A Roma játékosa szerint a második sérülése sokkal rosszabb volt, mint az első.

Florenzi még tavaly októberben sérült meg a Sassuolo elleni mérkőzésen, majd már újra a csapattal edzett, amikor rásérült a már műtött térdére februárban.

"A felépülésemre koncentrálok és most nem fogok magamnak visszatérési időt meghatározni babonából."- mondta Florenzi a Corriere dello Sport-nak.

"Amikor megfelelő állapotban érzem, majd akkor térek vissza a pályára. Már alig várom, hiszen úgy hiányzik a foci, mint a friss levegő."

"Az első sérülésem még a Sassuolo ellen volt, amikor felugrottam egy magas labdáért, de kaptam hátulról egy kis lökést amikor földet értem, majd a térdszalagom elszakadt."

"A második sérülés a Primavera csapattal közös edzésen következett be. Kificamodott és azonnal szakadt. Azt gondoltam, hogy jó formában voltam, de nem így volt."

"Úgy léptem akkor pályára, hogy nem történhet velem semmi, már nagyon vissza akartam térni, dolgozni szerettem volna és talán ebben hibáztam."

"Amikor elszakad a térdszalagod, akkor az már egész életedben elkísér majd, és onnantól kezdve úgy edzel, hogy mindig a fejedben lesz a sérülés."

"Ez a következő 10-15 évre mindig probléma lesz, amíg Isten játszani enged. Minden egyes nap azon leszel, hogy ne forduljon elő újra."

"Most minden nap az edzőteremben vagyok, de ez nem elég. Minden egyes nap a fejembe kell vernem, hogy meg kell erősítenem az izmaimat, amik megvédik a térdemet és stabillá teszik azt, különben nem lesz hosszú a pályafutásom."

Az a tény, hogy Florenzi már nagyon közel volt a visszatéréshez még nehezebbé tette a második sérülés feldolgozását.

"Sokkal rosszabb volt, mint az első alkalommal, mert egyáltalán nem számítottam rá. Az elsőnél iszonyatos fájdalmat éreztem a térdemben, míg a másodiknál már jobb állapotban voltam, el sem hittem, hogy megtörténhet."

"Pszichológiailag iszonyatos fájdalom volt, hazudnék, ha az ellenkezőjét mondanám. Szerencsére otthon a feleségem és a lányom folyamatosan támogatott a szeretetével október 28-tól, az első műtéttől kezdve. A családom és a barátaim szinte betörtek a Villa Stuart klinikára, hogy ne érezzem magam egyedül. Ezért örökre hálás leszek érte."