Mikor nyáron meghosszabbította szerződését, Edin Dzeko többször is kijelentette, számára Róma az otthona.

Edin Dzeko az első olyan játékos, aki legalább 50 gólt szerzett a top 5 bajnokságból legalább háromban, valamint a válogatottban is elérte ezt a határt.

Azzal, hogy 4 év után szerződésthosszabbított, minden bizonnyal úgy fejezi majd be a pályafutását, hogy több mérkőzést játszott, és több gólt szerzett az olasz csapatban, mint bármelyik másik klubban.

Szóval, kezdjük akkor az elején, a legelején. Honnan ez a futballszenvedély? Természetes, vagy az édesapád volt az, aki átadta az évek során?

"Nem is tudom. Édesapám is futballista volt, Boszniában játszott alacsonyabb osztályokban, szóval nem kizárt, hogy szerepe volt benne. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy akkor, mikor gyerek voltam, háború volt Boszniában. Emiatt elég későn kezdtem el játszani, csak a háború befejezését követően. Amint vége lett, azonnal elvitt focizni, úgy 9 és fél, 10 éves lehettem. Csak ezt követően láttam őt is játszani, hiszen a háború miatt erre nem volt lehetőségem."

A háborúról magáról tudtál, vagy a szüleid tudatosan megpróbáltak távoltartani tőle? 

"Nem, pontosan tisztában voltam vele. De ez már a múlt, nem akarok róla beszélni többet. De nyilvánvaló, hiszen 6 éves voltam, így tudtam róla, de a szüleimnek, és a többi embernek sokkal, sokkal nehezebb volt. A gyerekek játszani akarnak, a veszélyről nem nagyon vesznek tudomást."

Mikor kezdtél el játszani, és mikor realizálódott, hogy csatár leszel? 

"Nem emlékszem pontosan, de tudod, mikor ilyen fiatalon játszol, az edzők mindenhol játszatnak. Aztán az idő előrehaladtával elkezdték keresgélni a megfelelő posztokat, de én már akkor sok gólt szereztem, ezért leginkább csatárként játszottam, de párszor előfordult, hogy a jobb szélen játszottam."

Édesapádnak is sikerült magasabb szintre eljutni, gondoltad, hogy ilyen sikeres lehetsz majd te is? 

"Őszintén, sosem gondoltam erre. Persze az ember mindig álmodozik arról, hogy elér valamit, hogy lesz valaki, de fiatalon ennyire sosem gondolsz előre. Szóval nekem sem járt sosem a fejemben az, hogy milyen karriert futhatok majd be."

Végül hamarosan profi játékos lettél Boszniában. Mikor fordult meg először a fejedben az, hogy akár külföldön is sikeres lehetsz?

"Nem is tudom pontosan. Fiatalon nem volt könnyű dolgunk nekünk, fiataloknak, mert az idősebb játékosoktól mindig azt hallottuk, hogy 'Fiatal vagy még...', és így mindig nehéz volt állandó játéklehetőséget kapni."

"Visszatekintve nem is tudom, lehet nem voltam elég jó akkor, vagy csak az idősebb játékosokat favorizálták helyettem, ezért volt nagyon fontos lépés, mikor Csehországba igazoltam azzal az edzővel, akivel Boszniában is együtt dolgoztam. Mikor ő, Jiri Plisek visszament a hazájába, pár hónap múlva hívott engem is, én pedig gondolkodás nélkül azonnal mentem, mert tudtam, hogy vele tovább tudok fejlődni."

Ez volt az első alkalom, hogy külföldre távoztál, nem volt nehéz? Azóta sok országban éltél, sok nyelvet beszélsz, de az akkor komoly kultúrsokk lehetett... 

"Igen, azt hiszem nem voltam még 19 éves sem, talán 2005 nyara lehetett, és ez volt az első alkalom, hogy hosszabb időre elhagytam az otthonom. Sem nekem, sem a szüleimnek nem volt könnyű, de ez az élet. Ekkor váltam felnőtt emberré, hiszen olyan dolgokkal kellett foglalkoznom, amikkel előtte sosem."

Aztán Németországba, a Wolfsburghoz igazoltál, és a pályafutásod láthatóan szépen ívelt felfelé. Nem érezted azt, nem tűnt akkor úgy, hogy a Teplice után a német csapat túl nagy ugrás lenne?

"De, talán igen. Amiatt is, mert a Bundesliga Európa top 5 bajnokságának az egyike. Amikor oda igazoltam, szerencsémre olyan edzőm volt, mint Felix Magath, aki mindig kihozta belőlünk a maximumot, sőt, néha még annál is többet. Nagyon kemény edzéseink voltak, és ez szintén nagyon fontos lecke volt számomra."

"De emellett azt is gondolom, hogy ez egy lépésről-lépésre felépített pályafutás volt, hiszen először Boszniában játszottam, majd jött Csehország, utána a Bundesliga, és nem vezetett egyenes út rögtön a Premier Leauge-be. Mindenképpen szükségem volt azokra az állomásokra előtte, és a Wolfsburnál jó edzőm volt, jó csapattal, és egy jó klubbal. Szóval minden pont jól alakult."

Pont akartalak is kérdezni a Wolfsburgról, amelyik 2009-ben bajnok lett, és amelyik híres volt a látványos, támadójátékáról. Amiatt érdekes, mert Magath nem volt éppen támadó felfogású edző, de akkor rajtad kívül még Grafite és Misimovic is csúcsformában futballozott, szóval mi tette azt a csapatot ennyire hatékonnyá?

"Talán az, hogy fizikálisan iszonyat sokra voltunk képesek, szinte mindenre készen álltunk. Aztán sok fiatal játékosunk volt, talán 2-3 tapasztaltabb volt a keretben csak. Szóval a csapat alapját olyan fiatalok adták, akik nagyon sokat tudtak futni. Mindig ugyanabban a rendszerben játszottunk, két csatárral 4-3-1-2-t. Ennek lett a vége a bajnoki cím, és szerintem nem lehet azt mondani, hogy véletlenül nyertük volna meg."

Szóval nem volt véletlen?

"Nem, teljesen megérdemelten nyertük meg, mert szinte mindenki ellen nyertünk. Volt, hogy a legjobb csapatoknak is 5 gólt lőttünk, szóval teljesen megérdemelt volt a bajnoki címünk."

De mégis úgy tűnik, hogy minden tökéletesen passzolt a megfelelő időben...

"Persze, hiszen némi szerencsére is szükség van. De top játékosaink voltak, top edzővel, és nem volt rajtunk akkora nyomás sem. Az elején nem a bajnokság megnyerése volt a cél, talán inkább az, hogy az első négyben végezzünk, hogy bejussunk a Bajnokok Ligájába, de ahogy közeledett a vége, egyre inkább a végső győzelem lett a cél."

Aztán a Manchester Cityhez igazoltál, ahol szintén bajnok lettél. Hogyan tudnád összehasonlítani ezt a két bajnoki címet? Akkoriban egyértelműen komoly nyomás nehezedett a Cityre.

"Amiatt is, mert akkoriban a City egy jó ideje már, hogy nem nagyon nyert semmit. A Wolfsburgnál senki nem számított rá, hogy nyerni fogunk, de sikerült. A Citynél viszont mindenki elvárta egy bizonyos ponton, hiszen elég sok pénzt költött a klub komoly játékosokra, így természetesen volt némi nyomás rajtunk. Aztán a sok jó játékosnak köszönhetően csak összejött a bajnoki cím. Én kétszer lettem bajnok a csapattal, és mindkétszer teljesen megérdemelten lettünk elsők. Annak ellenére, hogy komoly nyomás nehezedett ránk, a csapat nagyon szép támadófocit játszott, néha 3 csatárral is."

Akkoriban elég sok csatár megfordult a Citynél, és nem mind volt olyan hatékony, mint te, különösen mikor mindenkinek Sergio Agüerot kellett kiszolgálnia.

"Folyamatosan 4 top csatár volt a keretben, ezért nem mindig játszott mindenki. Emiatt én nem is voltam felhőtlenül boldog, de amikor ennyi jó csatár van a csapatban, akkor ezeket a csatákat mindig meg kell vívni. Ott volt Sergio, meg Tevez, majd máskor Jovetic, Balotelli, Negredo, Adebayor, Bony... szóval elég sok csatár megfordult. Én viszont mindig jól megértettem magam Sergióval, ha együtt játszottunk, szerintem jól kiegészítettük egymást. A magas és az alacsony partneri kapcsolat jól működött."

Már mondtad általánosságban, és szerinted igaz az, hogy az emberek sokszor csak azt követően értékelik a klubért tett szolgálatokat, miután a játékos elhagyta a csapatot?

"Igen, szerintem nagyon sokszor előfordul az, hogy csak akkor fogadnak el teljes mértékben, mikor már távoztál az adott csapattól. De hát ilyen a foci."

Rátérve a Romára, milyenek a benyomásaid azóta, hogy visszatértél nyáron a felkészülésre, és Paulo Fonseca lett az új edző?

"Az első naptól kezdve keményen dolgozunk, és legfőképpen labdával, ami egy focistának mindig jó. Mi ezt szeretjük, folyton labdával akarunk edzeni, ő pedig ezt várja el tőlünk szinte mindig, ez pedig számomra tökéletes. Azt kell mondjam, hogy az első perctől kezdve nagyon élvezem."

Milyen volt az első beszélgetésed vele? Elég sok játékos nyilatkozta a nyáron azt, főleg az újak, hogy nagyon fontos beszélgetéseik voltak az edzővel.

"Az elképzeléseit teljesen tisztán és pozitív kisugárzással próbálja átadni a játékosoknak, és minden pillanatban kész beszélgetni, megbeszélni dolgokat veled. Nekünk pedig erre van szükségünk. Szerintem az a kulcsa a dolgoknak, hogy nem csak jó edző, hanem jó ember is. Őszinte, nyitott."

Nagyon fontos a játékosok számára, hogy az edző bízzon bennük.

"Természetesen. Fontos, hogy jól érezd magad azzal, amit csinálsz."

Ez befolyásolta a döntésed akkor, mikor nyáron végül hosszabbítottál?

"Igen, de nem csak ez, hanem minden más is. A klub, az edző, a csapattársak, mindenki hatással volt a döntésemre. Mindenki részéről éreztem, hogy szeretnek, értékelik amit tettem, és hogy mennyire szeretnék, hogy maradjak. Végül jól döntöttem, de nem csak én érzem jól itt magam, hanem a családom, a gyermekeim itt születtek, ezért nagyon örülök, hogy maradtam."

Mit gondolsz arról, most, hogy hosszabbítottál, ez azt is jelenti majd, hogy amikor valaki a jövőben megemlíti majd a neved, akkor a Roma fog beugrani neki elsőként?

"További 3 évre írtam alá, és ha ezt kitöltöm, akkor már 7 éve leszek a klubnál, ez pedig a leghosszabb időszak lesz a pályafutásomban, amit egy csapatnál eltöltöttem. Ez a klub lesz az, amelyikben a legtöbb gólt szereztem, és talán az a klub, amelyik színeiben a legtöbb meccset játszottam. És remélem, hogy lesz pár plusz trófeám is."

Mennyire fontos számodra az egyéni elismerés? Például elég közel vagy ahhoz, hogy te legyél a 7. olyan játékos, aki 100 gólt szerzett a klub színeiben, a szezon végére akár a 3. helyre is feljöhetsz a klub örök góllövőlistáján.

"Úgy tisztességes, ha bevallom, kicsit ez is megfordult a fejemben akkor, mikor hosszabbítottam. Csatár vagyok, a gólok éltetnek, de a végén mindig csak az számít, hogy a csapat nyerjen. Ebben az évben sokkal kiegyensúlyozottabbaknak kell lennünk, mint tavaly voltunk, ha el akarjuk érni a céljainkat. Szerencsére sok tapasztalt játékosunk van, és szerintem képesek leszünk rá."

"Aztán meglátjuk, hogy mennyi gólt sikerül szereznem, de hazudnék, ha azt mondanám, nem érdekel a 100 gólos határ elérése, ha nem foglalkoztat az újabb mérföldkő."

A közeledő mérföldkövek gondolom még büszkébbé tesznek abból a szempontból, ha megnézzük hogyan indult az egész.

"A futballnak ilyennek kell lennie, mindig vannak hullámvölgyek, de a legfontosabb az, hogy sose add fel. Ha az első évben feladtam volna, akkor ezek nem történtek volna meg. Vannak rossz meccsek, rossz hetek, rossz hónapok."

"Már a Roma előtt is előfordult velem ilyen, de ezt követően mindig rajtad múlik, hogy miként reagálsz rá. Megpróbáltam megmutatni az igazi tudásomat, és ez a 2016-17-es szezonban sikerült is. Remélem, hogy a következő évek még jobban sikerülnek majd, mert én nagyon jól érzem magam."

Nem érzed azt, hogy megváltozott a csapaton belüli szereped mind a pályán, mind azon kívül? Most már te vagy az egyik vezető, mentor a fiatalok számára.

"Igen, én vagyok az egyik legöregebb Kolarovval, Fedével és Mirantéval, és teljesen egyértelmű, hogy nekünk kell a fiatalok számára példaképnek lennünk, ami azért nem olyan egyszerű manapság. Mi viszont próbálunk megfelelni ennek a feladatnak, segíteni nekik, mert szükségünk van rájuk. Mindenkire szükségünk van a céljaink eléréségez."

Vannak olyan dolgok most, hogy profi labdarúgó vagy, amikről szerettél volna tudni fiatalabb korodban?

"Ez szerintem a fejlődés része. Nyilvánvaló, hogy csomó dolgot nem tudhat akkor még az ember, mikor fiatal. Viszont arra emlékszem, hogy fiatalon a játékosok mindig mondták nekem: 'Egy napon megérted majd, hogy mit jelent a tapasztalat egy játékos számára.' Én pedig mindig csak annyit mondtam: 'Mi?! Tapasztalat?! Mi az?!? Kinek van rá szüksége?!?' De amíg nem tapasztalod meg, amíg nem szerzel róla tudomást, addig nem tudod megérteni."

"Manapság már teljesen másként mennek a dolgok, itt van például a közösségi média. A legfontosabb viszont az, hogy a pályán nyújts 100%-ot. Minden meccs, minden edzés ad valamit, amiből tanulhatsz. A fiatalabbak számára fontos, hogy lássák az idősebbeket, ahogy maximumot nyújtanak a pályán, az edzéseken."

Most már nincs sok hátra a pályafutásodból, mennyire fontos számodra az elkötelezettség?

"Nagyon, mivel nem fogok már további 10 évig játszani. Persze lehet bírnám, csak nem olyan szinten, és nem menne olyan könnyen. Szóval igazából pár évem van már csak, én pedig szeretnék ezalatt mindent kiadni magamból. A legfontosabb, hogy elkerüljenek a sérülések, hogy egészséges maradjak, és ha ez sikerül, akkor a maximumot fogom nyújtani."

Forrás: asroma.com

Címkék: AS Roma, Dzeko , interjú