Francesco Tottival a klub hivatalos média partnere készített egy hosszabb interjút, amiben a futball a fő téma.

Totti 12 évesen került a Romához és 27 évvel később még mindig annak a klubnak a csapatkapitánya, amelyiket gyerekként bálványozott és még mindig imádja a futballt.

Kezdjük 1993-mal, amikor bemutatkoztál a Serie A-ban. Támadó középpályásként, vagy hátravont csatárként kezdted...

"Igen, fiatal voltam és nagyon sok jó csatár volt előttem a sorban. Ott volt Abel Balbo, majd '94-ben csatlakozott Daniel Fonseca is. Akkoriban szerettem gólpasszokat adni a csapattársaimnak és ez is volt a feladatom, minél több gólt előkészíteni. Sokkal jobban élveztem ezt, mint gólokat szerezni."

Aztán jött Zdenek Zeman, aki kivitt bal szélre a támadóhármas részeként...

"Igaz, de az a poszt erősen a formációjára épült, ahol kicsit más volt a szerepem. Még többet kellett a csapatért dolgoznunk. Alapvetően nem változott a játékstílusom, de a széleken sokkal több lehetőségem nyílt arra, hogy megverjem az ellenfeleimet. Nagyon élveztem azt a két szezont."

Aztán Fabio Capello felvitt egészen előre...

"A 2001-02-es szezontól kezdődően rendszeresen középcsatárként léptem pályára Antonio Cassano, vagy Gabriel Batistuta mellett. Azonnal otthon éreztem magam. Azzal, hogy még előrébb játszhattam, azzal sokkal több lehetőségem nyílt gólokat szerezni és még több gólpasszt adni. Nagyon tetszett ez a szerepkör. Aztán Spallettinél megint változott a posztom, immár véglegesen."

Mi az, ami megváltozott?

"Két különböző formáció volt. Capellónál amikor Cassanóval szerepeltem, akkor mindketten névlegesen csatárok voltunk, azonban támadó középpályásként játszottunk és teljes szabadságunk volt, bárhová elkóborolhattunk. Spalletti 4–2–3–1-es rendszerében egyedüli csatárként szerepeltem, ami elég szokatlan módszer volt."

Milyen érzés volt ezt a játékstílust elsajátítani?

"Sosem gondoltam egész pályafutásom során, hogy középcsatárként fogok játszani, mert nem gondoltam, hogy nekem ehhez minden képességem megvan. Szerencsére minden könnyen ment és Spallettinél is teljes szabadságom volt, ebben a pozícióban éreztem magam a legjobban a pályafutásom során."

Ha most újrakezdhetnéd, szeretnél középcsatárként játszani már a kezdetektől?

"Igen, ha választhatnék, akkor igen."

Szóval örömmel felcserélnéd a karriered kezdeti sok gólpasszát a karriered végi rengeteg gólért…

"Ez két teljesen különböző időszak a pályafutásomból. Ahogy felnősz és szerzel egyre több tapasztalatot, úgy jössz rá, hogy mire is vagy képes. A két különböző időszakot nem lehet összehasonlítani."

Hány féle dolgot találtál fel és kezdtél el használni a pályafutásod során?

"Nem tudom elmondani. Nagyon sok dolog megváltozott az évek során, viszont vannak dolgok, amikkel sokkal kényelmesebben érzem magam és többször is használom őket. Például ahogy a büntetőket rúgom."

Ha már a büntetőknél tartunk, a pályafutásod során szereztél kb. 80 gólt tizenegyesből. Sokan azt gondolják, hogy szereted a kapus jobb oldalára rúgni a büntetőket. Ez igaz?

"Általában igen. Sokkal könnyebb megrúgni rüszttel a labdát. Persze számos más módon is rúgtam gólt."

Mesélnél ezekről nekünk?

"Előfordult, hogy külsővel rúgtam, vagy erőből a kapus bal oldalára, ahogy az Arsenal elleni büntetőknél is. Ez persze veszélyes, mert ha nem tudod rendesen megrúgni, akkor könnyen a kapus kezében köthet ki a labda."

Aztán ott van a nyesés, amit a 2000-es Eb-n tettél híressé.

"Ó, igen. El is feledkeztem róla."

Lehet fejleszteni a tizenegyes rúgó technikát edzéseken?

"Nem, edzésen és meccsen tizenegyest rúgni két különböző dolog. Egy meccsen sokkal nagyobb a nyomás és számos más nézőpont is van. Sokan azt hiszik, hogy tizenegyest rúgni könnyű, de amikor ott állsz a labda előtt, akkor nem erről van szó. Nem olyan egyszerű."

Hogyan választod ki az oldalt?

"Mielőtt elvégzem számba veszem a lehetőségeket. Aztán ahogy a spori a szájához emeli a sípot, elkezdesz ezer másik lehetőségen gondolkodni és nagyon sokszor megváltoztatod az elhatározásod. A büntető csak a koncentráción múlik. Úgy kell nekimenni, hogy be akarod lőni és ennyi."

Visszatérve kicsit a nyesésre - ez sokkal inkább a közönségnek szól, vagy inkább azért van, hogy a kapus rossz irányba induljon?

"Számomra csak az számít, hogy a labda bemenjen. Ide egyértelműen más technika szükségeltetik, ez kicsit nehezebb, de szebb is. Ez ösztönös. Ezt a mozdulatot a meccsek alatt is megcsinálom, sokszor passzolok így, nem is gondolkodom előtte. Ez teljesen spontán, nem azért csinálom, hogy felhúzzam az ellenfelet."

Emlékszel az első ilyen tizenegyesedre?

"Természetesen! 2000 májusában a Bologna ellen otthon játszottunk, Gianluca Pagliuca volt a kapus. Ez úgymond a 2000-es Eb bemelegítéseként szolgált. Aztán volt még egy csomó. Volt olyan is, hogy a kapus maradt a helyén és megfogta a labdát. Akkor nagyon mérges voltam, de ahogy mondtam, a nyesés a rúgás egyik fajtája, nem a kapus bosszantása miatt csinálom."

Aztán ott vannak a távoli nyesések, azok is nagy kedvenceid.

"Az trükkösebb. Tudnod kell, hogy milyen erővel kell megrúgnod a labdát és arra is figyelni kell, hogy a kapus kint áll-e a kapu előtt. Ez is a pillanat tört része alatt történik, megérzés kell hozzá."

Az elsőt a Parma ellen szerezted 97-98-ban.

"Igen, nagyon jól emlékszem rá. Azt Buffonnak lőttem. A középpályáról futottam fel a labdával és már futás közben gondoltam rá. Azt mondtam magamnak, 'ha kint marad a kapuból, akkor megpróbálom átemelni'. Aztán sikerült, méghozzá bal lábbal."

Ó, igen, a bal lábad. Nagyon sok csodálatos gólt szereztél ballal, pedig nem a kedvenc lábad.

"És tudod miért? Mert nem gondolok erre. És mert talán jobb a koordinációm, ráadásul, amikor száll felém a labda, akkor általában az erősebb lábamon támaszkodom. Amikor a jobbot használom, akkor az sokkal sikeresebb. A bal lábbammal úgy vagyok, hogy gondolkodás nélkül rúgom meg vele a labdát. Nem is várok túl sokat, de ennek ellenére jobban kell koncentrálnom egy jó rúgáshoz ballal."

Foglalkoztál külön a bal lábaddal a pályafutásod során? Maradtál valaha kint edzés után azért, hogy fejlesztsed?

"Nem. Az akadémián megtanítottak mindkét lábbal lőni bennünket és én csináltam a magam módján."

Mennyire fontos a sok edzés a tehetséghez viszonyítva?

"Azt mondom, 50-50. Az edzés nagyon fontos, hogy edzett legyél. Sokszor viszont mentálisan kell jobbnak lenni, mint fizikálisan."

Mennyire ösztönös a játékod és mennyi ebből az, amikor gondolsz rá?

"Az egész ösztönös."

Bocsánat, de ez azt jelenti, hogy amikor meg kell játszani a labdát, akkor nem gondolkodsz azon, hogy ki várja azt?

"Jobb, ha nem sokat gondolkodsz ezen. Az a fontos, hogy azonos hullámhosszon legyetek. A többiek ismernek jól és tudják, hogy merre kell futniuk. Ha olyannal játszanék, mint én, akkor én is tudnám, hogy merre fussak. Ahogy például Perrotta is tette azt még Spalletti idején. Tudtam, hogy nagyon jól fut be mélységből és ő pedig ismerte a játékomat, így mindkettőnk számára könnyű volt."

Mi a kedvenc gólörömöd?

"A hüvelykujjam szopása. Ez már a védjegyemmé vált és nem tudok rajta változtatni. Először egy Chievo elleni hazai meccsen használtam 2005-ben. Őszintén, ezt még Ilary miatt kezdtem el, mert ő folyton a hüvelykujját szopta, aztán később már érte és a két gyermekemért is csináltam."

Volt olyan helyzet, amiből szeretted volna, ha gól lett volna?

"Lássuk csak, hadd gondolkozzak. Egy Juventus elleni hazai meccsen azz 1997-98-as szezonban Peruzzi bemutatott egy hihetetlen dupla védést. Teljesen ösztönös volt, még ma is fel tudom idézni."

Beszéljünk most a másik nagy kedvenc trükködről, a sarkazásról. Alapvetően a pálya bármely pontján csinálod.

"Az is teljesen ösztönös és esztétikailag sokkal nehezebb, de ez is egy készség, amit előszeretettel használok. Sokszor könnyebb így megjátszani a csapatársat, mint hogy rendesen rúgjam a labdát és ezt rendszerint a másodperc tört része alatt döntöm el."

Nem vagy csalódott amiatt, hogy még sosem szerezték így gólt?

"Nem, őszintén nem gondoltam még erre, de most, hogy mondják, fogok így gólt szerezni. Azért az ilyenre elég ritkán van alkalom egy pályafutás során és ha ott vagyok a kapu előtt, akkor inkább már gólt szerzek. Azért még sosem akartam így gólt rúgni, mert így sokkal szebb."

Ki volt a legkellemetlenebb védő ellenfeled a pályafutásod során?

"Nincs ilyen különösen. Vannak pitbull-szerű játékosok, akik folyamatosan ott lihegnek a nyakadban és rugdosnak folyamatosan."

Például?

"Könnyű lenne Richard Vaniglit mondanom, hiszen az ő becsúszása 2006-ban az Empoli elleni meccsen komoly sérülést okozott nekem. Ő inkább hajthatatlan volt. Az első perctől kezdve szorosan ott volt mellettem."

Szóval úgy gondolod, hogy egy pillanatnyi szünetet nem adott volna neked azon a meccsen?

"Igen, és ezért volt az, hogy amikor felhívott bocsánatot kérni, akkor mérges lettem. Már megbántam, hogy akkor úgy reagáltam, hiszen az ilyen előfordul a futballban. Sajnos sérülés bárkivel megtörténhet. A 7. percben sérültem meg, de az előtte lévő 6 perc nagyon idegesített. Sokkal többet csinált ezalatt, mint bármelyik védő, akivel pályafutásom során dolgom volt. Ott van például Montero, aki azonnal elkaszált, ha elvesztett téged, de a meccs alatt nem volt szemét. De ugyanez igaz Tudorra, Materazzira és Fabio Cannavaróra. Ők végig nyugodtak voltak a meccs alatt, de a megfelelő időben mindig otthagyták a lábukat. Érezni lehetett, hogy mozog a levegő és tudtad, hogy jönnek. Néha, ha tapasztaltabb vagy, akkor megpróbálod átugrani a lábakat, hogy elkerüld a kontaktot tudva azt, hogy ki van mögötted. Nem volt annyira piszkos munka, amit végeztek, de azért érezted, amikor elkaptak."

Melyik volt pályafutásod legjobb teljesítménye?

"Azt hiszem a 2003-04-es idényben a Juventus elleni hazai 4:0-ás meccsen. Cassanóval szinte folyamatosan körömpasszokat osztottunk egymásnak. Aztán volt még egy, ahol nagyon kijött a lépés."

Melyik volt az?

"A Roma-Empoli 2003-04-ben semleges pályán Palermóban. Két gólt szereztem, egyet fejjel, egyet pedig átnyestem a kapus fölött. Nagyon jól játszottam. Vissza kellene néznem több meccset is, de most ezt a kettőt tudom mondani, amikre konkrétan emlékszem."

Melyik volt a kedvenc meccsed abban az évben, amikor bajnokok lettetek?

"A Parma elleni hazai meccs, aminek a végén bajnokok lettünk. De ezt már túl sokszor elmondtam, nem?"

Rendben, akkor válassz másikat...

"Oké, de most a legjobb meccsemről beszélünk, vagy abból a szezonból a kedvencemről?"

Úgy általánosságban válassz egyet. Egy olyat, ami a legtöbbet jelenti számodra.

"A Juve elleni 2:2."

Az a meccs, ahol Nakata állt be helyetted csereként?

"Tudom, hogy nem a legjobban sikerült meccsem volt, elég messze volt attól. De a bajnoki cím szempontjából döntő fontosságú volt és ezt nem lehet elfelejteni. Ezen kívül volt két másik fontos meccs a szezon közepén, a Parma és a Bologna elleni. A Parma ellen félidőben tizenegyesből a kapufát találtam el, míg a Bologna ellen nem játszottam. De ezek a meccsek kulcsfontosságúak voltak akkor. A második meccs végén Emiliában már éreztem, hogy ez a mi évünk lesz."

Sokszor mondtad, hogy a Sampdoria elleni lövésed 2006-ban, a Lazio elleni emelésed 2001-ben és a 2005-ös Inter elleni ejtésed a kedvenc góljaid. Ez még mindig igaz?

"Igen, ez a top három. De vannak még mások is."

Akkor válassz egyet a többiből...

"Fel kellett volna készítened előre egy kicsit. Lássuk...Az Udinese elleni hazai 2001-es meccset mondanám. Cafu keresztlabdája és a bal lábam megint. Tudod miről beszélek?"

'98-ban is remek gólt szereztél az Udinese ellen és azt is bal lábbal...

"Igen, de a lövés nehézségét tekintve a bajnoki cím évében szerzett sokkal nehezebb volt."

Van olyan játékos, akire felnéztél és akiben némi hasonlóságot látsz magaddal?

"Hogy őszinte legyek, gyerekként csak Giuseppe Gianninit figyeltem, ő volt a bálványom. Viszont mi két különböző játékos voltunk, ráadásul a futball is nagyon sokat változott azóta. Nagyon szerettem a játékát, a mozgását. Ő volt a csapatkapitány, egy legenda."

Mi volt a legjobb tanács, amit a pályafutásod során kaptál?

"Tisztelj mindenkit."

Ezt ki adta neked?

"Édesanyám és édesapám, és nagyon sokat segítettek ezzel."

Melyik volt a legkeményebb pálya, ahol játszanod kellett?

"Regginában, ahol a pálya szinte teljesen használhatatlan volt."

Mi a helyzet a légkörrel?

"Brescia és Bergamo. Kedves helyek ezek, különösen nekünk, rómaiaknak. Ja és ne felejtsük el Livornót. Ütöttek-vágtak minket egész meccsen, nem tudom miért. 2007-ben folyamatosan kimondottan engem szapultak és ez kitartott a meccs végéig. Elég kemény volt, aztán mikor kiállítottak láthatóan összekaptam azzal a Vito Scalaval, aki mindent megtett értem. Soha nem tennék ilyet újra."

Mit jelent Vito számodra?

"Amit elértem, abban hatalmas szerepe van. Nagyok sok mindenről gondoskodott és még többet is megtett. Egy focistának nagyon fontos, hogy legyen mellette egy ilyen ember. Vito nagyon sokat segített, és a futballista életemből hatalmas részt vállalt, olyan mintha a bátyám lenne. Igaz kicsit öreg, talán már túl öreg is."

Mit gondolsz, melyik bajnokság feküdne neked a legjobban?

"A spanyol, efelől semmi kétség."

Ezt azért mondod, mert a Real Madrid megoróbált leigazolni?

"Nem, hanem mert a játékstílusom nagyon hasonlít a spanyol stílushoz. A Premiere League-hez és a Serie A-hoz hasonlítva sokkal technikásabb és kevésbé fizikális. Spanyolországban sokkal szórakoztatóbb a foci, mint Angliában. Ezt megtapasztalhatod akkor, amikor ellenfélként ott játszol. Ha megcsinálsz egy finom cselt, akkor azért megtapsolnak."

Ha már itt tartunk, legutóbb a Bernabeuban pályára lépve az egész közönség állva tapsolt.

"Hihetetlen érzés volt. Most pedig megelőlegezem a kérdést, mert tudom, hogy eljutánk oda. A Real Madrid elleni gólom az egyik kedvencem azok közül, amit nemzetközi meccsen szereztem."

Köszönöm, igazad van, meg akartam kérdezni. Kettőt is szereztél ott, egyet 2001-ben, a másikat pedig rá egy évre. Melyikről beszélsz?

"Az elsőről, a 2001-esről. Bár az igazsághoz tartozik, hogy ott szinte mindent Candela csinált."

Az utolsó kérdés. Hogy szeretnéd, miként emlékezzenek rád az ellenfeleid, amikor befejezed a pályafutásod?

"Ezt nem én döntöm el. Ezt meghagyom nekik. A tisztelet már elég lenne nekem. Ez a legfontosabb egy futballista pályafutásában."

Forrás: asroma.com

Címkék: AS Roma, Totti