A főszereplők

Roberto PRUZZO
Született Crocefieschiben (Genova), 1955. április 1-én. A Genoában kezdte a pályafutását, innen került az 1978/79-es idény előtt a Romához.
Mérkőzések száma: 27. Gólok száma: 12.
Lehetséges, hogy valaki kétszer egymás után megnyeri a góllövőlistát és mégis mindig vita tárgyát képezi? Roberto Pruzzóval ugyanis ez megesett és gyakran megesik. A csatár a Romának az a játékosa, akivel legkevésbé bánik kesztyűs kézzel a kritika. Elég ha három egymást követő vasárnap nem talál a hálóba, máris kitör a forradalom. Kritikusai szerint egy olyan játékos, mit ő abszolút nem való a Romába. Egy olyan csapatba, amelyik zóna játékot játszik, és aminek erőssége a labda gyors járatása, egy ólomlábú, a tizenhatoson belül csak a labdát váró csatár nem való semmire. Pruzzo éveken és hónapokon keresztül hallgathatta és olvashatta ezeket a véleményeket, de nem nagyon foglalkozott velük, járta a maga útját. S ez az út a kritika ellenére is sok gólt és két gólkirályi címet hozott neki és a Romának. De egy nap egyszer csak kijelentette a legtöbbek megdöbbenésére: "A góllövés már nem annyira szórakoztat. Már nem vágyom arra, hogy gólkirályi címet nyerjek. Ennél fontosabb céljaim vannak, és mostantól csak a csapatért fogok játszani. Ha emellett gólt lövök, hát jól van, ha nem, akkor meg kit érdekel." S attól kezdve a szurkolók egy másik Pruzzót láthattak a pályán.
A csatár ugyanis maga próbált rácáfolni a kritikusaira. Nem tud játszani, csak a tizenhatoson belül? Nem tud játszani másokért? Hát bebizonyította az ellenkezőjét. Hatalmas akarattal és lelkierővel legyőzte saját magát is és a társai szolgálatába állt. Nem a büntetőterületen belül várta, hogy a többiek kiszolgálják őt beívelésekkel és passzokkal, hanem a csapat játékának szerves része lett. Kommunikált a pályán, futott, szerelt, helyet készített a többieknek, s megértette, hogy a letámadásnak köszönhetően sok helyzet is kialakulhat a társak előtt. S az eredmény nem is maradt el. Pruzzo ugyan nem lőtt annyi gólt, mint az előző években, de cserébe a társak előtt könnyebben nyílt több gólszerzési lehetőség. Míg az előző két évben ő lőtte a gólok nagyobb részét, a bajnoki cím esztendejében lényegesen több csapattárs talált az ellenfelek hálójába.
De a kritikusoknak mindez nem volt elég. Most pont az lett a bajuk: Pruzzo elfelejtette hogyan is kell gólt loni... A csatár erre így válaszolt: "Az hogy sokat dolgozom a csapatért, nyilván valamibe azért kerül nekem és ez a helyzetkihasználás rovására megy. Jobbra, balra, előre és hátra rohangálva, üldözve minden ellenfelet nem csoda, ha néha lógó nyelvvel érkezek már a kapu elé és hiányzik a kellő koncentráció. Előre láttam, hogy ezt az árat kell majd fizetnem, így nem is panaszkodom. S egyébként is megmondtam, hogy már nem érdekel a góllövés." De a válasz csak nem elégítette ki az őt kritizálókat, akik egyre csak támadták a Roma csatárát. Pruzzo aztán egyszer csak kifakadt: "A Romáért hoztam ezt az áldozatot, és ennek örülök. Persze nyilván könnyebb lenne, ha a tizenhatoson belül állva várnám a labdákat. Sok évig ezt is tettem, most is tehetném, de szerintem a Romának ennél már többre van szüksége. S ha nem is nagyon szórakoztató, amit most játszom, mégis emellett a játékstílus mellett döntöttem, mert a csapat érdeke sokkal fontosabb az én személyes érdekemnél. Tudom jól, hogyha egy csatár nem sok gólt lő, akkor hamar falábú hírében fog állni, de a csapat sikerei elégtételt jelentenek számomra a lemondásaimért." Erre már a kritikusok sem tudtak nagyon mit mondani.
A játékosnak van egy biztos támasza, a svéd mester, Liedholm. Ő mindig megvédte a csatárt és kiállt mellette. "Pruzzo nagyon is jól játszik" - hangsúlyozta, s nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire máshogy ítélheti meg egy játékos teljesítményét egy újságíró a tribünről, egy szurkoló vagy éppen az edzője, aki tudja, hogy milyen utasításokkal küldte a pályára a játékosát. S amit Pruzzo a pályán tett, azzal Liedholm elégedett volt.
A természetes kicsit morgós, ahogy a csapattársak mesélik, bár tréfából is szeret néha morcosnak látszani. Elég, ha egy kis rúgást kap az edzésen, garantált, hogy egész estig menni fog a morgás. A Roma orvosa, Alicicco mondja, hogy nincs mit tenni, ilyen a természete, talán ezzel sikerül felpörögnie. Mert a pályán bizony nem húzza vissza a lábát, a Roma játékosai közül ellene követik el a legtöbb szabálytalanságot. Öt éve a Roma játékosa, Conti és Di Bartolomei után ő játszik a legrégebben a csapatban. A fővárosban pedig nem bánták meg az érte kiadott rekord összeget, amivel megszerezték a Genoától ezt a csatárt, akinek már nem is mindene a góllövés.

Ubaldo RIGHETTI
Született Sermonetában (Latina), 1963. április 1-én. A Fulgorcavi csapatában kezdte a pályafutását, majd a Latinában töltött év után 1979-ben került Rómába, az ifjúsági csapathoz.
Mérkőzések száma: 12. Gólok száma: 0.
Valigin kívül a Romának van egy másik nagyon fiatal játékosa, aki viszont már az olasz labdarúgás egyik valóságának számít: Ubaldo Righetti. 19 évesen már sok élményben volt része: bemutatkozott az első osztályban, bemutatkozott nemzetközi mérkőzésen az UEFA Kupában, a korosztályos válogatottak biztos tagja és megnyerte az ifi csapattal a viareggiói ifjúsági tornát. Liedholm már az előző idényben felhozta őt a nagycsapathoz és nem is bánta meg. A csapattársak gyakran csak úgy hívják: Butcher. Megtisztelő Ubaldónak, hogy az Ipswich, fejjátékáról és keménységéről híres angol védőről kapja a becenevét. S pont a fejjátéka az egyik legfőbb erénye a Roma magasra nőtt játékosának is. S hogy Liedholm nagyra tartja a védőt, annak mi sem jobb bizonyítéka, minthogy nem kisebb mérkőzésen, mint a nem éppen szerencsésen végződött Juventus elleni hazai mérkőzésen is a pályára küldte az ifjú tehetséget. S ő az Öreg Hölgy ellen is bizonyította: lehet rá számítani.
A Latinában született védő azonban nem érzi úgy, hogy már befutott: "Én elsősorban azért vagyok itt, hogy tanuljak. Már az is nagy dolognak számít nekem, hogy néhány mérkőzésen játszhattam és a Roma egyik játékosa vagyok. Rengeteg időm van még és tudok várni, mert tudom, hogy a fociban a tehetség mellett sok tapasztalatra is szükség van, s nekem ebből még nem sok van. De már csak az a tény, hogy Contival, Falcaóval, Pruzzóval és a többiekkel edzhetek garancia a tanulásra."
Hűséges Liedholm tanítvány, így ő is úgy véli, hogy egy jó játékosnak több poszton is meg kell állnia a helyét. Őt is gyakran különböző posztokon játszatta a mester, volt szélső hátvéd, söprögető, de még középpályás is. S a svéd mester által megálmodott zóna játékban ezek a posztok gyakorlatilag nem válnak külön. "Persze - mondja Righetti - mert a Romában a söprögetőnek gyakorlatilag a középpályán is van feladata, míg a szélső védőknek rendszeresen fel kell futniuk a támadásoknál és csatár feladataik is vannak. Szerintem én a söprögető poszton nyújtom a legjobbat, de ez talán csak egy megérzés. Mindenesetre egy biztos: egyik poszton sem veszítem el a fejemet."
A fiatal játékos után több csapat is érdeklődött, de Liedholm még kölcsönbe, tapasztalatgyujtés céljából sem volt hajlandó megválni a fiútól. Sőt, az edző azt sem nagyon engedi, hogy pályára lépjen az ifjúsági csapat mérkőzésein. A viareggiói tornán mégis pályára léphetett és nem kis része volt a csapata végső győzelmében. "Ez is egy nagyon szép élmény volt - meséli a Butcher - mert nem gondoltuk, hogy a döntőt is megnyerjük. A Roma bizonyította, hogy nemcsak a felnőtt, de ifjúsági csapata is a legszebb focit játssza Olaszországban."

Roberto SCARNECCHIA
Született Rómában, 1958. június 20-án. Szélső. Az Almas Roma csapatában szerepelt először, innen került a Romához és végig ebben a csapatban játszott. Az idényben 3-szor lépett pályára az Olasz Kupában, mielőtt novemberben eladták a Napolinak.