Olasz Kupa, (első mérkőzés)
1983. március 31.
1983. március 30-án Itália 21 éven aluliak válogatottja a Lazio csapatával játszik barátságos mérkőzést a római Flaminio stadionban. A találkozót megtikintik az AS Roma játékosai is. Már a 90 perc során sokan inzultálják őket, majd a lefújást követően, miközben Pruzzóék a buszukhoz igyekeznek, egy 200 fős, botokkal felfegyverkezett társaság támad rájuk. Prohaskát egy kő találja fejbe, a kapitány Di Bartolomeinek és az ifista Di Maurónak felszakad a homloka, de a többieket sem kímélik. A jobb érzésű Lazio szurkolók viszont a támadók ellen fordulnak és nagy verekedés tör ki, amit a helyszínre érkező rendőrök szakítanak félbe. A brazil Falcaóban is nyomot hagy a támadás: "Nincs bajunk az igazi Lazio szurkolókkal, talán őket még nálunk is jobban megviselte az eset." Majd Liedholm még hozzáteszi: "Rómának nagy és erős csapatokra van szüksége, nem ilyen kis senki vandálokra."
24 órával a Flaminio stadionban történt hitvány erőszak után a Roma Avellinóban lép pályára az Olasz Kupa mérkőzés első találkozóján. A csapat remek választ ad a gyáva támadóknak, Prohaska góljával idegenben is legyűrik zöld-fehér ellenfelüket. Liedholm szokásához híven ezúttal is óva inti a szurkolókat a túlzott optimizmustól: "Az Avellino, amivel majd a bajnokságban találkozunk egy egész más csapat lesz a mai, kupameccsen látott csapathoz képest. Majd meglátjátok, hogy meg fognak minket izzasztani." A 90 perc után természetesen a gólszerző Prohaska az egyik legboldogabb: "Az Avellino úgy látszik szerencsét hoz nekem. A legutóbbi ellenük játszott mindhárom találkozón sikerült gólt lőnöm."

AVELLINO-ROMA 0-1
AVELLINO: Cervone, Cascone, Ferrari, Centi, Favero, Vailati (85' Boccafresca), Barbadillo, Tagliaferri (74' Malaman), Skov, Vignola, Limido (65' Bergossi). Edző: Veneranda.
ROMA: Tancredi, Nappi (89' Giannini), Righetti, Valigi, Falcao, Nela, Chierico, Faccini, Prohaska, Di Bartolomei, Iorio (46' Ancelotti). Edző: Liedholm.
Játékvezető: Angelelli (Torino).
Gólszerző: 54' Prohaska.

Március elején jelenik meg a La Roma, az AS Roma hivatalos, havonta megjelenő magazinjának ez első száma. Az áprilisi második számban a milánói születésű Maldera őszintén bevallja, hogy nem mindig szerette Róma elsőszámú csapatát.
- "Amikor még a Milánban játszottam, mindig valamiféle ellenszenvet éreztem a Roma iránt. Hogy miért? Igazából magamnak sem tudnám megmagyarázni, de tagadhatatlan, hogy nem nagyon bírtam sem a bordó-sárga csapatot, sem pedig a szurkolóit. S amikor Viola elnök Liedholm úr (az interjúban Pompeo Senzacqua újságíró megjegyzi, hogy Maldera minden alkalommal urazza Liedholmot; F72) tanácsára elhozott a Milánból, azt hittem, hogy sok problémával kell majd megküzdenem, azért is, mert úgy véltem, a szurkolók már csak egy öreg kodarabnak tartanak, aki csak azért van itt, hogy Liedholm boldog legyen és a kispadot koptassa.
- De viszont?
- Viszont egy csodálatos környezetet találtam, szenvedélyes, a focihoz értő szurkolókat, akik a csapat mellett állnak. Értékeltem a vezetők udvariasságát és modorát, a játékosok közti baráti kapcsolatot, az egész stáb hozzáértését és kedvességét. Aztán meg teljesen beleszerettem ebbe az utánozhatatlan városba is, ahol minden olyan gyönyörű, teli történelmi emlékekkel és életörömmel. Sokan már öregnek tartottak, amikor még be sem töltöttem a 29. évemet. Tudtam: le kell majd győznöm sok nehézséget, hogy az enyém lehessen a kezdőcsapat egyik meze. Nagy elánnal láttam hozzá a munkához, mint egy fiatal fiú, sokat gürcöltem, de sikerült elérnem, hogy mindenki elfogadjon és elismerjen a pályán.
- Most beszéljünk a fociról. Ön szerint mi a különbség a 10. bajnoki címet megnyerő és ezzel a csillagot megszerző Milan és a mostani Roma között?
- Hát van néhány különbség, de ugyanakkor sok a hasonlóság is. A Milannál az emberfogásos védekezés és a zónavédekezés keveredett, míg a Roma csak zónát játszik. A Milánban olyan sztárok voltak, mint Rivera, aki a pályán kívül is igazi kapitány volt, a Romában itt van Falcao, egy hatalmas rendező, egy igazi karmester a pályán. A Milánban Liedholm úr Baresit dobta a mélyvízbe, a Románál Di Bartolomeit találta ki söprögetonek, előtte pedig Tancredibol csinált elsőszámú kapust, kiszorítva egy olyan kaliberű hálóőrt, mint Conti. Egyszóval még ha valamelyest más felállással is, de mindig érződött annak a nagy mesternek a keze munkája, akit mindannyian ismerünk és aki megérdemel minden szépet és jót a labdarúgástól.
- Vagyis a bajnoki címet...
- Igaza van Liedholm úrnak: egy a Romával megnyert scudettónak, - amit már negyvenegy éve nem nyertek meg - nagyobb az értéke, mint tíz, a különböző Juventusszal, Interrel vagy Milánnal megnyert bajnoki címeknek. Én úgy gondolom, hogy nekünk sikerülhet, mert ha nem is szeretnek minket, de a játékunkat nemcsak Olaszországban, de már külföldön is elismerés övezi. Ebben a szezonban két olyan nagy csapat kiverésével, mint az Ipswich és a Köln, a Roma egész Európában is tiszteletet vívott ki magának.
- Rivera nemrég azt mondta, hogy csak a Roma mérkőzésein szórakozik igazán, és teljesen beleszeretett ennek a csapatnak a játékába. Nem tűnik egy kissé eltúlzott dicséretnek?
- Nem, mert Rivera egy olyan valaki, aki ért a focihoz. És nem is keveset."