DUNDEE UNITED

Március 23-án Ernesto Alicicco edzés közben bemegy a pálya szélére és közli Tancredivel a csapat nevét, akit a sorsoláson a Roma neve mellé húztak. A kapus pedig hangosan kiabálja, hogy a játékostársak is meghallják: „Dundee”. A mérkőzés napjáig kérdéses, hogy játszhat-e Falcao a létfontosságú skóciai mérkőzésen, ugyanis az Inter elleni bajnokin Baresi brutális szabálytalansága után a brazil nem tudta folytatni a játékot.
Április 11-én a Romát 5000 szurkolója kíséri el a Tannadice Parkba. Az egyik helyi lap „It's a D day for Falcao” címmel jelenik meg, de a brazil a végén nem vállalja a játékot. Liedholmnak nincsenek középpályásai, így a kispadon helyet foglal a fiatal Giuseppe Giannini.
DUNDEE UNITED: McCalpine, Stark, Malpas, Cough, Hegarty, Narey, Bannon, Milne, Kirkwood, Sturrock ('83 Coyne), Dodds. Edző: McLean.
AS ROMA: Tancredi, Oddi, Righetti, Nela, Di Bartolomei, Maldera, B.Conti, Cerezo, Pruzzo, Chierico, Graziani. Edző: Liedholm.
Játékvezető: Kirschen (NDK).

Az első félidőben a rómaiak játszanak inkább fölényben. A 18. percben Chierici puskáz el egy kecsegtető alkalmat a gólszerzésre. A középpályán szerez labdát, majd villámgyorsan tör a kapu felé. Mindent gyönyörűen csinál, kivéve a befejezést. A labdát üresen váró Cerezonak és Pruzzonak is passzolhatna, de inkább saját maga lő, de a játékszer elkerüli a skót kaput. A 27. percet mutatja a stadion néha kialvó eredményjelzője, amikor Chierico baloldali beadását Graziani küldi a felső lécre.

A második félidő sajnos a hazaiaké. A 3. percben a Bannon beadása utáni lövést Tancredi még hárítja, a kipattanó labda Righetti elé kerül, aki ahelyett, hogy egyből kivágná, késlekedik. Újabb kavarodás a kapu előtt, majd Dodds vágja a hálóba a játékszert. 1-0. A 15. percben Tancredi hibázik nagyot Stark lövésénél és máris 2-0. A gól nagyon megviseli a Roma portását, még a könnycseppek is megjelennek a szemében. A további percekben igazán említésre méltó esemény már nem történik. 
A hármas sípszó után az öltözőbe érve Tancredi ököllel rácsap az ajtóra, így levezetve valamiképpen a felgyülemlett feszültséget. A nem túl jó hangulathoz a skót edző még rátesz egy lapáttal, kedves megjegyzését minden római játékos jól hallhatja: „Italian bastard”. A másnapi újságok egyöntetűen kritikusak a csapattal és a mutatott játékkal szemben, de hozzáteszik, hogy ha a visszavágón a Roma tökéletesen és hiba nélkül játszik, akkor akár sikerülhet is a döntőbejutás.

A visszavágóra történő várakozás mellett még a tavaszi idény 11. fordulójának AS Roma - Juventus rangadója is a háttérbe szorul, hiába 3 pont csak a különbség a zebrák javára. A játékosok nincsenek is fejben ott a pályán és az egyetlen veszélyt Pruzzo kapufája jelenti. A következő bajnoki sem sikerül jobban a Partenio stadionban. Hiába vezet Pruzzo és Cerezo góljaival a Roma, az Avellino a hosszabbítás perceiben megszerzi az egyenlítést. A két döntetlen után a bajnoki címről lemondhat a fővárosi gárda. A déli városból visszatérve a csapatnak 4 napja van, hogy felkészüljön története egyik legfontosabb mérkőzésére.
Április 25-én, nagy melegben telt ház várja a két csapatot az Olimpicóban. Egy felirat figyelmezteti a skótokat: „Dundee be careful, the wolves are still hungry”.
AS ROMA: Tancredi, Nappi, Righetti, Nela, Falcao, Di Bartolomei, Maldera, B.Conti, Cerezo ('86 Oddi), Pruzzo ('79 Chierico), Graziani. Edző: Liedholm.
DUNDEE UNITED: McCalpine, Stark ('45 Holt), Malpas, Cough, Hegarty, Narey, Bannon, Milne, Kirkwood, Sturrock, Dodds. Edző: McLean.
Játékvezető: Vautrot (Franciaország).

Alig telik el 8 perc a mérkőzésből, amikor a játékvezető gondoskodik, hogy még nehezebb legyen a továbbjutás: érvényteleníti Conti gólját. A 19. percben megfagy a vér mindenkiben: Bannon adja be középre a baloldalról a labdát, Nela próbálná kifejelni, de alászalad. A középen érkező Dodds bevetődve próbál fejelni, de csak a füvet találja el a homlokával. Viszont a labda a mögötte érkező Malpas elé kerül, akivel szemben ott tátong a félig üres kapu, Tancredivel a földön fekve..., de a védő szerencsére majdnem kirúgja a labdát a stadionból. Két perccel később Conti szögleténél Pruzzo mindenkit megelőzve vágja a labdát a kapuba és szerzi meg a vezetést. 1-0. A 38. percben ismét Pruzzo villan: „Egész pályafutásom egyik legnehezebb gólja volt. Két védő is a nyakamon lógott, amikor Maldera fejelte felém a labdát. Sikerült megszelídítenem a játékszert és még mielőtt leesett volna fordulásból kilőttem vele a hosszúsarkot. A gól után már éreztem, hogy sikerülni fog.”
A második játékrész 12. percében ismét a remek formában játszó csatár a főszereplő. Betör a tizenhatoson belűre, kicselezi a kapust, aki buktatja őt... vitathatatlan tizenegyes. Ki más is állhatna a labda mögé, mint a kapitány Di Bartolomei. A Juventus elleni bajnokin csak a tribünön helyet foglaló játékos panaszkodott még a találkozó előtt: úgy érzi, a vezetőség már nem számít rá, hozzátéve, hogy ez csak arra ösztönzi, hogy még több dühvel játsszon. A büntetőt mégis higgadtan értékesíti: kapus a jobb oldalra, a labda a balra. 3-0. Maldera a vége előtt sajnos még begyűjt egy sárga lapot egy teljesen felesleges szabálytalanságért, így nem játszhat hat majd a döntőben.
Amikor Vautrot hármat fúj a sípjába, a szurkolók ezrei rohannak a pályára ünnepelni a BEK döntőbe jutott csapatukat. Grazianit szinte teljesen meztelenre vetkőztetik a szurkolók: „Az alsónadrágomat is le akarták tépni. De erről inkább lebeszéltem őket mondván: 'Fiúk, ha meztelenül hagytok itt a pályán még a Playmen magazinba fogják tenni a fényképeimet', így aztán viszonylag jól megúsztam a dolgot.” Az öröm mellett a számlát is rendezni kell a skót edzővel. Di Bartolomei, Nela és Righetti mennek oda McLeanhez és ordítanak neki mindenfélét. A kapitány van leginkább az elemében. Vittorio Boldorini, az AS Roma gyúrója mesélte az esettel kapcsolatban: „Elhatároztam, hogy megelőzöm Agostinót, mert valakinek kellett, hogy egy pofont adjon neki, de egy játékost mégse tilthatnak el pont a döntő előtt. Megkértem a Rai munkatársait, hogy ne kapcsolják be egy pillanatig a kamerákat, aztán az öltözőfolyosón mosolyogva a bizonyos úr elé álltam és lekevertem neki egy nyaklevest. Galeazzinak és az operatőrnek nem is sikerült időben megörökíteniük az esetet. McLeannek a sajtótájékoztatón látszott az arcán a tenyerem öt ujjának a nyoma, de az újságíróknak nem mondott semmit. Tudta, hogy az első mérkőzésen ő kezdett el minden ok nélkül sértegetni minket.”

Másnap Candidó Cannavó a következőket írja a Gazzetta dello Sport hasábjain: „A Roma olyan jól játszott, hogy úgy tűnhetett, mintha ez a remekmű egy egyszerű, általános iskolai geometriai feladat lenne.” Giorgio Tosatti a Corriere dello Sport címlapján mindössze ennyit ír: „Magica Roma”.

Az ellenfél a fináléban pedig a legendás angol FC Liverpool. Az utóbbi 12 év sikerei mindennél többet elárulnak: 8 angol bajnoki cím ('73, '76, '77, '79, '80, '82, '83, '84), 4 Liga Kupa győzelem ('81, '82, '83, '84), 3 BEK trófea ('77, '78, '81), 2 UEFA Kupa ('73, '76) 1 Angol Kupa ('74) és egy európai Szuper Kupa ('78). John Lennon mondta 1970-ben: „Liverpool az a hely, ahova a kenyér nélkül maradt szegény írek jöttek, az a hely, ahol a feketéket magukra hagyták vagy rabszolgaként dolgoztak. Az emberek ereibe ír, fekete és kínai vér folyik. A város egyre szegényebb és keményebb lett. De lehet itt élni egy kis humorérzékkel. Pont azért, mert az emberek sokat szenvednek, próbálnak mindig viccelődni. Egy humoros város.” Ilyennek látta tehát a híres Beatles énekese saját városát. A brit szigetek második legnagyobb városában, ahol talán a legmagasabb a munkanélküliség, a labdarúgás maradt az emberek talán egyetlen szórakozása.