Andrea Belotti 2 évvel, 2025-ig meghosszabbította a szerződését a Romával.

Mennyire örülsz annak, hogy 2025-ig szóló új szerződést írtál alá?

"Csodálatos érzés. Amikor először jöttem Trigoriába, akkor fogott meg igazán ennek a csapatnak, a Romanistáknak és Róma városának a nagysága. Bent kell lenned ahhoz, hogy ezt teljes mértékben átéld. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a klub tagja lehetek. Ezt a szerződéshosszabbítást annak az útnak a logikus folytatásának tekintem, amelyet egy évvel ezelőtt itt kezdtem el."

Van valaki, akinek külön köszönetet szeretnél mondani?

"Szeretnék köszönetet mondani Tiago Pintónak, amiért lehetőséget adott nekem, hogy a Románál játszhassak, az edzőnek és stábjának, amiért a legjobb körülményeket biztosították számomra a munkához, és bizalmat mutattak irántam, valamint a csapattársaimnak, amiért a kezdetektől fogva a család részének éreztek."

"Éppen akkor csatlakoztam a Romához, amikor a nyári átigazolási időszak lezárult, így nagyon nehéz volt beilleszkedni. Azonban a csapattársaim kedvessége és segítőkészsége, akik mindenekelőtt nagyszerű embereknek bizonyultak, lehetővé tette, hogy gyorsan beilleszkedjek. Az átmenet zökkenőmentes volt."

Menjünk vissza a tavalyi szezon végére. Megvertétek a Speziát, és ezzel kvalifikáltátok magatokat az Európa Ligába, mielőtt te és a csapat többi tagja körbejártátok az Olimpicót, hogy köszönetet mondjatok a fantasztikus Roma-szurkolóknak.

"Az a mérkőzés döntő fontosságú volt, mert ez vezetett minket az Európa Ligába jutáshoz. Nagyon közel voltunk ahhoz, hogy megnyerjük az előző szezonban, és remélem, hogy 2023-24-ben miénk lesz a trófea."

"Aznap megköszönni a szurkolóinknak a legkevesebb, amit megtehettünk volna értük, mindazért a támogatásért és szeretetért, amit minden egyes mérkőzésen kaptunk tőlük, legyen szó az Olasz Kupáról, a Serie A-ról vagy az Európa Ligáról. Mindig éreztették a jelenlétüket mind az Olimpico minden teltházas meccsén, mind pedig idegenben, beleértve a budapesti döntőt is, amelyre hatalmas számban jöttek el."

Hosszan tartó ovációval fogadtak a szurkolók, amikor beálltál azon a meccsen - mit jelentett ez számodra?

"Úgy gondolom, hogy a szurkolóink átérezték azt, ahogyan én látom és tapasztalom a futballt, és ahogyan minden meccsen mindent beleadok. Akár a véremet is adom egy meccsen, és ők ezt értékelik. Csak annyit tehetek, hogy megpróbálom meghálálni az irántam tanúsított szeretetüket azzal, hogy folyamatosan próbálom növelni a teljesítményemet, és minden tekintetben napról napra jobbá tenni magam."

A Roma szezonja hosszú és nehéz volt, de a csapatról kiderült, hogy összetartó és szilárd, különösen akkor, amikor a dolgok nehezebbre fordultak.

"Valóban, a srácok mindig készen álltak a feladatra az egész szezon során. Mondanom sem kell, hogy ennek a csapatnak az erőssége az egységünk. Minden alkalommal, amikor egy játékos kidőlt, szívüket-lelküket beleadták, hogy minél hamarabb újra bevethetőek legyenek. Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy mindegyikünk készen áll arra, hogy a Romáért kockára tegye magát."

Úgy érzed, hogy egy család tagja vagy?

"Úgy gondolom, hogy jó és rossz időkben is mindig kitartottunk egymás mellett. A Romát családként definiálnám, mert amióta a klubhoz csatlakoztam, azt látom, hogy ez az összetartozás érzése nem csak a játékosokra korlátozódik - az edzői stáb, a fizioterapeuták, az igazgatók és a felszerelésesek is benne vannak. Egy hatalmas család vagyunk, amelyben mindenki hajlandó hozzájárulni a munkájával ehhez az érzéshez."

Az egész szezonban mindent megtettél azért, hogy az edző rendelkezésére álljál, törött kézzel és törött bordával is játszottál, hogy segítsd a csapattársaidat, ami a sérülések és eltiltások miatti sok hiányzó esetében nehéz időszak volt.

"Soha nem gondolkodtam rajta kétszer, ha arról volt szó, hogy rám van szükség. Természetesnek éreztem, mert az volt az első számú prioritásom, hogy segítsek a játékostársaimnak, még akkor is, ha fájdalmaim voltak, és azt a törött bordát különösen nehéz volt elviselni."

A hozzáállásod nem maradt észrevétlen José Mourinho számára sem.

"Az edző elismerése a törekvéseimért óriási jelentőséggel bírt számomra, mert valóban felismerte, hogy milyen erőfeszítéseket teszek a csapatért."

"Az az ölelés, amit az Olimpicóban osztottunk meg egymással, amikor az Inter ellen lejöttem, olyasmi, amire örökké emlékezni fogok, mert szeretetből és őszinteségből fakadt. Büszke voltam magamra az áldozatvállalásom miatt, és még jobban megbecsültem az edzőnket is, mert az összes trófea mellett, amit nyert, nem sok ember van, aki olyan emberi módon tudna bánni a játékoskkal, mint Mourinho."

Miben járult hozzá az edző a csapathoz és személyesen hozzád?

"Ő egy született győztes. A siker fontosságát hangsúlyozza, és minden meccsre győztes mentalitást sulykol. A srácokkal is remekül megérti egymást. Amikor azt hiszed, hogy 100%-ot fogsz nyújtani, ő képes további 30%-ot kihozni belőled. Elég messzire képes kitolni a határaidat."

Voltak csalódott pillanatok, de soha nem volt az az érzés, hogy a csapat csak úgy feladná. Ennek kell lennie a Roma szemléletének a következő szezonban.

"Voltak pillanatok, amikor elkeseredtünk, de soha nem dobtuk be a törülközőt. Még a budapesti döntő elvesztése után sem hagytuk, hogy ez eluralkodjon rajtunk, és a szezon utolsó hazai meccsét is megnyertük a szurkolóink előtt. Soha nem fogunk engedni a reménytelenség és a lemondás érzésének."

Budapesten Bono nagyszerű védéssel hárította egy olyan lehetőségedet, ami döntő lehetett volna. Úgy tekintesz arra a döntőre, mint egy újabb útelágazásra?

"Tökéletes lezárása lett volna a szezonnak, de sajnos a kapusuk nagyszerű munkát végzett, még szögletre sem engedte ki. Elképzeltem, hogy mi lett volna, ha a labda bemegy."

A szerencse nem állt melletted az elmúlt szezonban, de arra kell törekedned, hogy ezen javíts legközelebb.

"A statisztikákat tekintve nem volt egy jó szezon számomra, de ez van, ami van. Csak úgy lehet megfordítani a dolgokat, ha minden nap mélyre ásunk."

Mit nem felejtesz el soha az első szezonodból a Románál?

"Sok mindent. Az egyik, ami megmaradt az emlékezetemben, amire örökké emlékezni fogok, az a Feyenoord elleni hazai visszavágó. A szurkolóik nem lehettek ott, így először láttam az egész Olimpicót sárga-pirosban. Tisztán emlékszem, hogy amikor a himnusz elhangzott, az egész stadion zsúfolásig megtelt. Attól a pillanattól libabőrös lettem."

Melyik a kedvenc helyed a városban?

"Rómában könnyű sok helyhez kötődni. Mindenhol van történelem. Ha körbekocsikázol, egyszerűen nem tudod, hova nézz. Ami a legjobban megfogott, az a Colosseum. Amióta a klubhoz csatlakoztam, többször is elhaladtam arra, és nem tudok nem megállni, hogy ne csodáljam. Egy 2000 évvel ezelőtt épült stadion - ez nem semmi."

Van valamilyen anekdotád a városhoz vagy a szurkolóinkhoz kapcsolódóan?

"Itt van egy tavaly augusztus végén, azon a napon, amikor aláírtam a klubhoz."

"Egy szállodában szálltam meg a városban. Foglalok egy éttermet, hogy megünnepeljem a Romához való csatlakozásomat, majd hívok egy taxit. A taxi megérkezik, hogy felvegyen minket hármunkat. Én hátul foglalok helyet. A taxisofőr belenéz a visszapillantó tükörbe, felismer engem, és azt mondja az anyósülésen ülőnek: "Szállj be hátra, hogy a Kakas ülhessen mellém." Ezután leülök mellé, és elkezdünk beszélgetni a taktikáról, jelenlegi és volt focistákról, milyen érzés a pályán lenni, és időnként a taxisofőr is ilyen: "Nem hiszem el, a Kakas ül a kocsimban!". Amikor megérkezünk a célállomáshoz, készítünk egy képet, megölel, és azt mondja: "Egy dolgot kell mondanom - nagyon tisztellek téged, de valójában Lazio-szurkoló vagyok... de ugyanúgy szeretlek."

Tisztában vagyunk vele, hogy az öltöző szent hely, de van olyan történet, amit el tudsz nekünk mesélni a csapattársaiddal való kapcsolatodról?

"Ahogy mondtad, az öltöző szent hely. Azonban elmondok egy anekdotát, ami a csapatbuszon történt."

"Néhány száz méterre voltunk a stadiontól, és akkor a szurkolók körülvettek minket, és izgalomból dörömböltek a buszon, hogy szurkoljanak nekünk. És bár akkor még nem tudták - a buszon sötétített ablakok voltak -, ez annyira felpörgetett minket, hogy mi is csatlakoztunk hozzájuk. Az adrenalinszintünk az egekbe szökött, pedig még el sem értünk az Olimpicóba! A Roma szurkolói egyszerűen hihetetlenek."

Van üzeneted a Roma-szurkolóknak?

"Szeretném megköszönni nekik azt a sok támogatást, amit kaptunk tőlük, és amit biztos vagyok benne, hogy mindig is adni fognak a klubnak. Mi csak annyit tehetünk, hogy azzal a kizárólagos céllal megyünk ki a pályára, hogy örömet szerezzünk nekik, mindent megteszünk, hogy trófeákat hódítsunk és boldogságot szerezzünk nekik."

Forrás: asroma.com

Címkék: AS Roma, Belotti