A válogatott szünet után a Roma az Udinese együttesét fogadja vasárnap este.

Az Udinese az utolsó hat mérkőzésén veretlen. Az intenzitást és a fizikálitást figyelembe vége egészen biztosan nem lesz könnyű meccs. Lorenzo Pellegrini visszatérhet?

"Ami a legfontosabb az az, hogy csapatként milyen minőségben birtokoljuk a labdát. Nagyon résen kell lennünk, amikor kontráznak, mert az Udinese ezt tempósan teszi, és az általános intenzitási szintjük nagyon magas."

"Nyilvánvalóan, ha veszélyes területeken elveszítjük a labdát, akkor kiszolgáltatottá tesszük magunkat. Csapatként fejlődtünk ebben a tekintetben. Többet látjuk a labdát. Lorenzo mindig fontos játékos számunkra. Tisztában vagyok az Udinese minden erősségével, amit említettél. Ők egy jól összeszokott csapat, éppen ezért meglepett, hogy hol álltak a szezon elején. Ha visszahúzódunk és hagyjuk, hogy sokat birtokolják a labdát, megvan bennük a minőség ahhoz, hogy ártani tudjanak nekünk. Az Udinese veszélyes a pontrúgásoknál is."

"Az olyanok, mint Samardzic és Walace veszélyt jelentenek távolról. Összességében egy minőségi csapat. Nem a bajnoki helyezésünk alapján ítélem meg a mérkőzés nehézségét. Úgy gondolom, hogy igazi kihívás lesz."

Miben más az Udinese, mint tavaly?

"Bár elvesztettek néhány nagy játékost, még mindig ugyanaz az Udinese. Az edzői stáb és az alapemberek, valamint a vezetőségi szinten dolgozók hatalmas tapasztalattal rendelkeznek a labdarúgás üzleti életében."

"Jól alkalmazkodtak a játékosok elvesztéséhez, mint ahogy ez Beto és Becao esetében is történt. Ez az egyik erősségük. Vegyük példának Kabaselet - ő több éves tapasztalatot halmozott fel a Premier League-ben. A hátvédjeik gyorsak, agresszívak, sokat mennek előre, és rengeteg energiájuk van."

"Sikerült megtartaniuk Pereyrát, aki több számukra, mint egy egyszerű játékos. Ő nagyon sokoldalú. Sok okos ember dolgozik náluk, olyanok, akiknek jó tapasztalatuk van egy futballklub vezetésében. Az Udinese megőrzi az identitását, még akkor is, ha hajlamosak arra, hogy minden évben eladják a legjobbjaikat."

A Roma sérült játékosai összesen 52 mérkőzést hagytak ki, figyelembe véve az első 16 mérkőzést. Gyakran beszélsz a játékosaid sérüléséről. Ezek között a nevek között van Chris Smalling is, aki 16 meccsből 13-at kihagyott ebben a szezonban. Mi a helyzet a felépülésével? Mit gondolsz arról, hogy min ment keresztül? Gyulladással küzd, és nem világos, hogyan tudja leküzdeni ezt a problémát. Vársz tőle többet, számítasz rá, hogy még ebben a naptári évben visszatér a pályára?

"Te is tudsz ezekről a statisztikákról, és mi is. Az 52-es számot azonban főleg egy maroknyi játékos alkotja, legfeljebb négy.

"Vannak olyan játékosaink, akik sérülés miatt nem hagytak ki játékidőt. Kikről beszélek? Azokról, akik szinte sosem sérülnek meg, akik csak időről időre szenvedtek sérülést, olyat, ami egy szezon során jön elő. Gondolok itt Cristantera, Mancinire, Rui Patricióra és Bovera. Ezek a srácok nem szerepelnek a fent említett 52-es statisztikában."

"Akik igen, azok Smalling, Renato Sanches, néha Pellegrini, Dybala és Spinazzola. Ezzel tisztában vagyunk. Ők profik, és mindent megtesznek azért, hogy fittek maradjanak, a futballon belül és azon kívül is."

"Mi edzők, a fitnesz stáb és az orvosi stáb szorosan együttműködünk. Az emberek gyakran elgondolkodhatnak azon, hogy mit csinálunk Trigoriában 15 órán keresztül, amikor az edzések csak két-két és fél órásak, de nagyon sok mindennel foglalkozunk. Mindannyian úgy gondoljuk, hogy nagyszerű munkát végzünk a helyzetünk javítása érdekében."

"Smalling nem képes arra, hogy fájdalmak közepette játsszon. Az ő konkrét problémája igazi kihívást jelent. Ez nagyon frusztráló számomra, mert az ő posztja - középhátvéd - az, ahol a leginkább játékosokra van szükségünk. De ez már csak így van. Türelmesnek kell lennünk. Nem kellene magamat ostoroznom vagy kritizálnom őt. Csak várunk és meglátjuk, mikor áll készen."

"Az egész hetet az orvosi csapattal töltötte. Nem tart ott, hogy egyenlően ossza meg az idejét az orvosok és az edzői stáb között, legyen szó akár az edzőteremről, akár a pályáról. Még azt sem tudja, milyen az időjárás, mert olyan régen volt kint. Ez hátráltatja őt. Azonban ez volt az első fájdalommentes hete."

"A cél az, hogy a jövő héten pályára léphessen. De kivel dolgozik? Nem velem - a fizioterapeutákról, az orvosi stábról beszélek. A felépülésével le van maradva, és nem számítok arra, hogy a következő két-három hétben újra akcióban láthatom."

Idén játszani fog?

"Igen vagy nem... Reméljük, hogy igen. Majd meglátjuk."

Az empátiáról akartalak kérdezni, amiről gyakran beszélsz, többek között a legutóbbi interjúban is. Tapasztalataid alapján úgy gondolod, hogy szükséges empátiát érezni a tulajdonosokkal szemben? Érzel empátiát Friedkinékkel szemben? Vagy csak a csapat iránt kell empátiát érezned?

"Attól függ, hogy hogyan látod. Minden nap együtt dolgozol a csapattal. Minden percben velük vagy. Velük utazol. Egy kicsit olyanok, mint egy család, és ha nincs empátia a családban, akkor mit csinálsz? Nehéz lehet, ha sok időt töltesz a családoddal."

"A játékosok állnak a legközelebb az edzőhöz, és fordítva. Ezt nevezhetjük funkcionális empátiának. Azzal teremted meg az empátiát, hogy együtt dolgozol, hogy megadod a tempót, és minőséget teszel a munkádba és a kapcsolatodba.

"Más a helyzet köztem és a tulajdonosok között, mert én itt vagyok, a tulajdonosok pedig itt fent vannak [egy szinttel feljebb mutatva].

"Mindig azt mondom, hogy azért fizetnek, hogy ne okozzak problémát a tulajdonosoknak. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonosoknak bízniuk kell a munkámban, és legyen idejük más dolgokra is. Mert mint tudják - és ez nem csak a Friedkin családra és a Friedkin csoportra vonatkozik - sok klubtulajdonosnak van más dolga is a szakmai életében.

"A minap feltettek nekem egy kérdést, és rájöttem, hogy ez egy kicsit becsapós kérdés volt: Azt kérdezték, hogy mikor beszéltem utoljára Friedkin úrral és Ryannel. Ha ma kérdezik, akkor tegnap beszéltem velük utoljára."

És tegnap nem beszéltél a szerződésedről?

"Nem."

A Rai-nak adott hosszú interjúdban meglepett, amit a rajongókkal való személyes kapcsolatodról mondtál. Mivel a következő két hónap fontos lesz, hogy értelmet adjon ennek a szezonnak, úgy gondolod, hogy itt az ideje, hogy a csapat válaszoljon annak a 60 000 embernek, akik mindig megtöltik az Olimpicót és elutaznak az idegenbeli meccsekre? Ahogy mindig mondod, a szurkolók adnak, adnak, adnak a csapatnak. És úgy gondolom, hogy a csapat talán kevesebbet adott vissza, mint amennyit adhatott volna.

"Nem tudom, hogy kevesebbet adtak-e, mint amennyit adhattak volna, de egyetértek azzal, hogy többet kell adnunk. Többet kell adnunk, és szerintem ezt ők is megértik. Nem fáradok bele, hogy erről beszéljek. Ezekkel a szurkolókkal és ezzel a klubbal nem szabhatsz határt annak, hogy mennyit adj nekik.

"Mindig többet kell adnod. Volt néhány rossz eredményünk. Volt néhány rossz teljesítményünk is. De soha nem hiányzott a profizmus, és soha nem hiányzott a tisztelet a szurkolóink iránt. Amit azonban az előbb mondtam, az egy dolog. A másik dolog az, hogy még többet kell nyújtanunk, és nekünk még egy kicsit többet kell adnunk. Szóval egyetértek veled. Többet kell adnunk."

"Otthon általában sikerül, bár néha nagy nehézségek árán, az utolsó percben, de sikerül. Idegenben néha hiányzik belőlünk egy kicsit az a mentalitás, ami egész pályafutásom során megvolt, vagyis hogy élvezzük az ellenséges hangulatot, amikor idegenben játszunk. Néhány csapatomnál jobban szerettem idegenben játszani."

"Azt hiszem, csapatként nem igazán élvezzük az idegenbeli játékot. Vannak, akik jobban szeretik az otthoni kényelmet. Amikor elmennek, hiányzik nekik az anyukájuk, az apukájuk, a nagymamájuk és a nagyi süteményei. Amikor elmész otthonról, hiányzik, és haza akarsz térni.

"Kicsit így vagyunk ezzel mi is: amikor elmegyünk, nem élvezzük ugyanazt az érzést. Voltak olyan csapataim, ahol a játékosok provokálták a kinti embereket. Mielőtt megérkeztek volna a stadionba, provokálták a hazai szurkolókat, hogy még jobban feltüzeljék magukat.

"Volt már ilyen jellegű csapatom, ilyen karakterrel. Ez olyasmi, amin javítanunk kell, mert idegenben nagyon jól játszhatunk és remek eredményeket érhetünk el, de máskor kikaphatunk a Slavia, a Ludogorets, a Bodo ellen, kikaphatunk a Serie A-ban is. Ez az a fajta mentalitás, amire szükségünk van. Több mint 60 ezer szurkolónk van otthon. Idegenben 1500 szurkoló van, akik sokat tettek azért, hogy ott legyenek mellettünk. Többet kell adnunk."

A nyáron, amikor a csapat összeállt, úgy képzeltem, hogy Smallingot látjuk majd a többi védővel, Leo Paredest a középpályán, Renato Sanches elfutásait és passzait, Dybalát elöl, és így tovább. Azt hittem, a Romának más elképzelései vannak, többet tartják a labdát. Tekintettel arra, hogy sok ilyen játékos hiányzott, természetes, hogy a futball minősége ennek következtében szenved. Pellegrini most már visszatér, nem tudom, hogy Renato hogy van, és remélhetőleg Dybala is többet játszhat majd. Tehát javulni fog a futball minősége? És azt is meg akartam kérdezni, hogy te is ugyanezt az összefüggést látod-e aközött, hogy ki tud játszani és ki nem?

"Természetesen. Mindig van egy terved a csapattal, és akkor nehéz, ha nincs összhang. Nehéz nekem és nehéz a játékosoknak is. Nehéz nekem megtervezni az irányt, hogy merre menjünk. A játékosoknak pedig nehéz, amikor pozíciót váltanak. Amikor Cristante itt, ott és mindenhol játszik. Amikor nincs Smalling, nincs más. Nincs nálunk Renato.

"Említetted Paredest és Renatót. Ha vesszük Paredes szervezőkészségét és Renato képességét, hogy futni tud a labdával... Ha megvan Renato magas intenzitása és megvan Paredes alacsonyabb intenzitása, akkor ezek együtt kompenzálják egymást. Ha együtt vannak. Ha csak az egyikük van, akkor a másik nem tud egyensúlyt teremteni. Renatóval jobbak vagyunk az átmenetben, mind védekezésben, mind támadásban."

"Paredes-szel jobban szervezettek vagyunk, jobban bánunk a labdával, jobban irányítjuk a játékot. Vegyük például a Laziót, a legutóbbi meccsünket. A Lazio egy olyan csapat, amelynek filozófiája a labdatartás és a meccs irányítása. Szerintem ugyanannyi vagy kevesebb labdabirtoklásuk volt, mint nekünk. De nekünk nem volt meg az a sebességváltásunk, amivel be tudtunk volna jutni a mezőnybe, vagy a veszélyes területekre."

"Többször jutottunk át a Lazio térfelére, mint a Lazio a miénkre. De hiányzott az a kis robbanékony minőség. És nekünk így kell játszanunk. Már a szezon elején rájöttünk, hogy egy bizonyos irányba akarunk haladni, és ezt az irányt akarjuk folytatni. Még ha a korlátainkkal együtt is.

"Renatóról kérdeztél. Holnap nem fog játszani. Ha azt kérdezed, hogy Renato sérült-e, nem, nem sérült. Nem sérült meg. Az történt, hogy az elmúlt két hétben, amikor Pellegrini nagyon keményen dolgozott, hogy a két hét végére kiváló állapotba kerüljön, Renato megszakította ezt a folyamatot egy kis problémával, ami a múlt héten volt.

"Csak tegnap kezdett újra a csapattal edzeni. Ő egy olyan játékos, akinek következetesen kell dolgoznia, és ő nem dolgozott következetesen. Mikor fogja ezt a munkát elvégezni? Ma, holnap, hétfőn, kedden... megpróbál csütörtökre vagy vasárnapra készen állni. Így kell irányítanunk a dolgokat. Tehát Renato nem sérült meg, de holnap nem fog játszani."

Ott lesz a kispadon?

"Nem, mert ha a kispadon lesz, akkor hülyének néznek, ha nem játszik. Renato egy olyan játékos, akiben megvan a potenciál, hogy nagyon jó legyen, és nagyon fontos játékos lenne számunkra."

 

Forrás: asroma.com

Címkék: AS Roma, Mourinho, Udinese, Serie A