Kevesen gondolták volna még a szezon kezdetén, hogy Emerson Palmieri áprilisra már az olasz válogatottság kapujában áll majd.

Mindent elmond Emerson formájáról az, hogy alig van olyan szurkoló, aki vágyakozó pillantásokkal figyeli a remek formában futballozó juventuszos Alex Sandrót.

Mivel a Roma szurkolóinak megvan a saját brazil szélső védőjük, akinek szurkolhatnak, akit éltethetnek és aki bebizonyította, hogy legalább olyan dinamikus és látványos játékos, mint Sandro - és három évvel fiatalabb.

Emerson 2015-ben került kölcsönbe a Romához azzal a lehetőséggel, hogy a szezon végén a klub végleg megvásárolhatta. Az érkezését beárnyékolta Mohamed Salah és Edin Dzeko érkezése, akik sokkal nagyobb nevek voltak nála. Az első szezonban alig jutott lehetőség Emersonnak, hiszen a bal szélen Lucas Digne játszott akkor.

Viszont Digne nem lett végleg a Roma játékosa tavaly nyáron, ezzel félig nyitva hagyva az ajtót Emerson előtt, aki már fel-felvillantott valamit a tudásából a szezon végén (és betalált a San Siróban is).

Azonban a nyáron ugyanerre a posztra érkezett Mario Rui, aki még a felkészülési időszakban súlyos sérülést szenvedett, megadva ezzel Emersonnak a hatalmas lehetőséget a bizonyításra.

És ő nekiállt bizonyítani.

Emerson későn érő típusú játékos, az tisztán látszik, ráadásul ez az első olyan szezonja, amikor folyamatos játéklehetőséget kapott egy klubnál annak ellenére, hogy már 23 éves.

Még 2011-ben mutatkozott be a profik között, de egyértelműen cserének számított mind a Santosban, mind a Palermóban. A Romában Luciano Spalletti is rengeteg időt eltöltött azzal, hogy megtalálja a megfelelő szélső védőt Jesus, Peres és Rüdiger személyében Florenzi és Rui sérülését követően.

De az is igaz, hogy Emerson szezonja nem kezdődött a legjobban, hiszen kiállították a Porto elleni roppant fontos Bajnokok Ligája selejtező visszavágón, melynek következtében a Roma 9 főre fogyatkozott.

Akkor az összesített párharc még 2:1-re állt a Porto javára, majd végül a portugál csapat 3:0-ra megnyerte az aktuális mérkőzést és ezzel egyenes ágon az Európa Ligába száműzte a Romát. Az első 7 bajnokin is mindössze 86 percet játszott a brazil szélső, miközben az első két Európa Liga mérkőzésen eltiltott volt.

Míg Emerson néhány meccsen még jobbszélső védőként szerepelt, majd Spalletti 3-4-1-2-es felállásában felment a középpályára és a szerepe egyre meghatározóbb lett, amit a sorozatban lejátszott 12 bajnoki is mutatott. Ekkor már egyre többször lépett fel a támadásokkal a középpályáról.

A rövidpasszos játékának köszönhetően egyre többször volt játékban a Roma bal oldala és Emerson remekül kötötte össze a védelmet a támadósorral azon a szélső poszton, ami ebben a szezonban újra divatba jött. A minden sorozatban elért 87.4%-os passz hatékonysága remek egy szélsőtől.

Emerson statisztikái persze kicsit ferdítettek, hiszen ez a támadó felfogású rendszer a legjobbat hozta ki belőle, de egyben meg is magyarázzák a játékos gyors fejlődését.

Persze nem szabad elhanyagolni azt a tényt, miszerint ez az első teljes szezonja kezdőként. Ettől függetlenül az elvárásokat mérsékelni kell vele szemben, mert jelenleg a statisztikák alapján ő a világ egyik legjobb szélső játékosa. Megvan benne a lehetőség, hogy még jobb legyen, ha nem fog elszállni, így most a kulcs az, hogy meg kell tartani ezt a fajta következetességet a következő szezonra is.

Most ott tartunk, hogy Emerson jogosulttá vált az olasz válogatottban való szereplésre - ahol igen gyér a felhozatal a bal szélső posztjára - és Ventura már meg is hívta az első összetartásra, hiszen a válogatott kapitánya látni akarja azt a játékost, akire bevallottan izgatottan kíváncsi.

Emerson Palmieri jó úton halad afelé, hogy állandó játékosa legyen a Romának és akár az olasz válogatottnak is, amit a szezon elején igen kevesen gondoltak volna.