A Roma 2:1-re kikapott a közvetlen rivális Atalanta otthonában, ezzel lépéshátrányba került a Bl-t érő helyek megszerzéséért folytatott harcban.

A meccs egyetlen pozitív tanulsága talán az, hogy a csapat soha nem adja fel. Vagy ebből nem sok mindent lehet kihozni?

"Volt egy reakció a végén, a tizenegyes után, de hamarabb kellett volna reagálnunk. Az Atalanta egy erős csapat - kétszer olyan gyorsak, mint sok csapat Olaszországban, sőt talán még Európában is."

"De a mentális reakciók léteznek a futballban, és néha meg kell találnunk azt a lendületet, és meg kell nyernünk még néhány párharcot, több jó játékrészt kell produkálnunk egy meccsen belül is, mert nem várhatunk egy büntetőre, hogy visszakapaszkodjunk a meccsbe."

"Az első gól után megtorpantunk, majd rögtön kaptunk még egyet. Tudom, hogy nem könnyű itt, ebben a stadionban, ebben az időszakban ilyen csapat ellen játszani, de kockáztattunk, és sajnos gólokat kaptunk, és ez nem jó."

Időnként hallottuk, hogy arra kérted a csapatot, hogy ne passzolják hátrafelé a labdát. Hiányzott a bátorság?

"Nem a bátorságról vagy a hátrafelé való passzolásról van szó. Az Atalanta ellen, akik keményen ránk támadnak, ennél sokkal direktebb játékra készültünk. Tudtuk, hogy Romelu Lukakut majd szorosan fogja Isak Hien, ezért tartottuk a labdát kicsit hátul, mert tudtuk, hogy így nyithatjuk meg a tereket náluk."

"Aztán, amikor direkt játékra kellett váltanunk, megpróbáltuk jobban támogatni Romelut, és talán néhányszor sikerült is neki az első félidőben jobban megtartania a labdát. Szóval a döntés, hogy egy másik csatárt is bevetünk, azért született, mert úgy gondoltam, hogy egy másik támadási ponttal elöl ezt könnyebben elérhetjük."

Azzal hogy két csatár is fent volt a pályán, még direktebb lett a játékotok, bátrabban mentetek előre. Azt hihettük, hogy a csapat elfárad, de a végére még fokoztátok is a játékot.

"Véleményem szerint a tempóváltás mentális dolog volt. Láttuk a lehetőséget, hogy visszajöjjünk a meccsbe, még ha nem is érdemeltük meg, és az utolsó fél órában jobban teljesítettünk: volt néhány lehetőségünk. De ők meg remekül kontráztak, és nekik is voltak lehetőségeik."

"A labdabirtoklás, amit én szeretek, öncélú, ha egy olyan csapat ellen játszol, amelyik folyamatosan letámad téged. Tehát úgy kell járatni a labdát, hogy kicsalod őket, aztán lehet direktben támadni a tizenhatost."

"De ehhez az kell, hogy meg kell tudnod tartani a labdát, feljebb kell menned a pályán, és be kell jutnod az üres területekre, de nekünk nincs meg ez a képességünk, hogy igazán megnyúljunk."

Azt hiszem, a fizikai fáradtság is szerepet játszott abban, hogy a párbajokat mindig elvesztettétek. Most nagy pihenésre van szükség, és akkor talán tudsz majd dolgozni az ötleteiddel, mert az erőltetett menet miatt erre nem voltál képes.

"Újra fel kell fedeznünk ezt az energiát, mert elvesztettük. Két nagy meccs van hátra. A hatodik helyen kell végeznünk - a csapat megérdemli, amit tett. Nyilvánvaló, hogy ilyen formában nem érdemeljük meg, hogy az Atalanta előtt végezzünk. Ahhoz, hogy versenyben tudjunk maradni, ez az utolsó forduló tényleg egy akadály, egy kemény kihívás volt a fiúk számára."

"Pihenni fogunk, és újjáépítünk valamit, ami alkalmasabb arra, hogy ilyen szinten futballozzunk, mert az erős csapatok bizony háromnaponta játszanak: Az Atalanta is háromnaponta játszik. Nem úgy van, hogy mi játszunk, a többiek pedig pihennek. Különösen ma este nem panaszkodhatunk a fáradtságra. Készen kell állnunk, mert ők kétszer olyan keményen mentek, és nem csak hozzánk képest. De ha utol akarjuk érni őket, akkor felkészültebbnek kell lennünk".

Az eredeti döntés az volt, hogy három középső védővel játszotok. Miért kell időről időre visszatérni ehhez a taktikai felálláshoz, talán a komfortzónát keresve?

"Nem különösebben. Azért, mert úgy gondoltam, hogy így könnyebb lesz megverni őket, mert tükröznek minket. A második félidő első 20 percében két csatárral játszottunk, de a játék nagyon hasonlított az első félidőben látottakhoz."

"A reakció nem taktikai kérdésből jött, hanem azért, mert kaptunk egy eléggé véletlenszerű büntetőt, és ez egy kicsit felébresztett minket, elhitette velünk, hogy még valamit elérhetünk. Nem a három- vagy négyvédős védekezésről beszélek: volt néhány rossz meccsünk négyvédős rendszerrel, és néhány jó meccsünk háromvédős felállással is. Nekem úgy tűnik, hogy a mai meccs sokat mondott, de taktikai szempontból keveset."