Amióta tavaly nyáron a Romához igazolt, a francia játékos a középpálya egyik meghatározó tagjává vált.

Milyen voltál gyerekként?

"Nyugodt gyerek voltam. Nagyon szerettem focizni, és rendszerint egyedül játszottam otthon. Amint elkezdtem járni, a szüleim vettek nekem egy labdát, én pedig azonnal nekiálltam rúgni azt. Sokat játszottam a hálószobában és a nappaliban, így előfordult, hogy összetörtem dolgokat."

"Egy kis faluban nőttem fel, ahol mindenki ismer mindenkit. Délutánonként a barátaimmal játszottam, és mindig koszosan mentem haza. Gyerekként csak a foci érdekelt, de ma már minden sportot szívesen nézek: teniszt, kosárlabdát, röplabdát..."

Hány évesen kezdtél el csapatban játszani?

"5 évesen, és a falu csapatában. Majd 10 évesen csatlakoztam a Nantes csapatához, mert a falu, ahol laktam, az éppen Nantes és Angers között helyezkedik el, és mindkettőnek volt profi csapata. A szüleim megkérdezték, hogy én hol szeretnék játszani, én pedig a Nantes-ot választottam, mert az volt a kedvencem gyerekként. Az egész szobám tele volt Nantes poszterekkel."

"Szombat esténként néztem a francia bajnokság meccseit, viszont sajnos a vasárnap estieket már nem nézhettem, mert hétfőn suli volt. Emlékszem, mikor 2001-ben a Nantes bajnok lett. 8 évesen ott voltam a stadionban, amikor a Saint-Etienne ellen megszerezték a bajnoki címet. Az ünneplés csodálatos volt."

Ki volt a gyerekkori kedvenced?

"Minden Nantes játékost szerettem, de különösen Marama Vahiruat, nagyon tetszett az evezős gólöröme. Szerettem Stephane Zianit is, aki később az edzőm lett. Aztán később, mikor kicsit idősebb lettem, Xavi, Andres Iniesta és Cesc Fabregas voltak a kedvenceim."

Hány évesen debütáltál a Nantes felnőttcsapatában?

"18 éves voltam, és a másodosztályban történt. Landry Chauvin volt az edző akkor, aki nagyon sokat segített a fiataloknak, és lehetőséget adott nekik. Nekem nagyon sokat segített, és talán még akkor is játszatott, amikor nem érdemeltem volna meg, mert tényleg hitt bennem."

"A másik edző, aki szintén hatalmas szerepet játszott a pályafutásomban Michel Der Zakarian volt, akinek teljesen más volt a szemlélete, és nagyon erősen a védekezésre fókuszált. Előtte mindig csak a támadásokra figyeltem, de rájöttem, hogy nem csak ebből áll a futball. 3 év alatt egy nagyon sokoldalú középpályássá váltam, és vele sikerült visszajutni a legfelső osztályba is."

Úgy tűnik, hogy nagyon szereted az edzőidet...

"Igen, hiszen mindegyik sokat segített nekem. Zianitól kezdve, Remi Garden keresztül, aki az Aston Villánál volt az edzőm, Christophe Galtierig, aki a Saint-Etiennenél volt a mesterem. De sokat köszönhetek Stefano Piolinak is, aki azonnal belelátott a játékomba, és ott megértettem, hogy mit vár el a csapattól. Plusz segített az olasz kultúra megismerésében, és hogy miben különbözik a franciától."

Közel az összes top francia játékos végül külföldre szerződik játszani. Mennyire befolyásolja ez egy fiatal játékos gondolkodását?

"Franciaországban is sok jó csapat van, ahol szeretnének a fiatalok játszani. Én személy szerint azért mentem külföldre, mert szerettem volna megismerni egy másik kultúrát is. Szerintem nem kell túl fiatalon külföldre menni, készen kell rá állni, de az is igaz, hogy sokkal gyorsabban tudsz fejlődni, ha más országba mész."

Hogyan emlékszel vissza az U-20-as világbajnoki címre?

"A 2013-as év fantasztikusan sikerült, mert a Nantes csapatával feljutottunk a Ligue 1-be, majd szerepeltem az U-20-as világbajnokságon Törökországban. Csodálatos csapatunk volt, mindenki nyerni akart, ami végül össze is jött. Ilyen játékosok alkották azt a csapatot, mint Paul Pogba, Geoffrey Kondogbia, Alphonse Areola, Kurt Zouma, Samuel Umtiti, Lucas Digne, Florian Thauvin... Majdnem két hónapot töltöttünk együtt, nagyon összeforrt az a csapat."

A Premier League-ben eltöltött év viszont már nem volt annyira sikeres a csapatod számára, de milyen volt neked?

"Az Aston Villa számára rossz év volt, mert a végén kiestünk, de nekem jó tapasztalatszerzés volt. Sokat játszottam, megismertem egy teljesen más országot, egy másik nyelvet, egy másik kultúrát."

"De persze voltak negatívumok is. Amikor még a Nantes játékosa voltam, akkor az egész családommal laktam. Angliába viszont már csak a feleségem és a 2 hetes lányom követett. Ez amolyan megszoksz, vagy megszöksz helyzet volt. Nagyon sok meccset elvesztettünk, olyankor nagyon nehéz volt hazamenni. Birminghamben az időjárás szinte mindig rossz volt, a feleségemnek egyáltalán nem sikerült beilleszkednie, ezért a szezon végén úgy döntöttem, hogy visszatérünk Franciaországba, a Saint Etiennehez. Azt az évet nagyon élveztem ott, de újabb kihívásokra vágytam külföldön, és el akartam kerülni azokat a hibákat, amiket előtte elkövettem. A Fiorentina érdeklődött irántam, én pedig úgy gondoltam, hogy ez egy jó lehetőség. És egyértelműen az volt, mert imádok Olaszországban lakni."

Futballszempontból két jó szezont tudhatsz magad mögött Firenzében, viszont volt árnyoldala is a dolognak, amikor elvesztettétek Davide Astorit. Egy ilyen tragédia után hogyan tudtatok újra egy csapat lenni?

"Az első hét kegyetlen volt. Davide nagyszerű személyiség volt, ráadásul a csapatkapitányunk is. Amikor Olaszországba jöttem nem beszéltem olaszul, és ő nagyon sokat segített."

"Próbáltuk folyamatosan motiválni egymást, azt mondogattuk egymásnak, hogy ő egy igazi harcos volt a pályán, ezért nekünk is olyannak kell lennünk. Mi megnyertünk 1, 2, 3, 4, 5, 6 meccset sorozatban. Az élet ment tovább, de ő továbbra is itt van velünk. Még most is sokat gondolok rá. Ha a pályán a maximumot nyújtom, akkor az részben azért van, mert ő egy igazán inspiráló kapitány volt, bátor, és határozott a pályán mind edzésen, mind meccsen. Otthon van egy képem az első olyan meccsről (a Benevento ellen), amin nem volt velünk, és ahol az összes játékos a földre rogyott a lefújást követően."

Aztán tavaly nyáron a Romához igazoltál. Milyen Paulo Fonsecával dolgozni?

"Imádom! Az első alkalommal, mikor felhívott rögtön meggyőzött, hogy mennyire akar velem dolgozni, és nagyon örülök annak, hogy ide igazolhattam. Már most nagyon sokat fejlődtem az irányítása alatt, és még tovább fogok fejlődni."

A szurkolóknak az első ami beugrik veled kapcsolatban az, amikor Edin Dzekonak segítettél előkészíteni a győztes találatot a Bologna ellen...

"Igen, az szép labdafelhozatal volt, de nem csak rajtam múlott. Az egész csapat részese volt."

Aztán a Napoli ellen megszerezted első gólodat is tizenegyesből. Milyen volt?

"Csodálatos érzés az Olimpicóban, saját szurkolóink előtt gólt szerezni, ráadásul ezt egy nagyon jó csapattal szemben sikerült, így még jobb érzés volt. Emlékszem, amikor Edin odaadta a labdát a tizenegyes előtt, ránéztem Kolarovra, mert ő volt a hivatalos végrehajtó. Mivel ő már kihagyott egyet az első félidőben, így csak annyit mondott: 'Csináld csak, Jordan!' Ezernyi gondolat cikázott át az agyamon, mielőtt elrúgtam a labdát, de végül bement."

Hogyan töltöd most a szabadidődet ebben a jelenlegi helyzetben?

"Sokkal több időm van a családomra. Szeretek velük otthon lenni, hiszen egész évben csak utazom a futball miatt. A jelenlegi helyzet egyetlen pozitívuma, hogy több időt lehetek a családdal. Persze várom, hogy mihamarabb vége legyen ennek az egésznek, és újra futballozhassunk, de addig is próbálom élvezni a helyzet adta lehetőséget, hogy a családommal lehetek."

Mi hiányzik leginkább a normális életből?

"Hiányzik a foci, mert imádok focizni, és mindig is ezt csináltam. A családom és a futball az életem, és amikor ebből a kettőből az egyik nincs, akkor az nagyon nehéz. Tényleg hiányzik kimenni az edzésekre, beszélgetni a csapattársakkal, és maga a foci."

Láttad már, hogy mit csinál a Roma Cares?

"Igen, és nagyon büszke vagyok rá. Nagyszerű dolgokat csinálnak a városért, és a római emberekért. Mindannyian büszkék vagyunk a Romára."

Nehéz otthon edzeni?

"Igen, eléggé, de nincs más választásunk. Remélem, hogy a helyzet javulni fog hamarosan, mert egyáltalán nem könnyű otthon edzeni. Egy hét, vagy kicsit több még oké, de 2-3 hét után már nagyon nehéz. Sokat segít, hogy az edzői stáb minden napra elküldi az edzéstervet, amit néha reggel, néha pedig délután csinálok meg. Van futópadom, meg számos más eszközöm."

Mi a helyzet az étrenddel? Hogyan van ez megszervezve?

"Guido Rillo a táplálkozási tanácsadónk minden hétre elküldi a heti tervet, szóval nem lehet elhízni. Minden nap méredzkednünk kell, és az eredményt el kell küldenünk neki. A klub, az edzői és az orvosi sráb folyamatosan figyelemmel kísér bennünket, érdeklődnek a napjaink iránt, és hogy miként mentek az edzések."

Labdarúgóként milyen abba belegondolni, hogy szinte az egész világon megállt a futballélet?

"Nagyon furcsa. Egyrészről látszik, hogy mennyire komoly a helyzet, másrészről pedig megváltoztatta az otthoni életedet is. Normális esetben szinte folyton meccseket néztem, viszont most sehol nincs a világon mérkőzés."

Mihez kezdesz akkor, ha most nem nézel focimeccseket?

"Sokkal több sorozatot nézek, mostanában éppen a francia Validé című sorozato néztem, amiben egy fiatal srác a zeneiparban próbálkozik sikert elérni. Ismerős az érzés, amikor az ember a futballban próbál karriert csinálni, és hogy milyen nehézségekkel találkozik, ezért érdekes volt látni ugyanezt a zene világából."

Mi a helyzet a videójátékokkal?

"Néha szoktam játszani a FIFA-val a francia barátaimmal, de nem túl sokat. Más bajnokságokat játszunk, én pedig a Serie A-ban egyértelmű, hogy a Romával vagyok."

Gondolkodtál azon, hogy visszatérsz-e majd Franciaországba, akár előbb, akár mikor abbahagyod a játékot?

"Nagyon szeretek Olaszországban élni, tényleg nagyon imádom ezt az országot. Jelen pillanatban nem az a legfontosabb az életemben, hogy mikor térek vissza Franciaországba. Szeretnék minél tovább Rómában maradni, mert szeretnék ezzel a csapattal nyerni valamit. Az hatalmas dolog lenne."

Forrás: asroma.com

Címkék: AS Roma, Veretout, interjú