asroma.hu

Agostino a középiskola utolsó két évben aztán egyre kevesebbet van az iskolapadban és egyre többet a pályán. A játékos biztos pontja lesz az ifi csapatnak is és természetesen az egyesület elvárja, hogy nem csak a délutáni edzéseken vegyen részt. Az édesapa Franco és a édesanya Maria Luisa szeretnék, ha a fiuk elvégezné mind az öt évet és be tudná fejezni az iskolát. Az AS Roma elnöke, Gaetano Anzalone azt javasolja a szülőknek, a gyermeket valamelyik magániskolába kell beíratni. De a Pordenone gimnázium igazgatója, Giuliani professzor ragaszkodik a diákjukhoz. Engedélyezik számára, hogy hétfő kivételével ? 11-kor elmenjen az iskolából, s önszorgalomból és tanárai segítségével pótolja a hiányzásokat. A szülők így megnyugodhatnak, látják, hogy fiuk jó úton halad. Az édesapa Franco meséli: "Mindent az anyai nagypapától örökölt. Ő ugyan csak az általános iskolát járta ki, de ennek ellenére öt nyelven is beszélt. Agostino is gyorsan tanult, elég ha kétszer vagy háromszor elolvasta az Isteni Színjáték néhány sorát, máris fejből szavalta." 
A hétköznapok tehát az iskolapadban és az edzőpályán telnek, a vasárnapok pedig a Flaminio, sőt néha az Olimpiai stadion gyepszőnyegén. Mivel többször is a felnőttek mérkőzése előtt, délben játszanak az ifik, így azok a szurkolók, akik már két-három órával a nagycsapat mérkőzésének kezdete előtt kilátogatnak az Olimpicóba, láthatják a jövő csillagait: Francesco Roccát, Sandreanit, Pecceninit és persze Di Bartolomeit.

A felnőttek a nagy mágus Helenio Herrera irányításával kezdik a szezont, nem is rosszul. De aztán sorozatos botrányos játékvezetői ítéletek megállítják a Roma menetelését. Az Olimpicót betiltják két mérkőzésre botrány miatt, s megkezdődik a vesszőfutás. A Roma több mint 900 percig gólt sem képes lőni, majd a 24. fordulóban lejátszott Ternana elleni döntetlen után a vezetőség dönt: Herrera megy és a bajnokság hátralévő részében a nagycsapat vezetését az ifik mestere, Antonio Trebiciani veszi át. Először az Atalanta elleni idegenbeli találkozón ül a farkasok kispadján, de a kiesési rangadót a bergamói csapat nyeri. A Roma komoly veszélyben van, mindenképpen pontot kellene szereznie, de a sorsolás nem túl kegyes hozzá, a következő játéknapon Milánóban, az Inter ellen kell helytállniuk. Ráadásul nem túl jó emlékeket ébreszt a fővárosiakban a kék-fekete alakulat, ugyanis pont a két csapat őszi mérkőzése után tört ki óriási botrány, ami után a Roma semleges pályán játszhatta a hazai meccseit is. 1973. április 22-én rendezik az összecsapást. Az új tréner pedig úgy dönt, itt az idő, hogy bedobja a mélyvízbe Agostino Di Bartolomeit, pont egy ilyen rendkívül fontos mérkőzésen. S a bemutatkozás nem is sikerül rosszul, a fiatal fővárosi csapat gólnélküli döntetlent ér el. "Egy pont a fiatal Romának" - írja főcímében az Il Messaggero római napilap, majd alatta a következő mondat: "A döntetlenen kívül egy másik öröm: a Roma talán rátalált egy kis bajnokra Di Bartolomei személyében." A fiú pályára lép a következő, Fiorentina elleni bajnoki mérkőzésen is, így hazai közönség előtt is bemutatkozhat. A Roma pedig ha nehezen is, de kiharcolja az idény végén a bennmaradást. 
A játék mellett Agostino közben nem hanyagolhatja el a tanulást sem, 1973 júliusában elérkezik az érettségi ideje. A matek írásbelin még egy kis segítséget is kap Antonelli professzortól. Miközben a tanár sétál és Agostino mellé ér, a fiú az egyik feladat megoldásához kár tanácsot. A professzor, anélkül, hogy a többi felügyelő észrevenné, megsúgja a megoldást. De a fiúnak ennyi nem elég: "Tanár úr, miért pont ez a megoldás?"Antonelli professzor továbbra is halkan, hogy észre ne vegyék, Agostino fülébe súgja: "Pont most kezdesz el kételkedni? Írjad, ahogy mondtam és igyekezzél, ez lesz életed utolsó matematika példája." 
A szóbeli érettségin az elnököt Di Bartolomei tudása mellett érdeklik a fiú sporteredményei és pályafutása is. Néhány hónappal korábban ugyanis Agostino már a nagycsapatban is bemutatkozott az élvonalban, s némelyik professzornál már a fizetése is magasabb. Persze Di Bartolomei a különböző tantárgyakban is felkészültnek bizonyul, s a tanárok nyugodt szívvel nyújtják át neki az érettségi bizonyítványt. 
Vége tehát a középiskolai éveknek, de a labdarúgó nem akarja abbahagyni a tanulást. Orvosi egyetemre menni, de erről az édesapja lebeszéli: "Fiam, ha gyógyítással és gyógyszerekkel szeretnél foglalkozni, akkor le kell mondani a labdarúgásról." Agostino közben a pályán is sikereket ér el. Nemcsak az A ligában való bemutatkozás felejthetetlen, hanem az ifikkel szerzett bajnoki aranyérem s az Olasz Kupa megnyerése is. Az utolsó fordulóban, La Speziában Nils Liedholm is ott ül a lelátón, aki a következő 1973/74-es idény 7. fordulójától irányítja majd az AS Roma felnőtt csapatának munkáját. S a svéd mester már ekkor felfigyel a fővárosiak 8-as számú, csapatkapitányi karszalaggal a karján játszó labdarúgójára. A mérkőzés után, a tengerparti város egyik éttermében a scudetto tiszteletére rendezett bankettre Liedholmot is meghívják. A svéd vezetőedző így emlékezik vissza: "A vacsora végeztével Agostino felállt és egy beszédet adott elő, amiben minden csapattársának és Anzalone elnöknek köszönetet mondott, valamint mindazoknak, akik megtisztelték őket és az utolsó mérkőzést a jelenlétükkel. Felszabadultan beszélt, olyan tapasztalatot és érettséget mutatott, ami nem volt jellemző egy ilyen fiatal fiúra. Figyelemmel hallgattam őt és azt gondoltam magamban: ez a srác egy igazi csapatkapitány."