A várakozás

Már április 25-én, amikor a Dundee ellen játszik a Roma a BEK döntőjébe jutásért nyílt titok, hogy Liedholm a szezon végén elhagyja a csapatot. A közönség több mérkőzésen is kiáll a Barone mellett. A svéd mester ekkor csak ennyit mond az újságíróknak: „Öreg vagyok és süket is, nem hallottam semmit. De ha azt kiabálták: 'maradj velünk', akkor azt válaszolom, hogy nagyon nagy örömmel tölt el a dolog, mert a kérés a legnagyszerűbb játékosunktól érkezett, a közönségtől.” Már hónapokkal ezelőtt elhidegül az edző és Dino Viola elnök kapcsolata. A február 26-i derbi szünetében Viola bevonul az öltözőbe, és elmondja az elképzeléseit a taktikáról. Liedholm nem veszi jó néven a dolgot és meg is jegyzi: „Ön az elnök, de itt én parancsolok.”
A Roma első embere ezután a Juventus mestere, Trapattoni után kezd érdeklődni, és torinói ismerősei körében nyomoz, hogy hajlandó lenne-e Trap a fővárosba költözni. Bár a zebrák mestere hajlik a váltásra, a dologból mégsem lesz semmi.

Április 1-én Liedholm egy levélben értesíti Dino Violát, hogy az év végén el kívánja hagyni a csapatot. Az elnök ekkor kapcsol és mégis megpróbálja jobb belátásra bírni a mestert. „Attól a pillanattól kezdve heti három napot Violával töltöttem, aki mindenhova vitt a kocsijával. Róma összes perifériáját átutaztuk, miközben próbált rávenni, hogy maradjak."
Ezek után az újabb név Viola paklijában a szintén svéd Eriksson, a Benfica mestere. Természetesen mindezek a dolgok nem maradhattak sokáig titokban. A május 6-i Il Messaggeroban Liedholm elkeseredettségének ad hangot: „Nagyon fáj olyanokat olvasnom, hogy meguntam a Romát. Ez egyáltalán nem igaz. Igen rosszindulatúnak kell lennie annak, aki ennyire meghamisítja egy cikkben a valóságot.” Majd miután megkérdezik tőle, van-e még esély arra, hogy nem hagyja el a csapatot a következőt feleli: „Várjuk meg a Liverpool elleni döntőt!” De Viola május 8-án gyakorlatilag titokban megegyezik Sven Goran Erikssonnal. Az újságok közben megkezdik a találgatást. Május 12-én a Tuttosport arról számol be, hogy a következő évtől Fabio Capello vagy Romeo Benetti fog a fővárosiak kispadján ülni, a május 16-i Corriere della Sera úgy tudja: Capello mellett Catuzzi és Mondonico is esélyes, egy sportnapilap meg arról ad hírt, hogy Eriksson már lakást keres magának Rómában. A La Gazzetta dello Sport megerősíti a hírt és cinikusan megjegyzi a végén: „Nem semmi mindez 13 nappal a döntő előtt.” Liedholmot természetesen megviselik az újságcikkek.

Egy BEK döntő Rómában, amin az AS Roma játszik... Vajon hányan szeretnék élőben látni a finálét? A jegypénztárak a tervek szerint május 14-én, hajnalban nyitnak. Sokan a Roma-Verona bajnoki mérkőzés után jobbnak látják haza se menni, hanem egyből beállnak a sor elejére. Nem sokkal később a Piazza della Pallán már vagy 40 sátor és 10 lakókocsi áll és hálózsákokban fekszenek az emberek. Éjfélkor már több mint négyezren várnak a jegyekre. Mivel a biztonsági intézkedések gyakorlatilag egyenlők a nullával, éjszaka fél kettőkor kisebb csetepaté tör ki a rómások és a pisai bajnokiról épp visszatérő Lazio szurkolók között.
Hajnali 4 órakor újabb nagyobb csoportok érkeznek és hatalmas lökdösődés kezdődik a „jó helyekért”. Reggel 8 órakor már 15 000 szurkoló vár a bilétákra. Amikor a pénztárak végre kinyitnak, egy csoport botok és szíjak segítségével próbál a sor elejére furakodni. Akinek sikerül jegyet szereznie, még nem biztos, hogy sikerül is azt megtartania. 

Az akkor 21 éves Alberta Bonanni így emlékszik vissza élete egyik legszörnyűbb élményére: „Megvettem a jegyet, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki egy pisztolyt fog az arcomhoz.” 9 órakor megjelenik a rohamrendőrség és kezdetét veszi egy újabb összecsapás. Lovasosztag és könnygázlövedékekkel felszerelt kommandó támad a szurkolókra, kitör a pánik, vannak, akik menekülnek, de vannak, akik üvegekkel és kövekkel válaszolnak a könnygázlövedékekre. A balhé egészen délután 15 óráig folytatódik, ekkor sikerül a 400 rendőrnek végre rendet teremtenie. A másnapi La Gazzetta dello Sport a címlapján írja: „Igazi kupaláz... Róma fel lett dúlva.” 

Az Olimpiai stadionnál történt összecsapások híre Angliába is eljut, a BBC mutatja a felvételeket, amiken épp a rómaiak és a rohamrendőrök csapnak össze. A liverpooliaknak biztonsági okokból azt ajánlják, hogy ne kísérjék el a csapatukat az olasz fővárosba a döntőre. A 17 200 kikötővárosba küldött jegyből 3 500-at vissza is küldenek Rómába.

Közben Liedholm után a bajnoki cím egy másik főszereplőjéről is tudni vélik, hogy az idény végén elhagyja a farkasokat. Falcao a SuperGol magazin címlapján egy fotómontázsnak köszönhetően Inter mezben mosolyog az olvasókra. S valóban az Inter hónapok óta élénken érdeklődik a brazil játékos iránt. Az április elsejei AS Roma-Inter mérkőzésen a hazai szurkolók készítenek is egy kiírást az Inter akkori elnökének: „Pellegrini: hagyd csak békén Falcaót!”A római Il Tempo arról ír, hogy csak idő kérdése a Roma és Falcao válása. Lidholm mester persze próbálja a csapat és a játékosok figyelmét elterelni a sajtóbeli találgatásokról és az igazolásokkal kapcsolatos hírekről. Titokban május 20-án Sven Goran Eriksson megérkezik az Örök városba és a Hotel Claridgében száll meg. Végleges lakást kezd keresni magának.
A csapat előbb Castel di Fiemmében készül, majd Settebagniban, a Banco di Roma sportcentrumában. Május 22-e az utolsó nap, amikor a sajtó még beszélhet az AS Roma valamennyi játékosával, utána csak Tancredi, Falcao, Graziani és Di Bartolomei nyilatkozhat a sajtónak. Pruzzo: „Ha nyernénk, óriási lenne az öröm. És azonnal újrakezdenénk, hogy megint nyerjünk. Először a bajnoki címet. Könnyedén meg is nyernénk. Viszont ha kikapnánk, az szörnyű csapás lenne. Mint egy bolond, annyit dolgozunk. Ma reggel majd meghaltam a fáradtságtól. Szóval kikapnánk… nem is tudom igazából, hogy mi történne akkor.” Cerezo, aki nem véletlenül a Curva Sud egyik kedvence, a szurkolók szerepét emeli ki: „A szurkolók szeretete nélkül nem létezne a labdarúgás. És Cerezo se lenne. Én csak a pályán, a szurkolók előtt érzem magam Toninho Cerezonak. Ők azok, akik éreztetik veled, hogy fontos vagy, akik motiválnak. Az olasz szurkolók még a braziloknál is szenvedélyesebbek.” Claudio Crescenzi, a csapat akkori hivatalos fotósa végig ott van a játékosokkal a döntőre készülődés napjaiban. „Sokat nevetgéltek. Az egymás közötti meccseken is mindenki beleadott anyait-apait. Nem úgy tűnt, mintha egy klub saját játékosai közötti mérkőzés lenne. Bizony ronda szavak is röpködtek, különösen Pruzzo... ha valaki felrúgta, egyből hallhattad, amint genovai akcentusban felkiabál: 'Te jó Isten, mi a francot csinálsz velem'. Aztán az edzés végén Cerezo brazilul énekelgetett és Conti is hangosan dalolászott.”
Lidholm szokásához híven többször is megnézeti a csapattal a soron következő ellenfél mérkőzéseit videón. A Liverpool mérkőzéseit is részletesen elemzik. Tancredi külön tanulmányozza a tizenegyesrúgókat és Sounesst, valamint Whelant, akik távolról is veszélyesek lehetnek. A május 23-i edzésre az elnök Dino Viola személyesen is kilátogat. 3 nappal a döntő előtt az elnök megegyezik Falcaoval a szerződés hosszabbításáról.
Május 28-a, iszonyatos a hőség Rómában. Liedholm odafigyelést kér a játékosoktól a mérkőzésen: „Hihetetlen koncentrációra lesz szükségünk, és türelmeseknek kell lennünk. Ki kell őket fárasztani, sok mozgásra kell őket késztetni, de úgy, hogy közbe ne kerüljenek közel a kapunkhoz. Minden kis hiba is végzetes lehet, az is ha a támadásnál túlságosan fellazul a védelmünk. A Liverpool az Olimpiai stadionban már nyert egy BEK trófeát és ez bizakodóvá és nyugodtá teheti őket. Sajnos nálunk a nyári átigazolásokról szóló hírek sokba kerültek, de valamennyire próbáltuk feldolgozni a történteket.” 14 órakor a BEK serleg megérkezik Rómába, egyenesen Zürichből. Az Olasz Labdarúgó Szövetség székházába viszik a 8 kilós, 75 cm magas trófeát.
Május 29-e, a döntő előtti utolsó nap. A Liverpool csapata a kísérettel együtt 12 óra 14 perckor száll le egy Boeing 737-es géppel a fiumicinói repülőtérre. Itt a társaság kettéválik, a feleségek és a kísérők a hotel Ritz, míg a játékosok a via aurelia antica-i St. Peter's Holiday felé veszik az irányt. Nem sokkal később Fagan edző a mérkőzés előtti utolsó sajtótájékoztatóját tartja.
Milyen hadrendben fognak játszani holnap?
„Ugyanolyanban, mint az ezt megelőző 65 mérkőzésen. Ezeken pedig bizony elég jól játszottunk.”
Kitől tart leginkább a Romában?
„Abból, amit láttam, legalább 6 igazi sztárjuk van, és mondjuk 5 jó játékosuk. Falcao, Cerezo, Conti, Graziani vagy Pruzzo... lehet, hogy a nevek helyes kiejtésével bajban vagyok. Szóval egy nagy csapat és ha valamitől félek, akkor az pont a csapategység.”
A Liverpool támadó szellemben lép pályára?
„Ne beszéljünk támadó játékról vagy hasonlókról. Senki sem úgy vág neki, hogy na akkor támadás. A taktika meccs közben is alakul. Két taktikus és lelkes csapat néz holnap egymással farkasszemet. Ki lehet a nyerőember? Nekem Pruzzo játéka nagyon tetszik. Azt meg nem hinném, hogy az nyer, aki az első gólt lövi.”
A Roma reggel még egy óra könnyített edzésmunkát végez, majd fél óra egymás közötti játék, ami alatt Graziani lő egy távoli bombagólt. A sajtótájékoztatón Liedholmot azzal fogadja az egyik újságíró, hogy a Liverpool 90 percig fog támadni a másnapi döntőben. A Barone erre higgadtan válaszol: „Jól van, akkor ez azt jelenti, hogy mi majd a hosszabbítás 30 percében támadunk.”
A mesternek nem a holnapi az első BEK fináléja, játékosként már szerepelt egyen, Brüsszelben hosszabbításban kaptak ki 3-2-re a Real Madrid ellen. „Azon a találkozón 10 perccel a rendes játékidő vége előtt sérültem le, amikor még mi vezettünk.” A sajtótájékoztató végén megjegyzi, hogy „Gyorsan szerezzük meg ezt a kupát! A sors úgy akarta, hogy a nagy alkalom pont hazai pályán jöjjön el. A mi feladatunk pedig az, hogy teljesítsük ezt a küldetést, mert lehetetlen lesz még egyszer valaha döntőt játszani pont itt az Olimpicóban."
Di Bartolomei, a kapitány is a sajtó munkatársainak rendelkezésére áll.
Mit jelentene számodra ez a kupa?
„Nem tagadom, hogy ez életem mérkőzése, amit annak a csapatnak a mezében játszhatok, amitől oly sok mindent kaptam, és amit örökre a szívembe zártam. A győzelem a pályafutásom beteljesedése lenne, többet nem is kérhetnék.”
Milyen lenne a magasba emelni a kupát?
„Hatalmas érzéseket váltana ki belőlem, mert egy gyerekkori álmom válna valóra. A Liverpool egy nagy csapat, tele igazi klasszisokkal és bizony a miénknél sokkal több tapasztalattal. De ezt a kupát mi mindenképpen meg akarjuk szerezni. Elsőnek lenni Európában bizony sokat jelent, míg másodiknak... az olyan, mint egy bármelyik másik csapat, aki menet közben esett ki a kupaküzdelmekből. Nagy keserűség lenne.”
A csapat a döntő előtti estén a Villa Pamphiljban száll meg. Liedholm a 406-os szoba kulcsát kérte, ugyanazét, ami a bajnoki cím évében is szerencsét hozott. A kis balkonokról kitekintve a Villa zöld növényzetét láthatta a mester. 1849. június 2-án itt harcoltak a Római Köztársaság védelmében. A Garibaldi vezette csapat 10 000 franciával nézett farkasszemet. A svéd edző is sereget várt, Fagan liverpooli seregét.