk.”