Mi, Roma-szurkolók abban a „szerencsés” helyzetben vagyunk, hogy nem kell a szomszédba menni a nagy pofonokért. Az évtizedek alatt kaptunk már belőle jócskán, a sokgólos vereségek szinte a naptári éveink részét képezik, de ez a tegnapi Juventus elleni totális összeomlás sokkal fájóbb, sokkal mélyebben a körmünk alá szúrja a tüskét, mint pl. egy norvégiai hatos.

Kedvezőtlen előjelekből ugyan nem volt hiány (kiábrándítóan sima vereség Milánóban, kiállítások, covid-fertőzések és sérülések), de szokatlan módon úgy ültem le vasárnap a TV elé, hogy azt éreztem, ezt a Juvét meg fogjuk verni, méghozzá viszonylag simán.

Látva a mérkőzés alakulását, örömmel telve és és boldogan jegyzeteltem, hogy aztán a 70. percben minden addig felírt pozitívumot a kukába hajítsak és ma ne ezekről kelljen írnom. Terápiás jelleggel lássuk tehát, miről nem szükséges beszélni a 3-1-ről percek alatt elveszített mérkőzés után, kommentben pedig írjátok meg Ti is, milyen gondolatok kavarognak bennetek ezután az eget rengetően nagy leolvadást követően:

Megemlíthetném, hogy meglepetésként hatott az ismét elővett négyvédős rendszer, amiben Smalling valószínűleg a könnyebb kommunikáció miatt került közvetlenül Maitland-Niles mellé és összességében bő egy órán át jól is vizsgázott a régi-új felállás.

Feljegyezhetném, hogy az első 15 percben talán a szezon eddigi legjobb Romáját láthattuk a pályán.

Észrevehetném, hogy tudatos szögletvariációkat gyakoroltunk be az utóbbi hetekben Smalling és Abraham fejjátékára építve, és hogy Tammynál kiszakadt a gólzsák, az elmúlt 10 mérkőzésén 9 alkalommal talált be.

Beszélhetnék arról is, hogy végre valahára volt észrevehető letámadásunk, amiből többször sikerült labdát is szerezni a Juve térfelén. 

Lamentálhatnék azon, hogy látva azt, mennyivel jobban áll Pellegrininek a támadó mögötti szabadjára engedett szerepkör, vajon mit kezd ezzel José ha Zaniolo is játékra jelentkezik?

Ehelyett mi történik? Kártyavárként omlik össze az egész csapat a 70. percben és a horror-perceket követően magabiztos büntetőrúgó hiányában (a szezon során 4-ből 3 tizenegyest kihagytunk) a kínálkozó mentőövvel sem tud élni. Nehéz lesz ebből felállni, álljon hát itt egy ima, hátha az segít:

Egész uton - hazafelé -
Azon gondolkodám:
Miként fogom összefoglalni
Ezt a soha nem látott blamát?

Mit mond majd először José
Játékos, pszichológus kell neki?
Ha a három éves terv így halad,
A lelkünket az tönkre is teszi.

 

S jutott eszembe számtalan
Szuicid és baljós gondolat,
Mig állni látszék a tabellán csapat,
A TOP4 már rég elszaladt.

De vasárnap az Olimpicoba a Cagliari látogat...
S éneklem a Roma himnuszt, a dallam tapad ...
Feledtetni illene ezt a tegnapot
Mert ez a gárda a miénk, s az is marad.

 

Pontozzunk is azért:

Rui Patrício 5 – Kiszolgáltatott helyzetbe hozták a társak, úgy kapott négy gólt, hogy amúgy nem volt védenivalója. Sajnos nem tudta megadni azt a pluszt a védelemnek hátulról, amire nagy szükség lett volna.

Maitland-Niles 5 – Fizikális, gyors játékos, de sokat tőle még nem várhattunk egy edzés után, reméljük a beadásokat gyakorolja majd azért. Mennyire lehet homály Reynolds, ha neki kellett végignyomni a 90 percet?

Smalling 5 – 70 percig földön és levegőben ismét verhetetlen volt, aztán sikerült jelentős szerepet vállalnia két kapott gólban is. Kár, hogy a két belső védőnk produkálta a legnagyobb rövidzárlatot.

Ibanez 4 – Végig bizonytalanul játszott, akár pirosat is kaphatott volna, gólokat kaptunk róla, egy alkalommal a kirúgást az ötös sarkáról nem tudta pontosan odapasszolni a tizenhatos vonalánál álló Vinának.

Vina 6 – A védők közül a legjobbunk volt, négy szerelés, két labdaszerzés, négy tisztázás hátul, valamint előrejátékban is mutatott szép dolgokat.

Cristante 5 – Volt 81 labdaérintése, 4 szerelése, mégis teljesen súlytalannak érzem hétről hétre, ráadásul Locatelli fejesénél is rosszul helyezkedett.

Veretout 5 – Szállítja a gólpasszokat mostanában, de idén ő sem az igazi. Tényleg kell a vérfrissítés és a mélyítés a pálya közepére.

Mkhitaryan 6 – Ezt megelőzően utoljára októberben az Empoli ellen talált be, mellé letett egy 87,5 százalékos passzpontosságot is a jobbszélen. Teljesen mindegy hol játszik, a támadások felépítésében a labdabiztossága és a passzai miatt az egyik kulcsjátékosunk.

Pellegrini 6 – Először már-már a lelátón ülő legenda szintjén vezette a győzelem felé a csapatot, de amikor égett a ház nem tudott vezér lenni, aztán pedig képtelen volt a szalmaszálba beleakasztani csapatát. Vérző fejjel végezte a cserepadon, talán megtanulja a Chiellinivel való találkozás után, mit is jelent az, hogy Capitano.

Afena-Gyan 6 – 18 éves kora ellenére Cuadradoval szemben mutatott agilis, jó játékot és hozzásegítette Pellegrinit ahhoz a csodás szabadrúgáshoz. 

Abraham 7 – Továbbra is jó formában van, jönnek sorban a gólok, fél év után eljutott oda, hogy ha odakerül, akkor jó eséllyel értékesíti a helyzeteit. Azt mondjuk nem tudom, Mourinho sérülten(?) miért hagyta a pályán, bár látva Shomurodovot, van sejtésem.

Shomurodov 4 – Beállt, rögtön megkaptuk róla az egyenlítő gólt, aztán pedig minden labdaérintése rossz volt gyakorlatilag. Talán korai, de kimondom, nem Roma-szintű játékos.

Pérez, Mayoral 0 – Előbbinek volt egy veszélyes lövése, utóbbi elszerencsétlenkedett egy helyzetet.

Mourinho 6 – Ült minden, amit kitalált, aztán pislogva nézte ahogy összeomlik a csapat, de nem érzem az ő felelősségét ebben a történetben most. A nyilatkozata alapján újabb bűnbakok születhetnek.

Forrás: https://asroma.hu

Címkék: AS Roma, Juventus, összefoglaló