asroma.hu

Az első komoly fordulat, ami Giannini életére is kihatott 1984 nyarán történt. Liedholm elment a Milánhoz. Egy fantasztikus csapatot hagyott hátra, bajnoki címet, BEK döntőt, felejthetetlen győzelmeket, látványos játékot. A helyére egy másik svéd érkezett, Sven Goran Eriksson. A híres portugál csapattól, a Benficától sikerült őt elhoznia Dino Viola elnöknek. Igaz, a svéd mester az első évében, papírok és engedélyek híján nem egyedül, hanem Roberto Claglunával ült a kispadon, Erikssonnak Giannini nem egy akármilyen játékos volt, hanem egy igazi középpályás, a láncszem, ami összeköti a pálya minden részét. De Peppe sorsa és jövője ezúttal is találkozott Falcaoéval, akit egyre több és súlyosabb sérülések gyötörtek.

Az első, pont a nagy rivális zebráknak lőtt gólja után megtörtént jelképesen a nagy váltás. "Az 1984/85-ös idényben huszonhatszor játszottam és négy gólt lőttem. Hogy is lehetne elfelejteni az első gólomat? Október 28-án az én gólomnak köszönhetoen sikerült egy értékes pontot szereznünk a gyűlölt Juventus otthonában. Ez volt az a mérkőzés is, ahol Paulo szimbolikusan átadta nekem a karmesteri pálcát. A hazafelé úton maga mellé ültetett a repülőn. Fájdalom és düh volt az arcán, amiért a pályafutása a vége felé járt. Principe - mondta nekem - én nagyon hosszú ideig nem fogok játszani, neked kell átvenni a helyemet. Mindig próbálj természetes maradni és ha pillanatok alatt kell megoldanod nehéznek tűnő feladatokat, akkor se félj, mert képes vagy rá." Két fordulóval később újabb gól, ezúttal a hazai közönség előtt.

"A Fiorentina ellen, Bruno Conti beadása után futtából, kapásból kilőttem a sarkot. Többet ki se kerültem a csapatból. Eriksson szó szerint tanította a labdarúgást. Egy igazi úr volt, minden reggel kézfogással köszöntött minket. A hibája talán az volt, hogy túl fiatalon került Rómába és egy olyan öltözőt kellett dirigálnia, ahol már többen győztesek és sikeresek voltak, ezért talán kissé hidegen bántak vele. Többször elvörösödött, de soha nem reagált semmire. Ilyen volt a személyisége, a karaktere. Főleg félénk. Szerintem ha mielőtt Romába jön, lett volna módja és lehetősége egy másik olasz csapatnál is dolgoznia, már az első évben sem sült volna fel, hanem sikereket értünk volna el."
Az 1985/86-os idény is felejthetetlen volt. A csapat az őszi szezonban többször is botlott és az idény felénél, a 15. forduló után 8 pont a lemaradása (egy győzelem csak 2 pontot ért) a bajnoki táblázatot vezető Juventusszal szemben. Aztán tavasszal szárnyalt a csapat. Roma-Atalanta 4-0, Udinese-Roma 0-2, Roma-Bari 2-1, Roma-Napoli 2-0, Torino-Roma 0-1, Roma-Avellino 5-1, Roma-Inter 3-1, Roma-Juventus 3-0, Milan-Roma 0-1, Roma-Sampdoria 1-0. Majd a 28. fordulóban, 2 fordulóval a bajnokság vége előtt a Roma Pisában is nyert 4-2-re és utolérte a táblázaton a Juventust. A következő vasárnap a már kiesett Leccét fogadták a farkasok. Graziani meg is szerezte a vezetést, majd jött a hihetetlen. A Lecce fordított és 3-2-re nyert, oda lett a bajnoki cím. "Még ma is hallok olyanokat, hogy közülünk valakit megvettek és lefizettek. Az igazság az, hogy a nagy menetelésben Pisában teljesen elkészültünk az erőnkkel. Erikkson inkább a taktikával és a variációkkal törődött, mint az erőnléttel, de ehhez az erőltetett menethez elsősorban lábak kellettek volna. Pont akkor vasárnap, a saját közönségünk előtt rogytunk össze. Ismétlem: egyszerűen fizikálisan voltunk készen."