Nézzük meg, milyen volt a szezon legfontosabb meccse a Kakasülőről!

A szezon legfontosabb meccsén jött a szezon leggyengébb játéka. Mikor máskor? Egészen kilátástalan volt. 5 perc ismerkedés, 10 perc pozíciós játék, 75 perc plusz a hosszabbításnyi szenvedés. Nézzük meg azt a két dolgot, amivel még találkozni fogunk idén:

1. nézzük mivel vertek meg és
2. nézzük mivel próbálkoztunk teljesen esélytelenül.

 A 10 perc pozíciós játékból kiderült, hogy a 3421-es formáció Inter elleni verzióját hoztuk mára, azaz rombuszban áll fel védekezésnél a csapat eleje, a rombusz közepén Veretout-val. A francia most nem egy szervezőre figyelt, hanem a labdát felhozóra lépett ki, aki a Lazionál Luis Alberto, Lucas Leiva vagy Milinkovic-Savic is lehetett.

Támadásnál gyakran ment vissza Villar vagy Veretout, hogy Ibanezék felnyomulhassanak a széleken. Főleg Mancininél volt ez látványos, mert leginkább a fiatal spanyolunk lépett be Smalling jobb oldalára, így Mancini előtt nyílt terület. Volt is két beadása, meg 2 lövése, amivel (Dzeko mellett) a legaktívabb „támadó” volt a csapatban. Ez a teljesítmény elég volt ahhoz, hogy (Pau Lopez mellett) a legjobb osztályzatot érdemelje ki a tisztán statisztikákból dolgozó whoscored-nál. Apropó Pau Lopez. Egy hete azt írtam, hogy a Lautaro ziccernél nagyobb védése már nem lesz nálunk. Tévedtem. A Milinkovic-Savic bomba kitolásához földöntúli reflexek kellettek. Folytassa Pau! Inzaghi persze totál felkészülten várta a védőink és szélsőink előre kalandozását. Ibanezt és Mancinit is agresszívan támadták, így Spinazzolát és Karsdorpot ők alig tudták segíteni. Ibanezt kétszer is szerelték az oldalvonal mellett. Három ember (a két szélső középpályásuk és az egyik védő is) folyamatosan kontrollálta az oldalvonal melletti zónákat.

Ha kellett Radu és Felipe Luis is kimozgott az emberével. Helyükre pedig a középpályáról fogott be, többnyire Lucas Leiva, ritkábban Milinkkovic-Savic. Begyakorolt, tűpontosan végrehajtott mozgás volt. Létszámfölényt nem lehetett kialakítani.

De bármilyen jól is csinálták, ezzel tere nyílt Dzekonak és Mkhitaryannak vagy Pellegrininek, így nem feltétlenül tűnt reménytelennek a kezdés. Volt is egy helyzetecskénk, amikor Dzeko Mkhitaryant találta meg, de őt egy az egyben szerelték a 16oson belül. Pedig nagyon magára maradt Luis Felipe-vel. Volt ebben esély, egész addig, amíg előnybe nem kerültek…

A labda másik oldalán is tök egyértelmű volt, hogy Inzaghi mit talált ki mára. Egyetlen egy dolgot akartak csinálni támadásban. A labdát a lehető legdirektebb módon bejuttatni Karsdorp és Spinazzola mögé. Ibaneznek és Mancininek folyamatosan ki kellett volna lépni vagy hogy besegítsenek, vagy hogy az elől ragadt szélsőink helyén védekezzenek.

Ezt annyira direktben és gyorsan játszották, hogy Veretoutnak és Villarnak esélye sem volt visszaérni. És tévedés, hogy ezt először az első gólnál láthattuk. Itt egy ilyen akció a másik oldalról.

És még szerencsénk is volt, hogy Marusic nem balszélső, így legalább Karsdorp oldalán nem kellett nagyon izgulnunk. Bezzeg a másikon. De basszus, nem igaz, hogy legalább a bal oldalunk stabilizálására nem lehetett kitalálni valamit!

A merda alapjátéka tehát ez volt, sőt az egyetlen támadósémájuk volt ez. Stílusban pedig ugyanazt csinálták meg ellenünk, mint mi az Inter ellen. A fenti Immobile helyzet például úgy alakult ki, hogy labdát szereztünk 6:47-nél, amiből egyből megindultunk. 6:54-nél 5vs4 támadunk, de Pellegrini hibázik, ráadásul elsőre azt hiszi elérheti az Acerbi felett elrúgott labdát, így nem fut bele az elé fekvő védőbe, hanem átugorja és utána bénán műesik. Ebből egyetlen passz után 4vs3 a visszatámadásnál  a Lazio javára, hatalmas nyílt területen.

Immobile ezt még elvéti, pedig nagy helyzet volt.

Ráadásul rá is segítettünk erre a Lazio tervre azzal, hogy Ibanez ment fel fejelni Milinkovic-Savic-csal, így folyamatosan magasabban helyezkedett labda nélkül, mint normál esetben tette volna.

A 14. percre már a tévé előtt is összeállt a kép. Összefoglalva:

• a két szélsővédőnk mindig magasan játszik. Inzaghi a mögöttük lévő területet támadta.
• Ibanez és Mancini is magasabban helyezkedett, mint normál esetben.
• a két belső-szélső védő, így nem érhet ki segíteni vagy ha rájuk jut a két szélső Lazio támadó, akkor nagy területen futóversen alakul

Nyilván könnyű ezt utólag fejtegetni, de nézzétek meg a meccs első negyedóráját (fájni fog, de megéri). „Gyönyörűen” látszik, hogy rohanunk a vesztünkbe. Inzaghi egyszerű focit talált ki. Ott támadott meg, ahol a legkönnyebb volt és ahol általában szoktak. Fonseca pedig még szét is húzta a farpofáinkat picit azzal, hogy Ibaneznek egy olyan emberre kellett a hosszú labdáknál figyelnie, aki a neutrális pozíciójánál 5-8 méterrel magasabban helyezkedik. Logikus, hogy kicsit feljebb lép, hogy odaérjen, ha jön az ívelés. Ha labdát veszítettünk, akkor még nagyobb volt a terület azzal, hogy Mancini vagy Ibanez a szélre tolva, magasabban játszott. Úgy adtunk ezzel támadási felületet a Lazionak, hogy a cserébe kapott előnyt (a 16os előtti terület népsűrűsége csökkent) nem is próbáltuk használni.  

Aztán az első gól után ez az előny el is tűnt (teljesen visszaállt a Lazio), cserébe pedig még nagyobbra nyitottuk a rést a pajzson, mert fejetlenül elkezdtünk előre rohangászni.

Itt kezdem el sejteni, hogy elment a meccs. És itt már biztos voltam benne:

25 mp alatt 5 labdaleadás, majd egy visszatámadás a kékektől úgy, hogy Savic indításánál Spinazzola a kanyarban sincs, majd Luis Alberto érkezik úgy, hogy közel-távol senki nem figyel rá. De a legszebb ebben a képsorozatban az, hogy a Lazio meg sem próbál mást játszani, mint futtatni Lazzarit. De mi azért sem koncentráltunk erre!

És igen, hibázott Ibanez az első gólnál. Hibázott az a játékosunk, aki az egész liga egyik legjobban fejelő játékosát próbálta lefejelni és mellékállásban az ellenfél leggyorsabb támadóját tartani. Többnyire segítség nélkül, mert a rendszer ezt dobta. Majd végighallgatta a meccs után az egész kiötlőjét, aki szerint egyéni hibák történetek és ilyen gólokat nem szabad kapni. Ja, nem szabad. Szerintem meg nem szabad olyan feladatot bízni egy játékosra, amivel képtelenség megbirkózni. Nem, nem gondolom, hogy Ibanez jól vagy csak akár elfogadhatóan játszott volna. Mondjuk ki nyugodtan: szar volt. Viszont ha nem hibázik látványosan az első gól előtt, akkor is kaphattunk volna róla vagy hármat. Legalább tízszer vezethette Lazzari, hatalmas szabad területen, a védőinkre a labdát. És ha valaki gyorsabb nálad, attól vagy elveszed a területet vagy duplázod. Csak azért mert nagyon akarod, nem fogod tudni lefutni. Már az első gól előtt is pontosan az történt a pályán, amit Inzaghi eltervezett. Azt követően, pedig ordított a meccs képéről, hogy fogalmunk sincs mit lehetne csinálni. Döbbenten néztem a Pedro Veretout cserét és főleg azt, hogy a szünetben annyit sikerült kitalálni, hogy majd Pellegrini jobban irányít hátulról, Pedro meg átrohan a védőfalon. Ember, hogy???! Pellegrini még annyira sem tudta felvenni az indulókat, mint Veretout, Pedro pedig rohangált, csak épp keresztbe, mert vertikálisan nem volt út. Cserébe egészen a 60. percig hagyta szenvedni Ibanezt Milinkovic-Savic-on és csak akkor hozta be azt az egyetlen embert, akinek esélye volt fizikálisan felvenni a harcot a szerbbel. A második félidőben a 86. percig nem volt lövésünk. A Lazionak a félidő első 20 percében négy is. Zseniálisan sikerült az átszervezés.

Fájt ez a vereség. Sokkal jobban, mint bármelyik másik. A Napoli és az Atalanta is egy rendkívül jól átgondolt rendszerrel szedte szét a védekezésünket és komoly letámadással fojtotta meg a játékunkat. Péntek este úgy aláztak meg egy derbin, hogy a Lazio egy tipikus kiscsapat játékot húzott elő (és valósított meg messze nem kiscsapat színvonalon). A „tömörülj és rúgd be a védők mögé, hadd fusson a leggyorsabb játékosod” módszer tud hatékony lenni, ki is lehet kapni így, de levédekezni is legalább ennyire egyszerű. Mi meg sem próbáltuk. Ez kinek az egyéni hibája?

Forrás: https://asroma.hu

Címkék: AS Roma, Kakasülő, Lazio, Serie A