Az első félidő

Az Olimpico eredményjelzője 20 óra 09-et mutat, amikor a két csapat megjelenik a játéktéren. Az AS Roma már a mezben fut ki, míg az angolokon még rajta van a melegítő felső része. Csak Souness, a csapatkapitány húzza le a cipzárt, és alatta kilátszik a híres vörös színű mez. A hazaiak tiszta fehér szerelésben, csak a mez nyaka és az ujjak szélei bordók. Egy UEFA rendelet szerint az előző évben megnyert bajnoki címet szimbolizáló scudetto se lehetett a mezen. 

Sokáig beszédtéma volt, hogy az angolok mennyivel nyugodtabban várták a mérkőzést. Righetti így emlékszik erre vissza: „Miközben vonultunk ki, láttam, amint nevetgélnek és viccelődnek, a mi adrenalin szintünk pedig túlságosan is magas volt.” A Liverpool játékosai még mielőtt elindulnak a játéktérre körbe állnak, és hangosan eléneklik a csapat himnuszát. 
Persze a játéktérre érve rajtuk is látszódik némi feszültség, Johnston az egyetlen, aki egy pillantást mert vetni a Curva Sud felé. Alan Kennedy: „Kiértünk a játékoskijáróból és egy ellenséges stadiont találtunk. Joe Fagan mondta nekünk, hogy próbáljunk nyugodtak maradni. Hogy kicsit leplezzük az idegességünket, elhatároztuk, hogy énekelünk. Csak azért, hogy úgy tűnjön, mintha nyugodtak lennék, pedig igazából nem voltunk azok.”

A futópályáról ezúttal hiányoznak a többi kupameccsen már megszokott, hatalmas zászlókat lengető szurkolók. Az UEFA biztonsági okokból megtiltotta, hogy akár egy szurkoló is a pályán legyen. Nem engedték, hogy a szurkolók bevigyék azokat a fából készült hatalmas betűket sem, amelyeken füstök és görögtüzek gyúltak volna ki és kiolvasható lett volna a kiírás: „Insieme verso il trionfo”, együtt a siker felé... Cserébe vagy 30-40 füst és görögtűz azért begyullad a Curva Sudban, míg a Distinti szektorban 3000 zászló emelkedik a magasba, amiket a Roma Club Trionfale készített. 

Mellettük másik 6000 zászló, a Roma Club Lupa Capitolina műve. A déli kanyarban a Commando Ultrá Curva Sud 15 000 zászlót is szétosztott, míg a Tribuna Teverén kihúzzák a 40 x 45 méteres hatalmas zászlót közepén a BEK serleg hatalmas rajzával, a két szélen a felirat: ULTRÁ ROMA. 

A kezdőkörben Di Bartolomei és Souness a szokásos zászlócserét végzi. Közben a hangosbeszélőn a játékosok neveit olvassák fel, a minden római játékos neve után az egész stadion szokásos „ollézása” hallatszik. Majd a fotósoké a főszerep: a két fényképezésre összeállt csapatot örökítik meg. 



Aztán pontban 20 óra 15 perckor elkezdődik a döntő... Pruzzo passzol Cerezohoz, aki Falcaot hozza játékba... Liedholm így emlékszik: „Elég gyengén kezdtünk, Falcao egyből megpróbálta a kapuba emelni a labdát, de Grobbelaar hátra lépett néhányat és megkaparintotta a játékszert. Hagyni akartuk őket játszani, és utána kihasználni a réseket, amik a védelmükben keletkeznek.” A meccs utáni sajtótájékoztatón Fagan világosan vázolja fel a taktikájukat: „Azt kértem a fiúktól, hogy a játékszervezőiket kapcsolják ki, ha kell ketten vagy akár hárman is támadják le őket.” 

Di Bartolomei passzol Falcaohoz, kényszerítőzik Nelával, átlépi a félpályát, majd egyik oldalról Lee, míg a másikról Souness érkezik és zárják satuba a brazilt. Claudio Crescenzi, az egyik fotós emlékszik vissza: „Falcaót teljesen szétrúgták. Paulonak már a találkozó előtt is komoly fájdalmai voltak a lábában, így ezekkel a rúgásokkal sikerült elég jól visszavetniük.” Két perccel később Cerezo is hatalmasat kap. Az 5. percben Falcao játszik Nelához, aki Pruzzót futtatja a tizenhatoson belül, de Souness egy hajszállal előbb érkezik.
A 8. perc hozza az első igazi helyzetet. Conti teszi középre a labdát, Pruzzo lágyan továbbteszi, Lawrensonnak nem sikerül felszabadítania. A labda Grazianihoz kerül, aki Grobbelaarral áll csak szemben. Az Olimpico sikolya magasba száll, de a kapus útját állja a lövésnek.
A 10. Percbe Falcao marad vagy egy percig a földön, ezúttal Lawrenson gyilkos belépője után.
A 14. Percben érkezik a hideg zuhany... A vörösök ívelik fel a labdát, a félpályánál Bonetti fejel bele anélkül, hogy körülnézne. A játékszer Whelan elé kerül, aki Johnstonhoz továbbít. A beívelésre érkezik Tancredi és megkaparintja a labdát. De érkezik Whelan, aki hatalmasat lök a kapuson, akinek kezéből kiesik a játékszer. Bonettinek lenne lehetősége, hogy egyből szögletre mentsen, de a rómaiak 3-as számú játékosa előrefele próbálja kivágni a labdát... balszerencséjére pont a saját hálóőrét találja telibe. Neal elé kerül a játékszer, amit könnyedén helyez a hálóba. Egy pillanat alatt néma csönd lesz a stadionban. Tancredi így emlékszik vissza: „Fredriksson iszonyatos nagyot hibázott az angolok góljánál. Egyértelműen szabálytalankodtak velem szemben. Néhány évvel később, amikor látogatást tett Trigoriába, odamentem hozzá és megkérdeztem: 'Elnézést, de miért adta meg az angolok gólját a BEK döntőn?' Azt válaszolta, hogy előnyszabályt ítélt a javunkra. Ettől csak még dühösebb lettem. Hogy adhat valaki előnyszabályt kapustámadás után?”
A hazaiakat teljesen sokkolja a gól. Nem sokkal később a liverpooliak újra betalálnak a Roma kapujába, de Rush egyértelmű lesen áll, így érvénytelen a találat.
A 23. percig kell várni a mérkőzés első szögletéig. Conti végzi el a sarokrúgást, Falcaot keresi a labdával, de az angol védők felszabadítanak.
A 24. percben Nappi bedobásával Graziani indul meg, becsapja Kennedyt és Whelant is, az alapvonalig meg sem áll. Beadását Cerezo csúsztatja meg, a labda már majdnem eljut a Grobbelaarral szemben álló Falcaoig, de Nealnek még sikerül tisztáznia.
Fél óra telt el az első játékrészből, amikor Falcao készül játékba hozni Di Bartolomeit, de Lawrenson páros lábbal száll a kapitány bal lábába. Kis csetepaté keveredik, Graziani dühösen megragadja az angol védő nyakát. Di Bartolomei nem reagál, Falcaonak is jelez: nyugi.
A 31. percben Neal rúgja szét Contit, villan a sárga lap.
A 38. percben Tancredi védi bravúrral Rush közeli lövését.
S elérkezik a döntő 42. perce. Nela a pálya bal oldalán Di Bartolomeit hozza játékba. Neki sikerül Contihoz továbbítani. Bruno Neallel és Lawrensonnal találja magát szembe. Bal lábbal megpróbálja középre rúgni a labdát, ami visszapattan elé. Kibillen az egyensúlyából, jobb lábbal megpróbálja Pruzzo felé ívelni a labdát, aki Hansennel a nyakán az ötös közelébe jár. A fotós Claudio Crescenzi, ráérez, hogy mi is fog történni, és készíti az objektívét: „Mindig arra az oldalra helyezkedtem, amerre a Roma támadott. Természetesen ezen a szokásomon a döntőn sem változtattam. Láttam, hogy Pruzzo készül a fejesre. Úgy tudott mindig elrugaszkodni, mintha rugóval lőtték volna ki. Több képet is készítettem, amiken úgy tűnt, mintha sokszor 3-4 méter magasra is felugrott volna, annyival magasabbra tudott emelkedni a többieknél.” A labda repül a csatár felé, Hansen megpróbálja kibillenteni az egyensúlyából a csatárt, de ő fejel, Grobbelaar hiába vetődik... góóóól. 

A két lépésre álló Falcao kezei is a magasba lendülnek. A stadion pillanatok alatt pokollá változik. Neal az öltözőben elismerően nyilatkozza: „Az egyik legszebb gól volt, amit életemben láttam. S ami Contit illeti, megőrjített mindig, amikor felém hozta a labdát.”
A Roma fellelkesül, szemmel láthatóan jót tett a gól a csapatnak. De még mielőtt újabb veszélyes akciókat indítanának a fővárosiak, Fredriksson 45 perc elteltével véget vet az első félidőnek. Bruno Conti: „Az egyenlítés után jobban hittünk a győzelemben. Belelkesültünk és a lábainkban sem éreztünk fáradtságot.”

A második félidő

A 3. percben Righetti állítja meg Souness indítását és villámgyors kontratámadás indul az angol kapu felé. Nela viszi előre a labdát, mellette üresen fut Graziani, Cerezo és Conti is, de Lawrenson megállítja a római védőt.Pruzzon jól látható, hogy valami nincs rendben, de kiint a kispadnak: 
folytatni akarja. 
A 4. percben Conti indítását Johnston kézzel állítja meg, de Fredriksson sípja néma marad. A két lépésre álló Pruzzo látványosan melegebb éghajlatra küldi a játékvezetőt.
A 6. percben szép római támadás bontakozik ki. Nappi bedobását Bonetti teszi Di Bartolomei elé. Ago egy testcsellel elfekteti Rusht, közben Nelának mutatja, hogy fejlődjön fel a támadáshoz. A remek labdát Conti hagyja Nelának, aki egészen az alapvonalig száguld, majd az ötösön üresen érkező Graziani elé ível, aki kapura küldi a labdát, de nincs benne elég erő. 
A 8. percben Whelan robog el Nappi mellett, belép a tizenhatoson belűre, középre ível, de nem érkezik senki.
A 9. percben Di Bartolomei hozza el a labdát Lawrenson elől, majd vár, amíg felfejlődnek a társak. Nappihoz játszik a jobb szélre, aki felnéz és látja, hogy középen a tizenhatos előterében érkezik Pruzzo. A csatár lekezeli a játékszert, majd Falcaohoz passzol. A brazik kicselezi Lawrensont, de ballábas lövése nem okoz komoly gondot Grobbelaarnak.
Közben a Liverpool támadásait többször is lesen állítja meg a partjelző.
A 16. percben Falcao ívelésére Grobbelaar jön ki, két kézzel öklözne, de bizony elhibázza a dolgot és a labda Pruzzo elé esik. A csatárt annyira hirtelen érte a váratlan ajándék, hogy Lawrensonnak van ideje közbelépni. A közelben álló Conti a fejét fogja... A Curva Sud közben egy percre sem hagy fel a szurkolással: „Győzni fog, győzni fog, ez a Roma ma győzni fog...”
A 27. percben Fagan cserére szánja el magát: Nicol érkezik Johnston helyére.
Indulatok a pályán... A Roma kap szabadrúgást, és a kapitány, hogy minél előbb elvégezhesse a szabadrúgást, a karjával kissé arrébb tessékeli a labda előtt ácsorgó Nicolt. Azonnal érkezik Dalglish és egyértelműen mindenki tudtára adja, hogy ilyet azért nem szabadna csinálnia Di 
Bartolomeinak. „Diba” felveszi a labdát, és a homlokát nem éppen vidám arckifejezés mellett az angol homlokához nyomja. Bonetti és a játékvezető megpróbálja szétválasztani a két kakaskodó játékost. Agostino egy kis maflást is ad az angolnak, aki szintén beindul, de szerencsére sikerül őket szétválasztani. 
A 31. percben a Roma a mérkőzés egyik legnagyobb helyzetét dolgozza ki. Cerezo egy gyönyörű mozdulattal Grazianit hozza játékba. A '82-es világbajnok egy másik világbajnokhoz, Contihoz továbbít a bal oldalra. Bruno azonnal Nelához tálal, aki egyedül roboghat a kapu felé. Meccslabda... Hansen lohol Nela után, Kennedy már teljesen le van maradva. Középen teljesen üresen érkezik Graziani is. Sebino, aki addig a pillanatig hiba nélkül játszott, most középre gurít, de a labda annyira lassú, hogy Lawrensonnak sikerül utolérnie. Graziani: „Ha a labda eljutott volna hozzám vagy ha Nela saját maga fejezte volna be az akciót, akkor most minden bizonnyal egy hatalmas sikerről beszélgethetnénk."

A 34. percben az angolok is veszélyeztetnek, Lee szögletét az egyedül hagyott Dalglish küldi kapura, Tanredinek kell nyújtózkodnia.
A 41. percben újra az angolok előtt adódik lehetőség. Whelan teszi a labdát Dalglishnak. A baloldalon álló skót Nicol elé tálal. Az újonnan beállt játékos megiramodik a kapu felé, de ahelyett hogy a kapu valamelyik sarkát választaná, középre bombáz. Tancredi kiüti a labdát, majd Bonettinek sikerül felszabadítania.
A 90. percben Conti indítja a jobb oldalon üresen induló Chiericot, de a bíró les miatt megállítja a támadást és két másodperccel a rendes játékidő letelte előtt véget vet a döntő rendes játékidejének.

A hosszabbítás

A hosszabbítás első játékrészét az angolok kezdik. A liverpooliakon is érződik már a fáradtság, olyannyira, hogy Fagan edző nem is kockáztat. Neal: „Azt kérte tőlünk a mester, hogy ne nagyon menjünk már előre és tartogassuk az energiánkat a büntetőkre.”
A 3. percben Grobbelaar jön ki egészen messzire a kapujából, próbálja lefülelni Di Bartolomei átadását, de szembe találja magát Falcaoval. A kapus rosszul kezeli le a labdát, de a brazil nem tud élni a lehetőséggel.
A 4. percben a vörösök kihasználják második cseréjüket, Dalglish helyett Robinson lép a pályára.
Az 5. percben Bonetti újabb súlyos hibája... újra elveszíti a labdát a tizenhatos előterében, de Whelen lövése szerencsére visszapattan a mezőnybe.
A 6. percben Conti cselezi ki Leet és tálal Graziani elé. Falcao közben a jobboldalon kéri a labdát. A két római között csak egy liverpooli, Lawrenson. Falcao elindul a baloldalra, Ciccio adja is labdát, Lawrensonnak esélye sincs, de a kapujából kivetődő kapus egy századmásodperccel a brazil előtt éri el a labdát.
A 10. percben Cerezo sarkal Contihoz, de ez a ballábas bomba se eredményez gólt.
A 13. percben Robinson nyargal el Bonetti mellett a jobb oldalon. A láthatóan már az oxigén után kapkodó Nappi nem megy ki keresztezni. Az újonnan beállt angol egyedül törhet a kapura, de szerencsére hosszan szökteti magát, így Tancredinek nem okoz gondot megkaparintania a játékszert.

A csapatok térfelet cserélnek, és azonnal kezdődik a hosszabbítás második félideje.
Graziani és Chierico háromszögezik gyönyörűen, utóbbi meglódul a jobboldalon. Kennedy próbálja ugyan útját állni, de elcsúszik. Megindul a kapu felé, majd a mellette felfutó társai közül Contihoz passzol, de az apró hetes kapura tartó lövését Nealnek sikerül kifejelnie.
A 3. percben Di Bartolomei játszik gyönyörűen Contihoz a baloldalra. Falcao közben megiramodik, ezzel elcsalja az egyik védőt, Nealt. Conti kicselezi Lawrensont, majd Souness mellől hatalmas lövést zúdít az angolok kapujára, de Grobbelaar óriási bravúrral hárít.
A 6. percben ismét Conti iramodik meg a baloldalon a kapitány átadásával. Becsapja Nealt és Leet is. Felnéz és látja, hogy középen érkezik Di Bartolomei a jobb oldalán. Bal lábbal Ago elé tálal, aki jobb lábbal egy jól irányzott bombát küld az angolok kapuja felé. A kapus már verve, de Hansen kifejeli a kapuba tartó labdát. Di Bartolomei: „Azt hittem, hogy azzal a távoli lövéssel mienk lesz a kupa. Már láttam a labdát a hálóban, de az utolsó pillanatban beleért valaki és szögletre pattant a labda. Iszonyatos mérges voltam.”
A lövés utáni szögletnél Cerezo esik össze, izomgörcsei vannak. Chierico és Falcao, majd a csapat orvosai is egyből a segítségére sietnek. Cerezo: „A fáradtságtól iszonyatos görcseim voltak, de azt hiszem, hogy a tehetetlen düh is közrejátszott. Nem sikerült lábon maradnom. Olyannak éreztem magamat, mint egy bika, akit éppen egy szúrást kapott és aki megy előre anélkül, hogy a dühén kívül bármi mást is látna. Próbáltam a pályán maradni, éreztem belül, hogy nem hagyhatom abba, de nem sikerült. Leírhatatlan fájdalmat éreztem.”Cerezonak tehát el kell hagynia a játékteret.
Strukelj áll be a brazil helyére. Mindkét csapat nagyon fáradt. A pálya teljesen kettészakad, nincs is középpálya. A Roma jönne kirúgással, az egyik labdaszedő lohol a labdáért, de intenek neki, hogy ugyan ne siessen már. Az Örök Város fiai is a tizenegyeseket várják.
119 perc és 40 másodperc telt el a döntőből. Az egyedüli, aki még ekkor sem akar a büntetőkre gondolni, a csapatkapitány Di Bartolomei. Gyönyörű labdával indítja Grazianit. Csak le kéne venni a labdát és gyerekjáték onnan belőni a győztes gólt. De Ciccio fáradt, a labda pedig elpattan tőle és Grobbelaar kezében köt ki. Ez volt az utolsó lehetőség, a játékvezető hármat fúj a sípjába.
A tribünön helyet foglal az AS Roma új vezetőedzője is, Sven Goran Eriksson: „Ezzel a mérkőzésnek vége. Ami ezután történik, annak már sok értelme nincsen, az már nem labdarúgás.”

A büntetők

A televízió kamerái egyből Falcaot keresik. Széttért karokkal hever a játéktéren miközben a lábát gyúrják. Mellette melegítőben Pruzzo álldogál. Righettin is jól látható a fáradtság minden jele. Di 
Bartolomei megkéri Liedholmot, hogy hadd pihenjen egy kicsit és, hogy ne ő legyen az első tizenegyest rúgó. A mester a kezét Graziani vállára teszi, valamit kérdez tőle, talán azt, hogy elvállalja-e az elsőt. Falcao közben nem áll fel, továbbra is a fűben pihen. Többek gyanakodni kezdenek... Így emlékszik vissza a brazil: „Ha tudtam volna, hogy ennyi vitát fogok kiváltani, akkor elvállalom a büntetőrúgást. Sosem voltam egy tizenegyes specialista. Azon a napon minden rosszul sült el. Pedig én biztos voltam benne, hogy nyerünk. Arra gondoltam mi lesz az újságokban: a Roma hazai pályán az első döntőjében megnyeri a kupát. Annyira biztos voltam benne, hogy nem is foglalkoztam azzal, ki végzi el a büntetőt. Sajnos rosszul sült el a dolog. Pruzzo sérülése, Maldera eltiltása meg a Roma nem volt igazán hozzászokva az ilyen mérkőzésekhez és a tapasztalatlanságára ráfizetett, különben sosem kellett volna a tizenegyesekig jutnunk.”
Tehát Falcao nem..., de 5 játékost akkor is ki kell jelölni. Cerezo és Pruzzo lesérültek, Liedholm fejében még az is megfordul, hogy a 22 éves, Angliában született Strukelj legyen az egyik végrehajtó. Pruzzo amikor meghallja a dolgot kicsit mérges lesz, és lebeszéli a svéd edzőt: „Mester de hát ő angol, ha kihagyja mit fognak szólni az emberek?”
Végre megszületik a döntés, Strukelj nevét kihúzzák, helyette Chierico kerül a listára, ő lesz az ötödik ítéletvégrehajtó Graziani, Di Bartolomei, Conti és Righetti után. Graziani: „Hihetetlen volt az angolok nyugalma, a tizenegyesek létfontosságú pillanatában értettem meg, hogy sokkal szervezettebbek nálunk. Náluk minden meg volt előre szervezve. Nálunk nem. Liedholm a meccs előtt babonából nem is akart a tizenegyesekre gondolni. Így nekünk akkor kellett improvizálnunk.”
A felejthetetlen percek Bruno Conti emlékezetében is mindig élnek: „A büntetők előtti várakozás perceiben az angolok nevetgéltek, miközben mi szétpattantunk a feszültségtől. Ők már sokat nyertek és nyugodtak voltak, mi viszont teljesen fel voltunk villanyozva. Grobbelaar is viccelődött és rímeket költött, mintha nem is érdekelni, hogy mi lesz a vége. Bennünk viszont túl nagy volt az izgalom.”
Fredrikson dönt, a sorsnak a Curva Sud alatti kapunál kell beteljesednie... Di Bartolomei megmutatja Tancredinek, hogy melyik kaput választották. Az angolok kezdik... A rómaiak kapusa elindul. A felesége mesélte, hogy otthon vagy hetvenszer megnézte a Liverpool videokazettákat. Miközben a kapu felé tart a földet nézi. A bal oldali kapufánál megáll, majd odaveregetve a stoplijait, megtisztítja azokat. Az eredményjelző 22 óra 39 percet mutat, amikor Nicol a labdával a kezében lassan elindul a büntetőponthoz. Leteszi a játékszert... néma csönd... az angol nekifut, lő... föléééé, föléééé... tombol a stadion. 
Majd Graziani is elindul, hogy elvégezze a rómaiak első tizenegyesét. Mögötte a kapitány Di Bartolomei egy gyors mozdulattal lekapja a melegítő felsőjét, és utoléri Grazianit. Mi is történt? Liedholm: „Én döntöttem gyorsan úgy, hogy mégis Di Bartolomei rúgja az elsőt. Az angolok elhibázták és én egyből előnyt akartam szerezni, főleg pszichológiai okokból. Úgy gondoltam, hogy Agostino koncentrál a legjobban és ő biztos nem hibázik.” Graziani és Di Bartolomei egy rövid szót váltanak, majd a kapitány is elindul a kapu felé. „Emlékszem Grobbelaar minden mozdulatára, minden büntetőnél próbált megfélemlíteni és felidegesíteni minket. Nekem mint kapitánynak az első tizenegyest kellett elvégeznem. Fáradtság, görcs... de ugyanakkor a tudat is, hogy mindenáron be kell lőnöm. Grobbelaar széttárt karokkal ugrált, mint egy majom. Elhatároztam, hogy a labdával együtt belövöm őt a kapuba. Megcéloztam a fejét és amekkora erő volt bennem megrúgtam a labdát. A többi már történelem.” Agostino lő... góóól, góóól. A kapitány magasba emelt kézzel a levegőbe ugrik örömébe. Akkor még senki nem tudta, hogy az AS Roma a mérkőzésen először és utoljára vezet... Pár másodpercig...
A következő ítéletvégrehajtó Neal. Ha hibázik, bizony megpecsételődhet az angolok sorsa. Neal leteszi a labdát és bevágja a kapuba. A Curva Nordból lehet hallani a Kop ujjongását.
Grobbelaar nevetgél, a fejét rázza, majd a hálót harapdálja. Conti leteszi a labdát a büntetőpontra, de vagy 20 hosszú másodpercet várnia kell, mert a svéd bíró a középpályánál - ki tudja miről - beszélget. A rómaiak hetese pedig akár legenda is lehet. Ha nyer a csapat, ő lesz az első olasz, aki bajnokságot, világbajnokságot és BEK serleget is nyer. „Istenem, odaértem a kapuhoz és éreztem, hogy belül felrobbanok.” Aztán a játékvezető végre megadja a jelt. Conti úgy dönt, hogy erőből a léc alá vágja a labdát, ez már többször sikerült neki. Ezúttal viszont nagyon fáradt, túlságosan hátradől és a labda a kapu fölött süvít el. „A kanyarba lőttem ki a labdát az átokba is. Hirtelen minden sötét lett körülöttem. A szurkolók fájdalmas sikolya a szívemig hatott. Egy pillanatra elvesztettem a fejemet, azt sem tudtam, hova menjek. Aztán láttam Tancredit és valamit ordítottam neki, de már nem emlékszem, hogy mit.”
A következő tizenegyesre nem kell másodperceket várni, Fredriksson ezúttal a helyén van, Souness pedig nem sokat gondolkozik és a pipápa vágja a labdát. Védhetetlen...
A Roma következő rúgója Ubaldo Righetti. 21 éves, a csapat legfiatalabbja. „Ezekben a helyzetekben talán előny a fiatal kor. Anélkül állsz oda a büntetőhöz, hogy túl sokat meditálnál. Nem is volt problémám, odaálltam és belőttem.” Righetti biztos lábbal értékesíti a tizenegyest. Ez az este utolsó örömteli pillanata...
Az Liverpool következő játékosa Rush lesz. Lő... és a labda ezúttal is utat talál a hálóba. A walesi mosolyogva sétál vissza a kezdőkörbe. 
Graziani jön. „Sohasem felejtem el a pillanatot, most is elevenen él bennem. Nem voltam egy tipikus tizenegyesrugó, de a Torinóban, ha nem Pulici lőtte, akkor nekem kellett elvégeznem.” Megindul, kézbe veszi a labdát, letörli, megcsókolja, majd a büntetőpontra helyezi. Keresztet vet. Gyerünk Ciccio! Grobbelaar a jobb oldalra repül a labda pedig a balra, de túl magas, túl magas... és a kapufáról felfelé pattan. Graziani: „Ilyen mély csalódást egész életemben nem éltem meg. Amikor a labda a keresztlécről a némává dermedt Curva Sud felfelé pattant én is kővé dermedtem. Megsemmisültem. A legnagyobb keserűséget akkor éreztem, amikor láttam a szurkolóink arcán a hitetlenséget és a fájdalmat.”
A vörösök karnyújtásnyira kerültek a BEK serleg megszerzéséhez. De nem. Nem lehet... Tancredi védd ki! A kapus ököllel belebokszol a baloldali kapufába. Alan Kennedyn a sor. Hét lépés hátra... majd elindul. A labda a jobb oldalra, a kapus a bal oldalra... gól. Vége. Az angolok edzője, Fagan: „Kennedy azelőtt mindig csak előkészületi és barátságos mérkőzéseken lőtt büntetőt, és mindig a bal oldalra lőtte. Ezúttal a kapu jobb oldalát célozta meg és egy pillanatra el is állt a lélegzetem. Meg is lepődtem, amikor láttam a játékszert a kapuban kikötni, és óriási kő esett le a szívemről.”

A Curva Nordból az angolok örömünnepe hallatszik, ünneplik a 4. BEK trófeájukat, és nótára zendítenek: „You'll never walk alone...” Eltelik egy perc. A stadion eszmél és a Curva Sudból messzire hallatszik a szurkolók kiáltása: „Roma, Roma, Roma...”
Liedholm a helyén marad, mintha arra várna, hogy valaki még tizenegyest rúgjon. Majd elindul Conti felé, hogy próbálja vigasztalni. A déli kanyarban egy olasz Liverpool szurkoló, Nunzio Esposito: „Sok barátom volt a Fedayn csoportban és három éve velük jártam meccsekre, sokszor még idegenbe is. Ott voltam a bajnoki cím ünneplésén is Trasteverében. Valahol fájdalmat is éreztem, mert láttam a barátaim arcán a mérhetetlen csalódást. Sandro, aki mellettem állt, csak azt ismételgette: 'Soha többet nem lesz ilyen alkalmunk.'”
Átadják a kupát az angoloknak. Souness kiszalad vele a szurkolóikhoz, majd nem igazán korrekt módon, a Curva Sudnak is mutogatja a serleget. A Roma játékosai a kezdőkörből nézik végig mindezt. 
Tancredi: „Rengeteg szurkolót láttam, aki úgy sírtak, mint a gyerekek. Abban a pillanatban egy árulónak éreztem magamat.” A szurkolókkal együtt pityereg Sonia Braga, brazil színésznő is, akit erős érzelmi szálak fűznek Falcaohoz. A sajtópáholyból kísérte végig a mérkőzést.
Aztán Liedholm magához hívja Di Bartolomeit. Agostino: „Egy szót se szólt hozzám, csak a kezét nyújtotta. De ez olyan volt, mintha csak a legszebb dolgokat mondta volna. Sokszor egy gesztus többet ér ezer szónál.” S miközben az edző elindul az öltöző felé, a kapitány lassan a Curva Sud felé lépked, felemeli a karját és megköszön mindent a közönségének.