A mérkőzés napja

Május 30-a, reggel 5 óra 45 perc. A Commando Ultrá Curva Sud mintegy 20 tagja, a Villaggio Olimpico egyik nagyobb helységében befejezi az utolsó simításokat egy hatalmas, 1800 négyzetméteres (40 x 45 m) zászlón, amit utána elvisznek a stadionhoz.
A hajnal véget vet Bruno Conti szenvedéseinek is, akinek egy sima bajnoki mérkőzés előtt sem jön álom a szemére, képzelhetjük az élete mérkőzése előtt. A másik játékos, aki nagyon a magáénak érzi a mérkőzést, a római Agostino Di Bartolomei, a csapatkapitány. Francesco Campanella újságíró meséli: „Már hajnalban felkelt és engedélyt kapott Liedholmtól egy rövid kirándulásra. Azokra a helyekre ment el, ahol felnőtt, ahol a gyerekkorát töltötte: Tormarancia és Garbatella. A reggelire és a taktikai megbeszélésre ért csak vissza.” Rómaban pedig minden rione és quartiere bordó és sárga színekkel van feldíszítve. A Via Lucani egyik házfalán, pl. egy hatalmas vászon egy farkast ábrázol, amint a fogaival tép szét egy Liverpool zászlót, de a többi utca és tér ablakai, szobrai és házfalai sem különbek.

A csapat 12 órakor lát hozzá az evéshez, minden játékosnak saját, személyre szabott ebéd jár. Az utolsó taktikai megbeszélés 16 órakor kezdődik, majd 16 óra 30-kor a főszereplők még ehetnek valami könnyű, gyümölcs tartalmú ételt.
Közben az angol huligánokat 3 helikopter is követi a magasból. A stadion kapuinak a tervek szerint 16 órakor kellett volna kinyitniuk, de a tömeg már akkora, hogy mindent előre kell hozni 13 órára. 

A rendre 3000 rendőr (köztük 40 lovas) vigyáz. Az első, aki átverekszi magát a kordonon és bejut a Curva Sudba, a 17 éves Fulvio Bubelli. 30 perccel később, fél kettőkor a déli kanyar már teljesen megtelt. A stadion környékén minden jelzőlámpának letakarták „Forza Roma” feliratú matricákkal a zöld részét, így csak a piros és sárga színek „működnek”.
Közben egy újabb angol szurkolókkal teli vonat érkezik Rómába, őket buszok várják és viszik a Curva Nordhoz. Messziről már lehet hallani a hangjukat: „Oh when the reds, go marchin' in...”

A stadion előtt közben villámgyorsan fogy a mérkőzésre készített ingyenes programfüzet, amit a „Roma mia” újság adott ki. 110 oldal, a címlapján a liverpooli csapat, s alatta a kiírás, amit a CUCS minden európai kupameccsen kirakott a kanyarba: „Non passa lo straniero”, vagyis nem győzhet, nem léphet át rajtunk az idegen. Természetesen a jegyüzérek sem hiányozhatnak. A La Repubblica lap egyik tudósítója szerint egy Monte Mario tribünre szóló jegy 450 000 líráért cserélt gazdát.
17 óra 30 perckor Dino Viola elnök a Curva Sud elé sétál: „Szerettem volna, ha egy 350 vagy 400 ezer férőhelyes stadionunk van. Sajnos a mienk ennél jóval kisebb... Többen letámadtak, mintha én lennék a felelős, hogy nem minden rómainak és Roma szurkolónak jut hely a stadionban. Én azt szerettem volna, hogy mind itt legyenek, még az angolokat is elzavartam volna és a sajtó munkatársait is, akik gyakorlatilag elfoglalták a Monte Mario tribünt.”
Körülbelül ugyanebben az időben a csapat felszáll a buszra, ami az Olimpicóba viszi őket. Liedholm régi szokásához híven egy jobb oldali székre ül és ugyanaz a kabát van rajta, amit a bajnoki cím megnyerésének vasárnapján viselt. De a stadionhoz vezető úton nem ez az egyetlen babonás szertartás. A csapat sofőrje, a 30 esztendős Sergio Freddi: „A Via Andrea Doria elején egy villanyoszlopot kellett kikerülnöm, aztán jött egy kis tér egy taxiállomással, ahol át kellett mennem, mert szerencsét hoz, legvégül pedig a legfontosabb dolog... Akkor nyerünk, ha egy fordulásra sikerül a stadion előtti kis kanyarnál a parkolóba jutnom. Aznap tele volt az egész környék nem éppen szabályosan parkoló autókkal, de meg kellett próbálnom. Aztán mindenki boldog volt, mert azt hitték, hogy minden tökéletesen sikerült. Nem vették észre, amikor kicsit nekimentem egy útszéli oszlopnak.”
18 óra 30 perckor a Liverpool játékosai kimerészkednek a futópályára. Mindegyikükön saját öltöny és nyakkendő, nem pedig a csapat hivatalos öltözete. Greame Souness vonul az élen. A Curva Nord felé igyekeznek és pásztázzák a közönséget. Elindulnak a Curva Sud felé is, de többen lebeszélik őket, hogy oda menjenek. Nem is mennek.
Közben megérkezik a mérkőzés játékvezetője, a svéd Fredriksson, segítőtársaival együtt. Többen a mérkőzés előtt úgy gondolják, hogy mivel az AS Roma trénere is svéd, talán az olasz együttesnek fog kedvezni. Ezek a vélekedések hamarosan majd semmivé foszlanak. Az erőnléti edző, Gaetano Colucci meséli: „Ennek a bírónak a mérkőzés előtt sikerült teljesen felidegesítenie a csapatot. Hozott valami kis mütyűrkét mielőtt kimentünk volna a játéktérre és egyesével megmérte vele minden játékos stoplijait. Majd kijelentette, hogy ezek nem jók és ki kell cserélni a stoplikat. Mindenki nagyon dühös lett. Honnan szerezzünk ennyi új stoplit, olyan volt, mintha gyakorlatilag vagy 20 pár új cipőt kellett volna szereznünk. Néhányat persze találtunk, néhányat meg... Közben láttuk, hogy az angolok egy vízágyúval szórakoznak, nevetgélnek, mi meg falfehérek voltunk.”
A pályán Kenny Dalglish kezdi bemelegíteni Grobbelaart néhány lövéssel. A két összeállítást tartalmazó papírt ezalatt odaadják Fredriksson játékvezetőnek.
ROMA: 1) Tancredi, 2) Nappi, 3) Bonetti, 4) Righetti, 5) Falcao, 6) Nela, 7) Conti, 8) Cerezo, 9) Pruzzo, 10) Di Bartolomei (csk.), 11) Graziani. Edző: Nils Liedholm. Cserék: 12) Malgioglio, 13) Oddi, 14) Strukelj, 15) Chierico, 16) Vincenzi.
LIVERPOOL: 1) Grobbelaar, 2) Neal, 3) Kennedy, 4) Lawrenson, 5) Whelan, 6) Hansen, 7) Dalglish, 8) Lee, 9) Rush, 10) Johnston, 11) Souness (csk.). Edző:Joe Fagan. Cerék: Szám nélkül) Bolder, 12) Nicol, 14) Hodgson, 15) Robinson, 16) Gillespie.

Hiányzik a vörösöknél a 13-as számú mez, babonából nem hoznak ilyet magukkal...

A Boys nevű csoport jóvoltából kisebb kalamajka alakul ki, akik letépnek egy kék-fehér kiírást: „Nápolyból szerelemmel: Forza Roma...” Azt akarják, hogy az egész stadion csak bordó-sárga legyen.
19 óra 35 perckor óriási füttykoncert fogadja a pályára kisétáló és melegíteni kezdő 4 liverpooli játékost. Nem sok hiányzik már a kezdésig. A bevétel 1 milliárd 328 millió líra. A döntőt számos országban közvetítik élő, egyenes adásban, mondhatni, hogy az egész világ Rómára figyel, többek között azért is, mert május 19-én a FIFA hivatalosan is bejelentette, hogy az 1990-es labdarúgó világbajnokság házigazdája Olaszország lesz, a döntőt pedig az Örök Város rendezi.
A tribünön helyet foglal az AS Roma történetének több felejthetetlen nagyja: Masetti, Brunella, Amadei, De Sisti, Mazzone és a Viola korszak több játékosa is: Iorio, Spinosi, Turone, Prohaska, Giovannelli. A városban teljesen megáll az élet. A máskor teli mozik ezúttal üresek, a Barberini filmszínházban 12, a Quirinaléban és a Quattro Fontanéban 10, míg a Metropolitanban 3 érdeklődő nézi az esti filmet. A színházak esti előadásai elmaradnak, az áruházak és az üzletek 20 óra helyett már 19 órakor bezárnak. A város több pontján óriáskivetítők vannak felállítva. A Circo Massimónál 300 000 ember nézi, amint 19 óra 30-kor Antonello Venditti fellép a színpadra és elénekli az első számot. Majd a „Roma Capoccia” eléneklése után egy időre elbúcsúzik, a közönséggel együtt nézi a döntőt. Itáliában a Rai1 adja egyenesben a mérkőzést, a riporter Bruno Pizzul így kezdi: „Jó estét a kedves sportbarátoknak a római Olimpiai stadionból, a nagy és várva várt szerda tehát elérkezett...”