Hosszú ideig szeretne még játszani De Rossi, aki elismerte, sokszor hozott rossz döntést a pályafutása során.

A Roma középpályásával az Undici magazin készített hosszabb interjút.

"A trigóriai edzőközpont az a hely, ahol mindig hihetetlen szeretetet éreztem. Már most bánt az a gondolat, hogy egy napon ez már nem lesz a napi rutinom része. Talán lesz majd egy másik pozíció, nem tudom, de szinte nem tudok arra gondolni, hogy nem fogom látni Roberto Porrecát, aki a szerelésekért felelős és akit az ifjúsági csapat óta ismerek, vagy a srácok a bárban, akik többször készítettek nekem reggelit, mint a nagymamám, az édesanyám és a feleségem együtt."

"Ha ezekre gondolok, akkor szomorú leszek, hiszen ez az a hely, ahol az életem nagy részét töltöttem. Az egyik nyáron bementem az üres szobámba, mert úgy nézett ki, hogy távozom. Sírtam, pedig nem akartam háborút, vagy valami."

De Rossi szerződése a nyáron lejár és egyelőre nem történt meg a hosszabbítás, azonban a játékos úgy véli, nincs miért sietni.

"Ez is olyan, amit előbb, vagy utóbb meg kell beszélni a klubbal, de jelenleg még nem gondolok rá és úgy döntöttem, hogy nem is beszélek róla."

"Azt viszont eldöntöttem, hogy még egy ideig játszani akarok, efelől nincs kétség, ez 100%. Talán tavaly fontolóra vettem volna a dolgot, ha lesérültem volna, mert akkor szakítottam volna időt arra, hogy utazzak a családommal."

"Egy dolgot sajnálok abban, hogy mindig a Románál maradtam, hogy nem tudtam megtapasztalni más országokban a légkört, mint például Spanyolországban, vagy Angliában, a stadionon kívül, pedig szerettem volna tudni, hogy hogyan lehet élni máshol."

"Azzal mindig teljesen tisztában voltam, hogy a profi pályafutásom során számos rossz döntést hoztam. Ezek a döntések részben a nagy önzetlenség, a szurkolók és a mez iránti szeretetnek voltak köszönhetőek, de a másik része az, hogy igazán önző, egoista döntések voltak, mert szükségem volt arra, hogy a Romában futballozzak."

"Nekem fizikai és érzelmi elégedettséget okozott az, hogy ezt a mezt viselhettem magamon. Azokban az években, amikor távozhattam volna, akkor könnyekkel a szememben léptem pályára, mert körbenéztem és arra gondoltam, hogy ez lehet az utolsó meccsem az Olimpicóban."

"Ezek a pillanatok ébresztettek rá, hogy én nem tudok a Roma nélkül élni és ez jobban bántott volna, mintha elmulasztottam volna akár a Real Madrid, vagy a Barcelona lehetőségét, vagy egy csodás angol stadionban pályára lépés lehetőségét. Legalábbis én így látom."

"33 évesen eljutottam oda, hogy teljesen lenyugodtam és elfogadtam, nem fogok nyerni sok trófeát és nem fogok sokat utazni sem."

De Rossinak legalább a válogatottal sikerült komoly eredményt elérni, amikor 2006-ban világbajnok lett.

"Ez azért paradox, mert 22 éves voltam, amikor világbajnok lettem. Azt jelentette, hogy fényes jövőt jósoltak nekem, valamint nagy elvárásokat támasztottak velem szemben. Először is az U-21-es válogatottnál, aztán a bronzérem az olimpián és végül a világbajnoki cím."

"Lehet, hogy az volt az én igazi problémám, hogy nem folytatódtak a trófea nyerések, akkoriban a telefonom szinte felrobbant a sok hívástól, annyian szerettek volna elvinni más klubhoz."

"Folyamatosan azt hajtogatták, hogy ez az edző akar velem beszélni, ez az elnök kész kiállítani egy biankó csekket azonnal. Csodálatos volt, de a vége mindig az volt, hogy borzasztóan éreztem volna magam, ha elhagyom a Romát."

"Akár a BL döntőben is játszhattam volna, vagy egy Real-Barca szintű csapatban. Mindig mondtam, hogy szeretnék a Boca Juniorsban futballozni és a pályán lenni a Bombonerában egy Boca-River Plate meccsen, mert az a világ legcsodálatosabb stadionja."

A 2012-13-as szezonban Zdenek Zeman rendszeresen Panagiotis Tachtsidist játszatta De Rossi posztján és a játékos elég kevés lehetőséget kapott a cseh szakember alatt.

"Az évek során az edző igazságos, rendes embernek bizonyult, de vannak a személyének olyan tulajdonságai, amik sokakkal konfliktusba keverte abban az évben. Az a csapat viszont az utolsó másodpercig harcolt, küzdött érte még akkor is, ha sokak Rómában nem így gondolták."

"A kupában a Fiorentina volt az ellenfelünk és minden újság, rádió állomás, tv adó és még a klubon belül is néhányan tudatta velünk, hogy ha kikapunk, akkor az edző repül rögtön utána."

"Én akkor nem játszottam, a Fiorentina nagyon erős volt, de mi 120 percen keresztül nagyon keményen harcoltunk és végül sikerült kiharcolni a továbbjutást. Amikor egy csapat el akar veszteni egy meccset sok hiányzóval és egy erős ellenféllel szemben, akkor azt nem nehéz megtenni..."

"Tachtsidist Zeman nagyon sokra tartotta és azt gondolta róla, hogy nagyon jó játékos, valamint hogy jobban illik abba a játékstílusba, mint én. Mindig voltak olyan edzők akik akkor is játszattak, ha nem voltam teljesen egészséges, ezért törvényszerű volt, hogy lesz olyan, aki kevésbé kedvel."

"Nem hiszen viszont, hogy Zeman tisztességtelen lenne. A pályafutása és az elért eredményei önmagukért beszélnek, mindig teljesen egyenes ember volt, ezért sem értem, hogy miért volt ez az egész. Nem volt könnyű időszak számomra, de azt hiszem neki sem."

"Minden sajtótájékoztatón megkérdezték tőle, hogy De Rossi miért nem játszik, aztán egyszer elege lett és provokatív választ adott: 'ki fogja most megvenni? 30 éves, senkinek nem kell.'"

"Egy évig szinte teljesen csendben voltam, még csak a szemöldökemet sem vontam fel. Kicsit több védelemre számítottam, de teljesen tisztában voltam azzal, hogy iszonyat nehéz munka lehet edzőnek lenni. Folyton nyilatkoznia kell, meccs előtt, majd utána, aztán hétközben."

Spalletti sem tapasztalt mást akkor, amikor Tottit hagyta ki, hiszen azonnal a szurkolók és a média kereszttüzébe került. Hogyan élték ezt meg az öltözőben?

"Nagyon különleges helyzet volt. Hatalmas volt a nyomás és szinte ez volt az egyetlen téma, amin csámcsogni lehetett. Ez elég rossz helyzet volt, mert bizonyos emberek azt gondolták, hogy nekik a médián keresztül kell a véleményüket kifejteni mindenáron."

"Én sosem avatkoztam bele, mert olyan volt, mintha azt kérdezték volna, hogy kivel értesz egyet, édesapáddal, vagy édesanyáddal. Volt véleményem, ahogy most is van, de az is csak egy újabb hang lenne az összes többi mellett..."

"Az elmúlt 16 év során volt szerencsém Tottit jobban megismerni annál, mint a csapat bálványa. Azzal, hogy minden egyes nap együtt voltunk én teljesen normális embernek tartom amellett, hogy nem egy normál játékos."

"Amikor meg kellett védeni egy ellenféllel szemben, én megtettem. Amikor vitatkozni kellett vele, akkor vitatkoztam. Ha valami nem volt okés, akkor megmutattam neki. Amikor támogatásra, szeretetre volt szüksége, akkor ott voltam mellette, de amikor meg kellett neki mondani, hogy hülye vagy, akkor megmondtam neki."

"Ebben a luxusban gyakorlatilag senki nem részesült Rómában, mert ha itt azt mondod, hogy Totti nem jól kötötte meg a cipőfűzőjét, akkor az olyan, mintha sértegetnéd a királyt."

De Rossi hosszú ideje, legalább 10 éve 'a jövő kapitánya' becenevet viseli, miközben még mindig Totti viseli a csapatkapitányi karszalagot. Mennyire volt teher ez a vállán?

"Akár visszavonul, akár nem, a csapatkapitányi karszalag nem érdekel engem. Szerintem anélkül is lehetsz csapatkapitány, hogy viselnéd a szalagot. Sőt, még jobb vezér is lehet helyettesként."

"Mindezektől eltekintve sosem volt emiatt féltékenység. Talán akkor lehetett volna rivalizálás, ha ugyanazon a poszton játszottunk volna, de a futballtudást tekintve az egész világ rájött, hogy Francesco páratlan."

"Az emberek szívében ő különös helyet foglal el. Mindenki imádja, mert lőtt 300 gólt. Engem nem mindenki szeret, mert nem szereztem 300 gólt."

"Plusz olyan a személyiségem, hogy hajlamos vagyok olyan dolgokat kimondani, amiket nem kellene..."

"Ami a jövőt illeti, gondolkodtam azon, hogy edző legyek. Sokan vannak olyanok, akik kijelentik, sosem fogják azt csinálni és az egész életükben csak pihenni fognak már, aztán 6 hónappal később még egy Serie C-s csapatnál is munkát vállalnak. Én nem vagyok ilyen, én nem zárom ki ennek a lehetőségét."

"Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a világ 10 legjobb edzője közül kettővel is dolgozhattam: Luciano Spalletti és Antonio Conte. A harmadik Luis Enrique."

"Játszottam együtt Pep Guardiolával, szóval ha edző leszek, akkor megkérem majd, hogy meglátogathassam és akkor megnézhetem őt munka közben és tanulhatok tőle. Nagyon szeretnék edző lenni, na persze nem egyből, de majd a megfelelő időben érdekelne mindenképpen. Most jól érzem magam, mint játékos és az elmúlt év során egészen magas szinten tudtam játszani."

"Ezelőtt nem voltam valami jó formában és sokszor úgy éreztem, hogy a testem már nem képes megfelelni az olasz és európai futballkövetelményeknek bizonyos szinten. Aztán a képességeim, valamint az Európa Bajnokság Contéval és a munka ezzel a remek csapattal, amit Spalletti összerakott mindent könnyebbé tett."

"Én nem vagyok egy Messi, aki egymaga képes meccseket megnyerni, de ha jó formában vagyok, akkor bizony én is képes vagyok meccsek eldöntésére. Mindenképpen jó fizikai állapotban kell lennem, hogy a saját játékomat tudjam nyújtani, de persze ehhez kell egy támogató csapat is. Én csak egy fogaskerék vagyok a gépezetben."

"Amikor elérsz egy bizonyos kort elkezdesz azon gondolkodni, hogy mikor kéne befejezni. Vannak, akik korán befejezik, mások 40 éves korban: én valahol a kettő között gondolnám. Én a legnagyobb méltósággal szeretném befejezni a pályafutásomat."

"Ha azt látom, hogy nem vagyok elfogadható állapotban és nem tudom tartani a lépést a csapattársaimmal, akkor abbahagyom, mert elfogadom a helyzetet. Ma nagyon erősnek, igazi játékosnak érzem magam."

"Ha még mindig úgy állnék egy meccshez, mint 25 évvel ezelőtt, akkor az aggasztó lenne. Már nem tépem szét a mezemet úgy, mint Hulk egy gól ünneplésénél.... Nem tudom, hogy most jobb vagyok-e, vagy rosszabb, de az biztos, hogy más vagyok. Akkor sokkal lobbanékonyabb voltam, de ma már sokkal előrelátóbb és nyugodtabb vagyok. Ez a tapasztalat is."

"Bevallom, néha nem tudtam megfelelően kezelni a Roma iránti szeretetemet, de sajnos ez ilyen, nem mindig lehet kontrollálni az ilyen erős érzelmeket. Amikor gólt szerzel, minden felrobban."

De Rossi júliusban lesz 34 éves és bevallotta, nem nagyon tetszik neki a modern futball és a modern futballisták.

"Amikor mi kezdtünk minden más volt, de az már 20 éve volt. Ma mikor egy 20 éves játékos bekerül az első csapatba, akkor több követője van Instagram-on, mint Messinek. Amikor én voltam fiatal, akkor az idősebb játékosok folyton azt mondogatták: 'a mi időnkben ez máshogy volt', és hát ilyen az élet, mindig is ilyen lesz."

"Engem is irritál néhány ilyen. Amikor látom az élő videót az Instagram-on, amit ezek készítenek az öltözőben a mérkőzés előtt, legszívesebben megfognék egy baseball ütőt, hogy kiüssem a fogaikat. De hát 18 évesek, aztán majd 20 év múlva ők fogják azt hajtogatni, hogy milyen a mai fiatalság..."

"Néha mi játékosok túlságosan nyilvánvalóvá tesszük azt a klisét, hogy ez nem is igazi munka, amit csinálunk. Az igazi hősök azok, akik felkelnek hajnali 5-kor és dolgozni mennek. Ez mind igaz, de nem fog megváltoztatni semmit, nem?"

"Egy cégtől kapod a fizetésed, ami a te teljesítményed után jut bevételhez. Ez is olyan beruházás, mint bármelyik másik. Hogy túl sokat keresnek a játékosok? Igen, de azon is múlik, hogy honnan nézzük. Ha Amerikában születtél volna és baseball játékos lennél, akkor még ennél is többet kereshetnél."

"De még egyszer, túl sokat keresünk? Igen. Túl sokat keresünk ahhoz képest, hogy mit csinálunk? Igen. Könnyű volt ezt elérni és ennyit keresni? Nem."

Forrás: football-italia.net

Címkék: AS Roma, De Rossi, interjú