Újabb állomásához érkezett a játékosokat bemutató interjúsorozat, ezúttal a Roma török játékosáról, Cengiz Ünderről tudhatunk meg többet.

Mesélj nekünk arról, hogy milyen gyerek voltál.

"Balikesi mellett egy kisebb városban, Sindirgiben születtem. Mindig imádtam a focit, folyton játszottam. Igazából a hosszú utazásom akkor kezdődött, amikor 10 évesen Smyrnában a Bucaspor ifjúsági csapatához csatlakoztam, mert ez nagyon távol volt az otthonomtól."

Milyen volt ilyen fiatalon elhagyni az otthonod?

"Az elején nagyon nehéz volt távol a családtól, egyedül élni. Aztán egy idő után a klub elnöke odahozta édesanyámat, és mivel apám és anyám különváltak, így apám ott maradt, ahol előtte éltünk. Nagyon nyugodt fiú voltam, teljes mértékben csak a futballra koncentráltam."

Meddig voltál a Bucaspor ifjúsági akadémiáján?

"15 éves koromig. Erről az időszakról nagyon kedves emlékeim maradtak. Nagyon kötődtem Smyrna városához, és akárhányszor Törökországba megyek, mindig elmegyek oda is, mert kicsit a második otthonom lett az idők során. Ami az utánpótlásnevelést illeti, nálunk a Bucaspor ebben a legjobb, és Seyit Mehmet Ozkan elnök hihetetlen munkát végez. Minden edzőnek köszönettel tartozom, akikkel ott dolgoztam, hiszen azt, hogy most a Roma játékosa lehetek, nekik köszönhetem."

Hogy kerültél végül az Altınorduba?

"A Bucasport elnöke megvette az Altınordut, és nagyon sok fiatal játékost átvitt magával. Ott nagyon sokat tudtam javulni, fejlődni, mielőtt a Başakşehirhez kerültem volna."

Ki volt a példaképed gyerekként?

"Őszintén, én még mindig gyerek vagyok szinte. Nagyon szerettem a Barcelonát nézni, és Lionel Messit, ahogy mindenki más. 15 éves koromig gyerekszemmel néztem a meccseket, de azóta, hogy elkezdtem a játék más részeit is figyelni, már megértek más dolgokat is. Emiatt kezdtem el nézni David Villát és David Silvát, viszont Messi közelébe senki nem ér, ő nagyon egyedi a futballban."

Fiatalon tudtad, hogy egyszer profi futballista leszel?

"Nem is volt kétséges, már egészen az elejétől fogva, hiszen csak egy célom volt. Nem is foglalkoztam mással, csak az az egy foglalkoztatott, hogy profi játékos legyek. A városban én voltam az első fiatal, aki azért hagyta el az otthonát, hogy futballista legyen. A Bucaspor sosem vitt fiatalokat az akadémiájára a saját területén kívülről, hiszen mindig megtalálták ott a tehetségeiket. Amint bekerültem, onnantól már minden csak rajtam múlt, és hálás vagyok mindenkinek, aki segített."

Mi volt a legjobb tanács, amit pályafutásod során eddig kaptál?

"Minden edző, akivel együtt dolgoztam az évek során, kulcsfontosságú volt a fejlődésemben. Ha ők nincsenek, akkor most nem lennék az, aki vagyok. Hálás vagyok nekik, minden egyes apró tanácsukért, amit kaptam tőlük. Bár még mindig nagyon fiatal vagyok, és tudom, hogy fejlődnöm kell annak érdekében, hogy még jobb játékos legyek."

Milyen egy átlagos napod?

"Nagyon fontos, hogy úgy éljek, mint egy profi futballista, szóval emiatt eléggé rutinszerű életet élek. Az edzések után pihenek, jelenleg a legjobb barátommal, Serhattal élek, aki olyan nekem, mintha a testvérem lenne. Vacsározni együtt szoktunk elmenni, ahol beszélgetünk a többi barátunkkal. Szeretek a városban sétálni, nézni az embereket."

Az első római szezonodban, miután túlestél a kezdeti beilleszkedési időszakon, februárban megszerezted azt a gólt a Chievo ellen, és azóta sem álltál le. Milyen emlékeid vannak arról az időszakról?

"A szezon első időszakában nagyon nehéz volt, habár tudtam, hogy minden tudásomra szükség lesz ahhoz, hogy a második részben jó teljesítményt tudjak nyújtani. Miután a Sampdoria elleni két meccsen játszottam, a Verona ellen megszereztem azt a gólt, és onnantól beindult minden. Nem csak nekem, a csapatnak is, jól ment a játék, és jó szezont futottunk. Hálás vagyok a csapattársaimnak, és a mesternek, Eusebio Di Francesconak, aki nagyon sokat segített. A BL-menetelés felejthetetlen volt."

Te is kulcsszerepet játszottál abban a menetelésben. Például te adtad a gólpasszt Manolasznak a Barcelona ellen...

"Az este, amit sosem fogok elfelejteni - pályafutásom legcsodálatosabb emléke. Amint arra a meccsre gondolok, azonnal libabőrös leszek. Otthon szinte minden nap megnézem azt a szögletet. Gyakran visszanézem a meccseimet, hogy a teljesítményemet elemezzem, de aztán folyton beteszem azt a szögletrúgást, mert az teljesen más érzelmeket produkál, amit nehéz megmagyarázni."

"Nem volt a legjobb a beadás, de Kosztasz remekül csinálta - szépen elébe futott a labdának, szóval minden elismerés őt illet, ez egyértelmű."

A másik oldalról viszont a csapat ebben az évben messze a várakozások alatt teljesített. Mit gondolsz, mi ennek az oka?

"Sokszor bealudtunk olyan meccseken, amik papíron könnyűnek tűntek, és ezzel sok pontot vesztettünk. Hogy ez miért történt, nem tudom - talán a koncentráció hiánya miatt. Sok olyan meccs volt, amit meg kellett volna nyernünk. Aztán az elmúlt két hétben elkezdtünk fejlődni Ranieri alatt, megnyertünk sorozatban két meccset, és ezt kell folytatnunk tovább."

Milyennek látod a negyedik helyért folytatott versenyt?

"Nekünk most egy dologra szabad gondolnunk, az pedig az, hogy az Intert legyőzzük. Szeretnénk bejutni a Bajnokok Ligájába, mert ez az a sorozat, ahol a Romának mindig ott kell lennie. Nagyon sok jó csapat van Olaszországban, és mi vagyunk az egyik. Sikerülnie kell."

Amióta Olaszországba igazoltál, idén kellett először szembesülnöd azzal, hogy sérülés miatt hosszabb időre kidőltél. Milyen volt az az időszak?

"Nehéz időszak volt - a legnehezebb, amióta itt vagyok. Elég sokáig sérült voltam, és most még keményebben dolgozom, még a pályán kívül is. Tavaly a szezon második felében megmutattam, hogy ki vagyok, és tudom, hogy mire vagyok képes. Hiszek a képességeimben, és most már jól is érzem magam. Remélem, hogy a hátralevő meccseken tudok majd játszani, szerencsére már van pár játékperc a lábaimban. Szeretnék több gólt szerezni, hogy segítsek a csapattársaimnak."

Miben fejlődtél a legtöbbet mióta Olaszországban játszol?

"Olaszországban két nagyon fontos szempont van: a fizikai rész, amivel nekem az elején sok gondom volt, de aztán sokat dolgoztam a fizikális állapotomon és az állóképességemen. Ez nagyon fontos egy olyan bajnokságban, mint a Serie A. Most már sikerült alkalmazkodnom szerencsére. A másik szempont a taktika."

"Itt minden csapatnak nagyon tiszta elképzelése van, és nagyon örülök annak, hogy sikerült megértenem miként működnek bizonyos mechanizmusok. Már teljesen kényelmes ez a rendszer, hiszen nagyon sokat fejlődtem ebből a szempontból is."

És mi az, amiben még fejlődnöd kell?

"Fizikálisan egészen biztos."

Trigoriában van olyan játékos, aki különös benyomást tett rád?

"Vannak sokan. Először is Daniele De Rossi. Amikor ide kerültem, nagyon izgalmas volt vele edzeni. Aztán van pár olyan játékos, akik technikailag nagyon jók. Dzeko remek játékos, ahogy El Shaarawy és Perotti is. Az, hogy minden egyes nap velük edzek, nagyon sokat segít nekem. Hozzá kell tegyem, hogy amióta a jobb szélen játszom, edzéseken elég sokszor kerülök szembe Kolarovval, ez pedig arra kényszerített engem, hogy még jobban fejlődjek, mert minden nap vele szembenézni elég kemény."

"Ha jobb akarsz lenni nála, ahhoz a korlátaidat kell feszegesd, ez pedig komoly hatással volt a játékomra. Azzal, hogy mindig vele kerülsz szembe edzésen elértem, hogy sokkal nyugodtabb vagyok a meccseken, amikor az ellenfél szélsőjével kerülök szembe."

A csapattársaid Cengonak hívnak. Szereted ezt a becenevet?

"Már Törökországban is így hívtak, és hogy őszinte legyek, sosem tetszett. De amióta ezt már kissé barátságosabb hangon mondogatják, azóta kezdem megkedvelni. Elég sok vicces srác van a csapatban."

Forrás: asroma.com

Címkék: AS Roma, Cengiz Ünder, interjú