A 80-as évek sikeresen indult a Roma számára, hiszen megnyerte az Olasz Kupa 1980-81-es kiírását, a bajnokságban pedig a második helyen végzett a Juventus mögött, amit a következő évben egy harmadik hely követett. Ebben a szezonban rengeteg sérültje volt a csapatnak, különösen Carlo Ancelotti hiányát érezte meg a csapat, azonban az 1982-83-as szezonra végre megszerezte a csapat a régóta áhított második bajnoki címét: május 8-án Pruzzo egyenlítő gólja a Genoa ellen azt jelentette, hogy egy fordulóval a vége előtt bajnok lett a Roma.

A csapat Niels Liedholmmal tökéletes gépezetet alkotott: áthatolhatatlan védelem, aminek az oszlopos tagja volt Tancredi, Vierchowod, Nela és Maldera, csodálatos középpálya De Bartolomei, Falcao, Ancelotti és Prohaska személyében és robbanékony csatársor Pruzzóval és Contival. A várost magával ragadta a csodálatos győzelem és az énekes, dalszövegíró Antonello Vendittit is megihlette a siker és a fantasztikus légkör, ekkor írta meg a “Grazie Roma” című számát, ami később a Roma hivatalos himnuszává vált.

Az ezt követő szezon csalódást keltőre sikeredett, miután két ponttal lemaradt a bajnoki címről a Roma, azonban a legnagyobb csalódást a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntője jelentette, ahol a Roma az angol Liverpoollal szemben maradt alul tizenegyesekkel.

Az 1983-84-es bajnokság végén egy újabb Olasz Kupa siker következett a későbbi bajnok Veronával szemben, azonban a BEK döntő veresége nagyban rányomta a bélyegét a Viola korszakra. 1985-86-ban újabb, immár a hatodik Olasz Kupa siker következett, ezúttal Sven Goran Erikssonnal a kispadon.

1991-ben, Dino Viola halálának évében a Roma Ottavio Bianchi vezetésével bejutott az UEFA kupa döntőjébe, ahol az Interrel találkozott és sajnos nem tudta ledolgozni az első meccsen összeszedett két gólos hátrányát (2:0 az Inter javára), mivel a Stadio Olimpicóban Rizzitelli góljával végül csak 1:0-ra nyert a Roma. Az újabb Olasz Kupa győzelemnek köszönhetően a Roma a Sampdoria ellen játszhatta a Szuper Kupa döntőjét, amit viszont a Mancinivel és Viallival felálló Sampdoria nyert meg.

1991. április 4-én Ciarrapico vette át az elnöki széket Dino Violától és az 1992-93-as szezonig töltötte be a posztot különösebb siker nélkül, majd rövid közös elnöklést követően, ahol MezzaRoma és Sensi osztoztak a poszton, végül Franco Sensi lett az egyedüli tulajdonosa a klubnak. Az új tulajdonos, aki hatalmas Roma szurkoló volt, Carlo Mazzonét nevezte ki a csapat vezetőedzőjének és olyan játékosokat hozott a csapathoz, mint Balbo és Fonseca. Az eredmények nem voltak kiemelkedőek, azonban ekkor kezdte bontogatni szárnyait a Roma minden idők legnagyobb játékosa, Francesco Totti.