Nicolo Zaniolo nem az új Totti, és nem is az olasz futball megmentője, hanem egy normális, 19 éves srác, aki csak a futballra koncentrál.

Kezdjük mindjárt az elején. Mik az első futballemlékeid?

"Azt hiszem 3, vagy 4 éves lehettem. Akkor még nem kezdtem el sehol futballozni, de akárhányszor megláttam valami tárgyat az utcán, azonnal bele akartam rúgni. Amikor kicsit idősebb lettem, akkor édesapámat, Igort néztem ahogy játszik, és akkortól kezdődött a szenvedélyem a futball iránt. Nagyon tetszett, ahogy a szurkolók örülnek a gólnak."

Hol játszott, amikor te fiatal voltál?

"Számos csapatban futballozott. Emlékszem, mikor a Carrarese együttesében játszott, ami közel volt az otthonunkhoz, és itt is játszott Rómában, a Cisco Romában. Sokszor jöttünk megnézni őt itt Rómában játék közben, és nagyom élveztem, mikor gólt szerzett."

Ki volt a példaképed, és miért?

"Nekem mindig Kaka volt a példaképem, imádtam azt, ahogyan játszott. Csodálatos volt nézni, ahogyan a labdával bánt."

Hány éves korodban kezdted elhinni, hogy profi futballista válhat belőled?

"Ezt nehéz megmondani, én mindig szórakozásként tekintettem a futballra. Ifjúsági játékosként sosem éreztem biztosnak a dolgot, mert nagyon sok csalódás ért. Sosem volt olyan pillanat, amikor azt gondoltam volna magamról, hogy képes leszek ezt csinálni. És most sem ez jár a fejemben, mindössze edzeni és játszani akarok."

A Fiorentina 2016-ban elengedett. Mi történt?

"A Genoában kezdtem, majd a Fiorentinához kerültem, ahol az U-13-as csapatban kezdtem játszani, majd felkerültem az U-15-ös csapathoz. Majd jött egy nyári felkészülés, amir a Primavera csapattal csináltam végig, és ennek végén közölték velem, hogy nem számítanak rám."

Mennyire volt ez hatással az önbizalmadra akkoriban?

"Hatalmas sokként ért 7 év után, hiszen számos barátom volt már, akik szinte családtagnak számítottak. Legalább 1 hétig sírtam miatta, aztán feltűrtem az ingujjakat, és elmentem az Entellához, ami szintén közel volt az otthonomhoz, a családomhoz. Végül itt kezdődött el minden."

Volt bármikor olyan pillanat, amikor nem hitted volna, hogy futballista leszel?

"Igen, az első hónapban a Virtus Entellánál. A Primavera csapatnak voltam a tagja, de nem játszottam. Meg kellett szoknom az új környezetet, ráadásul olyankor érkeztem a csapathoz, amikor éppen befejeződött a felkészülési időszak. La Speziában ültem édesapám kávézójában és sírtam. Azt mondtam neki: 'Ha itt nem sikerül futballistává válnom, akkor valami mást kell kezdjek az életemmel.' Mire ő azt válaszolta: 'A következő héten adj bele apait-anyait, ne gondolkozz.' Azóta is ezt teszem."

2017-ben 17 évesen végül bemutatkoztál a Serie B-ben a Virtus Entella színeiben. Mire emlékszel arról a napról, arról a meccsről?

"Éreztem, hogy eljön az ideje hamarosan. Egyszer már majdnem bemutatkoztam, emlékszem, Vicenzában játszottunk, 1:0-ra mentünk, és az edző közölte, melegítsek, mert hamarosan beállok. Aztán kaptunk egy gólt, és végül inkább egy védőt küldött be. A Benevento ellen, édesapám születésnapja előtt egy nappal, végül eljött a bemutatkozásom. Csodálatos érzés volt, nem hittem el. Még egy év sem telt el azóta, hogy a Fiorentina lemondott rólam, én pedig pályára léptem egy profi meccsen."

Aztán 18 hónappal később a Real Madrid ellen bemutatkoztál a Bajnokok Ligájában. Nem érezted úgy, hogy minden kissrác álmát valósítod meg?

"11-kor megvolt a mester technikai értekezlete, ahol nem mondta el a kezdőcsapatot, de jelezte, hogy akar velem beszélni a megbeszélés után. Akkor mondta, hogy pályára léphetek, és megkérdezte, hogy készen állok-e. Én azt feleltem, hogy igen. Ahelyett, hogy pihentem volna, egész nap a szobámban voltam és a plafont bámultam. Aztán már kint a pályán csak a futballra gondoltam, és azt csináltam, amit tudtam, hogy tudok. Ha kint vagy a pályán, akkor már csak arra gondolsz."

Mennyire segítettek a csapattársak?

"De Rossi odajött hozzám és mondta, hogy nyugodjak meg, és játsszak úgy, ahogy tudok. Totti is odajött hozzám, és ugyanezt mondta."

Mennyire változott meg az életed azután a meccs után?

"Egyre jobban felfigyelnek rám, továbbá sokan akarnak közel lenni hozzám. Én szeretek inkább a futballról beszélni, nem pedig az azon kívüli életről. Én imádom a focit, ez a szenvedélyem. Eddig elégedett vagyok a szezonommal, és remélem, hogy sikerül ezt folytatnom."

Ez 2018 szeptembere volt. Azóta eltelt 5 hónap, és a Bajnokok Ligájában rekordokat döntesz a Porto elleni két góloddal...

"Ez olyan érzés, ami leírhatatlan. Még talán máig nem sikerült feldolgoznom azt, ami ott történt. Most viszont edzenem kell, csak erre összpontosítok, és keményen odateszem magam a pályán, hogy újra átélhessem ugyanazt az érzést."

Mit gondolsz arról, hogy sokan az új Tottinak, vagy éppen az olasz futball megmentőjének tartanak?

"Szerintem én túl messze vagyok még ahhoz, hogy Tottival hasonlítsanak össze. Megtiszteltetés, hogy egyáltalán egy lapon említenek bennünket, de én még semmit nem értem el."

A Roma szurkolói örömmel olvasták a Twitteren, hogy az egész pályafutásoda a Romában szeretnéd tölteni. Komolyan gondolod ezt, vagy csak azért mondtad, mert vett a kamera?

"De Rossival és Florenzivel ugyanabban a csapatban játszani fantasztikus, valamint látni, hogy mit tett le az asztalra Totti, akkor rájössz, hogy milyen közel vagy ehhez a klubhoz, a szurkolókhoz. Egy álom lenne ugyanezt elérni nekem is."

Pár hónappal Totti visszavonulása előtt játszottad első Serie B-s mérkőzésedet. Szoktál tőle tanácsot kérni, vagy csak beszélgetni vele?

"Én ahhoz elég szégyenlős vagyok, hogy felmenjek hozzá, és kínosan is érezném magam, szóval sosem kérdeztem tőle semmit közvetlenül, de ő elég sokszor odajön hozzám és lát el remek tanácsokkal."

Kolarov egy interjúban mondta azt, hogy nagyon alázatos a hozzáállásod, de ha ez egyszer megváltozna, akkor ő lesz az első, aki ezzel szembesít. Mit gondolsz erről?

"Aleks remek játékos, és iszonyat tapasztalt. Tudja hogyan működik a futball, és tudja, hogy könnyen megtörténik ez azokkal a fiatalokkal, akik hirtelen népszerűek lesznek. Ha azt venné észre, hogy kicsit önteltté váltam, akkor nagyon helyesen tenné, hogy visszarángatna a földre. Ő az a játékos, akire mind a pályán, mind az öltözőben nagyon figyelünk."

Edzésen kitől próbálsz a legtöbbet tanulni?

"Itt mindenhol remek játékosok vannak. Én a legtapasztaltabb, veterán játékosokra figyelek, De Rossira, Manolaszra, Kolarovra, Dzekora. Őket próbálom utánozni."

Mi volt a legjobb tanács, amit eddig a pályafutásod során kaptál?

"Édesapám mondta, hogy könnyen a csúcsra kerülhetsz, de még annál is gyorsabban lepottyanhatsz onnan. Mindig azt mondja nekem, hogy ne legyen nagy arcom, különösen most. Arra is felhívja a figyelmem, hogy ne feledjem azt, amikor a Fiorentina lemondott rólam."

A klub nagyon bízik benned, pedig akár kölcsön is adhatott volna. Volt olyan pillanat, amikor azt hitted, hogy kölcsön leszel adva kis tapasztalatszerzés céljából?

"Az U-19 Európa bajnokság miatt nem tudtam a csapattal lenni a felkészülési időszakban, és sajnos az amerikai túrán sem voltam ott. Amikor visszatértem, én voltam a 9. középpályás, és akkor az egyik lehetőség a kölcsönadás volt számomra. De a klub és az edző hitt bennem, és ezt meg kell köszönnöm nekik. Szeretném továbbra is bizonyítani azt, hogy igazuk volt, hogy bíztak bennem. Az edző minden nap tanácsokkal lát el, hogy mit tegyek a pályán és azon kívül. Nagyon hálás vagyok minden egyes lehetőségért, amit tőle kaptam."

Mikor körülnézel az öltözőben, ahol olyan nemzetközi sztárokat látsz, mint De Rossi, Dzeko, és Nzonzi, aki világbajnokságot nyert nemrég, olyankor nem gondolsz arra, hogy még semmit nem értél el?

"Éppen tegnap beszéltem Danielével arról, hogy milyen érzés világbajnokságot nyerni, és egyből libabőrös lettem. Ők azok a játékosok, akik inspirálnak engem, és talán egy napon én is átélem majd ezt az érzést. De most nem gondolok erre."

Néhány régi játékos komoly kritikával illeti a mai fiatalokat, akiket jobban érdekel a közösségi média és az ezzel járó dolgok, mint az aktuális labdarúgás maga. Ennek te tudatában vagy?

"Én is a közösségi média korában születtem, szóval nehéz kimaradni belőle. Érdekes a dolog, de azért tudom, hogy jó óvatosnak lenni. Az emberek hamar elővesznek egy olyan posztot, amit 5 évvel ezelőtt tettél ki."

Milyen egy tipikus napja Zaniolónak?

"Felkelek, megreggelizem az édesanyámmal. Aztán elvisz az edzésre, majd eljön értem utána. Néha találkozom a barátnőmmel, akit itt ismertem meg. Ennyi."

Semmi videójáték?

"Nem, az nem az én világom."

Mi a hobbid a futballon kívül? Csinálsz bármi olyat, amivel elterelheted kicsit a gondolataidat a fociról?

"Szeretek elmenni szórakozni a barátaimmal, beszélgetni velük erről és arról, meg ökörködni."

Híres vagy?

"Nem vagyok az, inkább jobban reflektorfényben vagyok most. Tudom, hogy fiatal vagyok, és hogy egy nagy klubnál jól teljesítek, de biztosnak kell lennem abban, hogy ezzel képes vagyok megbirkózni."

Még most is ugyanazok a barátaid, mint régen?

"Igen. Újévkor is velük voltam, nem mentem el szabadságra. Egy hatalmas vacsorát csaptunk La Speziában, és jól éreztük magunkat."

Ki a lejobb barátod a fociban?

"Giuseppe Caso, aki a Cuneo együttesében játszik. Azóta vagyunk barátok, mikor nagyon kicsiként a Canalettóban játszottam, majd a Fiorentinánál is találkoztunk."

Üzensz valamit a szurkolóknak?

"Köszönöm az eddigi támogatásukat. Remélem, hogy tudom folytatni ezt a jó játékot, és akkor képesek leszünk közösen elérni a céljainkat."

Forrás: asroma.com

Címkék: AS Roma, Zaniolo, interjú