Nyugi, nem harap!

Nem az volt ezzel a szombatival a baj, hogy kikaptunk, hanem ahogy történt. A hétközi, Bolognában elszenvedett vereség után eleve úgy fordultunk rá az Inter elleni meccsre, hogy tudtuk, több kulcsjátékosunk hiánya miatt (és mert utoljára 1876-ban nyertünk meg téttel bíró rangadót) nem nekünk áll a zászló, még hazai pályán sem.

Mit tesz ilyenkor egy jó edző? Megpróbálja a lehetőségekhez mérten kihozni a rendelkezésre álló játékosokból a maximumot, mentálisan és/vagy taktikailag olyan állapotba hozza a csapatot, hogy abból akár egy váratlan eredmény is kijöjjön. José Mourinho azonban már nem ilyen edző. José Mourinho olyan edző, aki október közepéig, amíg nagyjából futott a szekér (vereség azért a Lazio és a Verona ellen), csapágyasra játszatta a kezdőjét. Majd úgy döntött, a hideg északon a vonat elé dobja együttesét és felpakolta gyakorlatilag az addig csak perceket játszókat egyszerre, akiket a Bodø/Glimt elleni csúnya vereséget követően a kamerák előtt nem is volt rest a földbe döngölni.

Ez volt az első pillanat, amikor azt lehetett érezni, hogy Mourinho magára hagyta a csapatot.

És hogy most miért probléma ez?

Azért, mert a jelenlegi helyzetben, amikor sérülések és eltiltások nehezítik a dolgát, egyszerűen nincs kihez nyúlni. Karsdorp eltiltása miatt kénytelen azt az Ibanezt kitenni szárnyvédőbe (Reynolds sajnos nem jön számításba), akiről számtalanszor bebizonyosodott már, hogy nem képes megfelelő szinten játszani ott. Emiatt a belső poszton keletkezett űrt Kumbullával próbálja orvosolni, az albánnak viszont még nem volt jó meccse mióta Rómába igazolt. Szűrőben az a Cristante kezdett és játszott végig, aki szerdán utazott a csapat után egy majd kéthetes covid-karantént követően. Abraham hiányát pedig az eddig nem csatár Zanioloval és Shomurodovval pótolta volna, utóbbi hiába kezdett a szezon elején ígéretesen, most, hogy sorra kapja a lehetőséget, nem tud egyszerűen élni vele.

Egyébként a válogatott szünet utáni győzelmek sem voltak már magabiztosnak mondhatóak, pedig akkor még rendelkezésre állt Pellegrini és szinte mindenki. A Genoa ellen szenvedtünk, Afena-Gyan egyéni megmozdulásai döntöttek, a Zorja elleni sikert ne értékeljük túl, a Torino ellen pedig szintén egy Zaniolo-villanás volt, ami 3 pontot ért. Közös bennük, hogy a csapatszintű támadójáték, mint olyan, egy ideje hiányzik ebből a Romából. Bolognában még csak megingott ez a gyenge építmény, az Inter ellen pedig kártyavárként omlott össze. Francesco Totti szeme láttára, ráadásul.

Komolyabban részletezni, elemezgetni ezt az összecsapást felesleges, az Inter legkönnyebb őszi meccse volt, részünkről értékelhetetlen teljesítménnyel. Egyszerűen nem látszik, hogy mi az elképzelés, hogyan szeretnénk nyerni, és a látottakra nem mentség a sok hiányzó, mert taktikailag ezt a csapatot is fel lehetett volna készíteni.

A tegnapi mérkőzés második félideje és a találkozó utáni nyilatkozat pedig a csapat újabb cserbenhagyása, Mourinho szavai a lefújást követően csak tovább rombolják az egész csapat önbizalmát.

Hiába kaptuk a gólokat az elsőben, sokkal fájdalmasabb volt a második 45 perc, mert ezt a hitehagyott, akarat nélküli, a szépítésre való szándéknak még szikráját sem tartalmazó mutatványt semmilyen közönség nem érdemli, főleg nem az, amelyik így buzdítja az övéit még a 87. percben is, 0-3-nál. José pedig már nem tombolt a félidőben, nem terrorizált, ez az igazán szomorú ebben. Csak reménykedett, hogy az Internek ne legyen kedve többet rúgni. Szerencsénkre nem volt, inkább tartalékoltak a hétközi BL-re.  

Lehetősége lett volna még a cserékkel kimozdítani valamit, de ha a kispadra nézett Mourinho, csak olyan játékosok ültek ott, akik tudják, nem bízik bennük. A tavaly szinte berobbant Darboe, a házi gólkirály Mayoral vagy éppen Diawara jelenlegi állapotukban, köszönhetően a keret mentális félremenedzselésének, tényleg nem nyújtanak segítséget, így maradtak neki a Primavera fiataljai.

Vajon még Joséval indítjuk a 2022-es évet, ahol rögtön egymást a Milan és a Juve ellen játszunk?   

Osztályzatok:

Rui Patrício 4 – Szaniszló Csabi épp most dicsérte meg a forzainter.hu-nak adott interjújában, úgyhogy első alkalommal meg is kaphatja Calhanoglu gólja miatt a Mauro Goicoechea-díjat.

Mancini 4 – Komoly gondjai voltak Calhanogluval és Correával szemben is, ebben a felállásban Ibanezzel sem értették meg egymást igazán. Ráfér a pihenő, ami a sárgák miatt jön is a Spezia ellen.

Smalling 5 – Csak azért kap jobbat, mint a többiek, mert egyik gólban sem vett részt.

Kumbulla 3 – Ő pedig a tegnapi Simone Loria-díjasunk.

Ibanez 4 – Sokszor eszembe jutott a Lazio elleni januári mérkőzés (0-3), amikor Lazzari volt az ellenfele. Reméljük elfelejtik, hogy ő tud szélsőt is játszani, mert nem.

Veretout 4 – Továbbra is tartja a hetek óta húzódó rossz formáját, momentuma nem volt ismét.

Cristante 3 – Rui Patrício Watts-ba kívánkozó mutatványának aktív részese volt, mellé eladott még pár labdát a saját tizenhatosunk előterében is.

Mkhitaryan 4 – Zaniolo mellett neki voltak még futballra emlékeztető megmozdulásai, de 30 métert kellett volna bejátszania gyakorlatilag egyedül.

Vina 4 – Mi lett volna vele Darmiannal szemben, ha Dumfries is jónak tűnt ellene?

Shomurodov 4 – Nem elég gyors, nem elég erős, nem elég technikás. Vajon kiderül valaha, hogy miben jó?

Zaniolo 5 – Akkora gólt ragasztott a jobb felsőbe, hogy még az olaszok is beírták az eredményjelzőre.

Bove, Volpato – Pályára léptek.  

Mourinho 1 – Tankönyvi példát mutatott abból, hogyan ne készítsd fel a csapatod a mérkőzésre.

Forrás: https://asroma.hu

Címkék: AS Roma, Inter, Serie A