Ennek a rovatnak az a címe, hogy felejthetetlen meccsek. Nos nem minden mérkőzés az eredmény vagy a mutatott játék miatt marad emlékezetes...

Az összeesküvés-elmélet gyártóknak, a rosszindulatúaknak és azoknak, akik anélkül ítélkeznek, hogy ismernék az igazságot..., avagy a félbeszakadt Lazio-Roma mérkőzésről

2004. március 21., vasárnap 21 óra 35 perc. Elkezdődik a Lazio-Roma mérkőzés második félideje, de a stadion minden részéről a következő kérés hallható: "Sospendete la partita!", vagyis hagyjátok abba a mérkőzést. A játéktéren a légkör szinte megfagy, a játékosok nem is a mérkőzésre figyelnek. Elterjed a hír, miszerint egy rendőrségi autó elütött egy fiatal szurkolót. 21 óra 40 perc. Rosetti játékvezető félbeszakítja a találkozót, hogy megtudja mi is történt valójában. A közönség ezalatt együtt kiáltja: "Assassini, assassini!", gyilkosok, gyilkosok... Közben a hangosbemondón mindent cáfolnak: "Közöljük mindenkivel, hogy a fiatal szurkoló halálának híre minden alapot nélkülöz." 21 óra 55 perc. A két csapat játékosai továbbra is hitetlenkednek. Tottiék, miután beszélnek néhány szurkolóval, nem érzik úgy, hogy a találkozót folytatni lehet. 21 óra 59 perc. Rosetti játékvezető, miután telefonon értekezett a Liga elnökével, Gallianival, végleg lefújja a meccset...

A történet eddig igazából mindenki számára ismert. Amiről kevesebb szó esett - talán nem véletlenül -, hogy a mérkőzés előtt, alatt és után a rendőrök hogyan provokálták folyamatosan a szurkolókat, hogyan terjedhetett el a később szerencsére valótlannak bizonyult hír a fiatal drukker haláláról. Már rögtön a találkozót követően megkezdődtek a találgatások. Újságírók, hírszerkesztők és sajnos egyes szurkolótáborok tagjai is egy emberként úgy vélekedtek, hogy előre megrendezett botrányról volt szó és minden forgatókönyv szerint történt, így jól tudta mindenki: igazából nincs is semmilyen elütött fiú. Szó szerint demonizálták a Róma szurkolóit. Kezükbe akarják venni a hatalmat, ők akarják irányítani a labdarúgást, ahol rómaiak vannak ott terror van, előre kitervelt merénylet a sport ellen… csak néhány az "objektív" vélemények közül a Róma szurkolóiról az események kapcsán. De hogy egy újságíró így vélekedjen, esetleg ezt "lássa" a sajtópáholyból, miután 5 perccel a találkozó kezdete előtt megérkezett gépkocsijával a stadionhoz… hát ez valahol megszokott. Igazából ebben nincs is semmi újdonság. Ami viszont elkeserítőbb, hogy más csapatok szurkolói, sőt néhány Róma szurkoló is gyakorlatilag ugyanazt írta le szurkolói fórumokon, mint amiket az újságokban olvashattak, vagy amit ők saját maguk elképzeltek. Minden terv szerint történt, a rómaiaknak feltűnési viszketegségük van, csak a botrány érdekli őket, állatok... Szóval ez volt a véleménye főleg néhány észak-olasz brigád, mint a milánosok, az interesek, a juvésok vagy a bresciaiak egyes tagjainak is, és néhány olyan Róma drukkernek, akik persze nem voltak ott a stadionban vagy annak környékén a mérkőzés idején.

A találkozó előtt, alatt és utána kitört összecsapásokban a híradások és jelentések szerint 157 rendőr sérült meg... 

Némely szurkolótábor, akik amúgy fennhangon hirdetik, hogy a rendőrség a legfőbb ellenség és őket kell móresre tanítani, most emiatt is elítélték római kollégáikat. Hogy hány szurkoló sérült meg, arról persze sosem lesz pontos adat. Ugyanis hülye lesz valaki a sebesüléseivel orvoshoz menni, ahol értesíteni kéne a rendőrséget, az illető elő lenne állítva és máris kezébe kapná a két évre szóló kitiltás a stadionokból. Hogy aztán azért van betörve a feje, mert egy rohamrendőr csak úgy rácsapott egyet... ezt úgyis csak ő tudná. Inkább ápolgatja magát otthon.
De valójában mi és hogyan is történt, mik voltak az előzmények, a kiváltó okok, hogyan is kezdődött... talán akkor kapjuk meg a választ, ha olyan emberek, szurkolók beszámolóiból, leveleiből, tanúvallomásaiból idézünk, akik valóban szenvedő részesei voltak egy értelmetlen rendőri brutalitásnak. Mert ezek arra engednek következtetni, hogy valóban egy előre kitervelt forgatókönyv szerint történt minden, csak ezt a forgatókönyvet nem a szurkolók, hanem valaki a rendőrségen vagy még "feljebb" írta.

Egy római szurkoló írja: „Miután leparkolunk a kocsival, elindulunk a szokásos úton a stadion felé, együtt az Olimpicóba igyekvő tömeggel, családokkal, nőkkel, gyerekekkel. Messziről felfigyelek néhány csoportra. Közeledvén észreveszem, hogy bizony rohamrendőrök és a Duca D'Aosta híd felé rohannak. 18 óra lehet. Egyszer csak, amikor elérkezünk az obeliszkhez, előkapják gumibotjaikat és mindenkit össze-vissza vernek, aki éppen arra jár. Köztünk ismétlem... gyerekek, békés családok. Semmi, de semmi nem történt az égvilágon, nyugodt tömeg haladt egy sporteseményre. Még mindig magam előtt látom az apát, aki a kiskorú fiát testével védi a megvadult rendőrök gumibotütéseitől. Persze engem is megtalálnak. Négyen vesznek körbe, ütik a fejemet, a karomat, a hátamat, a lábamat. Hasonló bánásmódban részesül a mellettem lévő barátom is. Amikor megérkezünk a kanyarhoz, látjuk, hogy a stadionon kívül rendőrségi furgonok köröznek, mint a megvadult bikák, akik üldözik a torreádort. Többször hajtanak a tömegbe, leugrálnak, kiosztanak néhány gumibotütést, kilőnek néhány könnygázt. Mi rohanunk a bejárathoz, minél előbb be akarunk jutni, mert félünk a megőrült rohamosztagtól. Bent a mosdóba sietünk, ahol lányok sírnak gumibotütésekkel a fejükön és többen ápolják jól látható sebesüléseiket. 14 éve járok rendszeresen mérkőzésre, de ilyen brutalitást, minden kiváltó ok nélküli erőszakot még nem láttam azoktól, akiknek elvileg minket kellene védeniük. Aztán elkezdődik a mérkőzés. Megpróbálunk szurkolni, de szinte hihetetlen módon a rendőrök végig kintről lőnek be a kanyarba könnygázlövedékeket, ezzel nem kis veszélyt okozva. Be is akarnak jönni közénk, mintha nem lett volna elég, amit a mérkőzés előtt kaptunk. Fuldokló, levegő után kapkodó, könnyes szemű lányok, értetlenül álló szurkolók... aztán csönd lesz, valami lesújtó csönd. Meghalt egy kisfiú..., egy rendőrségi kamion gázolta halálra... egyre több helyről érkezeik a hír. Igaz ez? Lehetséges ez? A rádióhírek is bemondják a szörnyűséget. Levesszük a transzparenseket, lerakjuk a második félideji koreográfiának szánt zászlókat. Tehetetlenségemben dührohamot kapok, miközben továbbra is lövik közénk a könnygázt. Többen igyekszünk elhagyni a stadiont, de a kapukat zárva találjuk. Mellettem egy gyermekét karjában tartó apa kéri az egyik rendőrt, hogy engedjék őket ki. A válasz egy gumibotütés az orrára. Szegény apa orrából ömlik a vér. Mit gondolhat a gyermeke arról a másik egyenruhás bácsiról, milyen értékeket közvetít az ilyen viselkedés?

Nem védem én a provokátorokat, a vandálokat, de ezúttal a saját bőrömön tapasztaltam: semmi különbség a huligánok és az egyenruhás huligánok között, sőt ez utóbbiak a rosszabbak. A Tevere partján megállított kocsik, azokból durván kitépett és összevert emberek... igazi chilei, Pinochet stílusban. Vasárnap Rómában az Olimpiai stadionban és környékén megszűnt a demokrácia létezni.”

Egy másik szurkoló a következőképpen emlékezik vissza: „20 óra környékén a lépcső tetején álltam, a Fedayn transzparens alatt, az F20 és O21 szektor között. Alig kaptam levegőt a töménytelen mennyiségű könnygáztól. Néhány méterre tőlem lányok, gyerekek és egy közismert idős szurkoló hölgy. Negyed óra múlva többen rémülten rohantak felfele a lépcsőkön, és kiabáltak, hogy a rendőrök bejöttek a kapukon, mindenkit ütnek, és a kanyar felé tartanak. Nyilván sokunknak eszébe jutott a két évvel ezelőtti derbi, amikor a Curva Nordba betörtek és kihajtották onnan a laziósokat. Többen szervezkedni kezdtek, mondván ide ugyan be nem jönnek, ezért megindultak lefelé és erre bíztatták a többieket is. Egy szurkoló a bár melletti vízágyút nyitotta meg, a többiek pedig kövekkel, egyéb kezük ügyébe akadó tárgyakkal és szíjakkal hajtották ki a rendőröket, akik a maguk részéről derék magasságban kilőtt könnygázlövedékekkel válaszoltak, de a saját szememmel láttam olyan rendőrt is, aki köveket hajigált közénk! Nem sokáig bírtam azonban figyelni az összecsapást, mert már nem kaptam levegőt. Felrohantam a mosdókba, ahol többen hánytak. Gyakorlatilag 23 óráig folyamatosan könnygázt lélegeztem. Kíváncsi vagyok mi késztette a rendőröket, hogy több ezer embernek ezt kellett lélegeznie és hogy igaz-e, hogy CS gázt használtak, ami kémiai fegyvernek minősül? (bizony valóban CS gázt lőttek többször a tömegbe, Francesco Martone, a zöldek egyik parlamenti képviselője fel is szólalt a használata ellen felhívva a figyelmet az egészségre károsodást okozó hatásaira!)Az első félidő végén kezdett el terjedni a hír, hogy egy fiút elgázoltak. Végiggondolva, amit a mérkőzés előtt láttam és átéltem, teljesen hihetőnek tartottam a dolgot és én is csatlakoztam a kórushoz: hagyjátok abba a mérkőzést. Miután lefújták a meccset szerettünk volna kimenni, de a kapukat bezárták, miközben kintről továbbra is lőtték befelé a könnygázt.”

Egy újabb szurkoló levele: „Amit az újságok nem írnak meg, amit a híradók nem mondanak be. Vagyis az igazság... Egész nap próbálom magamban megmagyarázni, hogy igen vannak vandálok, de itt mindent a rendőrség tervelt ki szándékosan. Miért kell a Tevere partján családos, békésen sétáló embereket összeverni? Ha már kint elintéztek sok szurkolót, miért akarnak még be is jönni a szektorba? Én már bent voltam, amikor többen rohantak felfele, hogy rengeteg rendőr jön a kanyar felé. Lementünk, és valóban... lehettek vagy százan, meg 5 páncélozott furgon. Próbáltak volna bejönni, de néhány görögtűzzel, zászlórudakkal és szíjakkal jobb belátásra bírtuk őket. Sajnos néhány ultrát elkaptak és elvittek. Azonban barátaink nem hagyták ennyiben. Megpróbáltak bejönni a Monte Mario tribün felőli oldalról is. Mi persze újra megindultunk, mert tudtuk, hogy nem szabad őket semmi szín alatt beengedni a kanyarba. Ráadásul azon a részen, mint mindig, tényleg csak nők, gyerekek, békés szurkolók voltak, akik nem tudták volna megvédeni magukat. Többször indítottak rohamot, de csak nem sikerült bejutniuk. Miután ismét kintrekedtek, elkezdtek mindenkit inzultálni, mutogattak, hogy meghalunk, gyalázkodtak, családtagjainkat, anyáinkat sértegették. És ők lennének a közrend oltalmazói... Úgy gondoltuk, hogy ezzel vége, megvédtük a helyünket. Lassan a mérkőzés kezdete is közeledett. De nem... ezúttal a Fedayn szektornál kezdődött a mozgolódás és rohant mindenki lefelé, de csak nem sikerült nekik. Aztán véget ért az első félidő, alig láttam valamit és alig kaptam levegőt, mert folyamatosan lőtték be kintről a könnygázt. Épp kezdtük volna előkészíteni a koreográfiát a szünetben, de egyre több helyről hallottuk, hogy egy fiatal fiút elgázoltak a fakabátosok. Levettük a transzparenseket, majd a hír eljutott a laziósokhoz, akik szolidaritásból szintén hasonlóan cselekedtek. Nem igaz tehát, hogy előre szervezett volt minden és egyszerre vettük le a transzparenseket. Ezután a káosz lett úrrá a stadionban. Az összetűzések futótűzként terjedtek, sokan nem tudták, hogy mit tegyenek, hová menjenek. A helyzet valóban kezelhetetlenné vált. Megjegyzendő még... a rohamosztagosok kint vártak ránk, hogy rendezzék a számlát.”

Egy római lány így élte meg a mérkőzés estéjét: „Szokásos helyemen, az Antichi Valori transzparens alatti sorban foglaltam helyet. 6 óra körül már bent voltam és ekkor hallottam az első könnygázlövedékeket. Akik később érkeztek meg mesélték, hogy már jó ideje be akartak jönni, de a rendőrség lerohant mindenkit, és többször elhajtották őket. 8 óra körül egyre súlyosabb lett a helyzet, alig kaptam levegőt, fuldokoltam. Mikor a két csapat kifutott a pályára már nem láttam semmit, a pulóverrel próbáltam végig eltakarni az arcomat. Elkezdődött a mérkőzés, de továbbra is csak érkezett a könnygáz. Lentről közben többen szaladtak fel segítséget kérni, mondván mindenkit ütnek, és be akarnak jönni a kanyarba. Én nagyon elkezdtem félni, bizony el tudom képzelni mi lett volna, ha ezeknek sikerül bejutniuk. Többen ordibálták, hogy itt vannak, rohamoznak, kint áll a bál, be akarnak ide is jönni. Szerencsére csak a Fedayn alatti mosdóig tudtak eljutni. Ha ők nem is, jöttek viszont újabb könnygázok és megint semmit sem láttunk. Néhányan újra lentről rohantak fel és kiabálták, hogy valakit elütöttek egy rendőrségi furgonnal. Teljesen bepánikoltam, mert az unokatestvérem is lement megnézni a balhét, de nem láttam visszatérni. Aztán szerencsére viszontláttam, könnygáztól vérző szemekkel. Másoknak a feje vérzett, sok lány sírt. A meccsből továbbra se láttam semmit. Újabb roham, a lentről jövők meg kiabálták, hogy valaki tényleg meghalt, ott vannak a rohammentők is. Gyertek segíteni, be akarnak jönni. Nem nagyon kételkedtem a hír igazságtartalmában. Mindenki egyetértett vele: ezek a rendőrök valóban képesek erre, nem az első alkalom és mindenki úgy gondolta, hogy ilyen körülmények között a mérkőzést nem lehet folytatni. Levegőt továbbra sem kaptam, egyszer direkt számoltam, és egy perc alatt 19 könnygázlövedéket lőttek ki. Döbbenetes dolog. Többen elhatározták: a pályára mennek, ha nem fejezik be a mérkőzést. Ekkor kezdtük énekelni, hogy "Inváziót, miért is ne...", meg hogy "Fejezzétek be a mérkőzést!". A többit igazából már a televízióban láthattuk. Ha tanúskodnom kell bátran vállalom, mivel ami a stadionban és környékén történt az szégyenteljes, de ami ennél is rosszabb, az a szurkolókat bűnözőként való bemutatása és a hazugságok. Tiszta a lelkiismeretem és igazságot követelek!”

Végül egy újabb rövid, mégis sokat mondó visszaemlékezés: „Esküszöm, hogy évek óta járok a Curva Sudba és már nem egy balhét láttam, olyat viszont még soha, ahol rendőrségi kamionok őrült sebességgel folyamatosan belehajtanak a tömegbe. 18 órától gyakorlatilag folyamatosan állt a bál. Óriási csoda, hogy végül is nem halt meg senki.”

Igazából lehetne még folytatni a beszámolókat, de mindegyikben ugyanarról olvashatnánk. Rendőri brutalitásról, értelmetlen és indokolatlan erődemonstrációról. Egy srác például arról számolt be, hogy 9 órakor ért csak ki a mérkőzésre, mert ˝ 9-ig dolgozott egy videotékában. A stadion bejáratnál azonban megállították, majd és egy-két pofon után bevitték az őrszobára. Hiába kérdezte, hogy miért... válasz helyett csak újabb arculcsapást kapott. Az őrszobán meztelenre vetkőztették, és egy cellába rakták. 10 órát töltött itt, miután felhívták a szüleit és közölték velük, hogy a fiuk kővel dobálta 6 órakor a rendőröket a stadionnál. Az nem számított, hogy 9 órakor érkezett. A gyorsított eljáráson a rend bölcs őre beszámolt róla, amint a szurkoló sállal eltakart arccal dobálta a köveket. Erre a bíró megkérdezte, hogyan ismeri fel, ha sállal el volt takarva az arca. Miután erre nem érkezett felelet a fiút gyorsan fel is mentették. Mégis egy éjszakát bent töltött, megalázták, és minden napilap lehozta a nevét, mint bűnöző. Arra a kérdésre, hogy kit láthattak mégis meghalni egy rendőr adta meg a választ, aki elmesélte, hogy valóban belehajtottak a tömegbe, bár nem ütöttek el senkit. Egy fiatal fiú mégis elesett, s a sok könnygáztól, amitől amúgy is alig lehetett látni, asztmarohamot kapott. Arra meg nem árt emlékezni, hogy az 1994/95-ös Genoa-Milan mérkőzés alatt, amikor a hazai szurkolók tudomására jutott, hogy a megkéselt társuk, Vincenzo Spagnolo életét vesztette és ezután gyakorlatilag ugyanaz történt, mint Rómában... a rendőrség akkor is cáfolta a halálhírt. Mint kiderült valótlanul.

Várható volt, hogy a római csoportok valamilyen módon megnyilvánulnak majd az események kapcsán. S bár az utóbbi időben nem mindenki között volt harmónia és egyetértés a Curva Sudon belül, ezúttal egy egységes nyilatkozatot adtak ki:

„Jelen nyilatkozattal a következő szervezett csoportok, AS Roma Ultras, Tradizione Distinzione, Giovinezza, Brigata De Falchi, Testaccio, Ultras Romani, Ultras Roma, Fedayn és Boys Roma, a 2004. március 21-én, az Olimpiai stadionnál történtekkel kapcsolatban, pontosítani kívánják, hogy a rendfenntartók megdöbbentő intézkedései által kreált megmagyarázhatatlan és indokolatlan feszült légkör áldozatai voltunk. A lesújtó és megdöbbentő - szerencsére téves - hír, miszerint a rendőrségi autó elütött egy 14 éves fiút, csak olaj volt a tűzre egy a rendőrök miatt amúgy is feldúlt légkörben, ráadásul nem cáfolták az újságírók sem, akik a médiákon keresztül már foglalkoztak az esettel.

A stadionban a hivatalos szervek cáfolata nem tűnt igaznak és mindenesetre egy olyan légkörben történt, amely már nem garantálta az emberek épségét és sértetlenségét. Mindez olyan elkeseredettséget és kétségbeesést teremtett, hogy konkrét volt a veszélye a meccs előttinél is még súlyosabb epizódok kialakulásának, olyannyira, hogy a római szurkolók, tudomásul véve a helyzet súlyosságát, közbe léptek, hogy megakadályozzák a helyrehozhatatlant. Ez a tett előre megtervezettnek lett definiálva és teljesen a római szurkolótábort tették felelőssé, miközben a stadion előtti részen mindent elkövettek csakhogy a feszültség és pánik ne enyhüljön.A feljebb említett csoportok néhány tagjának viselkedését kizárólag olyan célok vezérelték, hogy megőrizzék a rendet és a szurkolók biztonságát, ami már nem volt garantálva látván mi is történt nem sokkal korábban. Azt akarjuk, hogy ez az ellenünk irányuló rágalmazó hadjárat véget érjen, ahogy érjenek véget az olyanok által kimondott és megírt vádaskodások, akik az ügy teljes ismerete nélkül ítélkeznek, vagy ami még rosszabb, rosszhiszeműen. Végül fontosnak tartjuk közölni, hogy sohasem volt és lesz a célunk a Lazio szurkolóival, hogy megtámadjuk vagy provokáljuk a rendfenntartó erőket. Az egységes Curva Sud”.

S hogy az események milyen súlyosak voltak, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy egy magáról már régen hallatott csoport is nyilatkozatot adott ki: "A Commando Ultrá Curva Sud, bár nem tagja a kanyar vezető csoportjainak, kötelességének érzi, hogy megnyilatkozzon a Lazio-Roma derbin történt események kapcsán." Majd így folytatják: "A gyakran súlyos nézeteltéréseink ellenére, ami a kanyar egy részével volt, most ki kell fejezni tiszteletünket azoknak, akiket ma vádolnak, mert kifejezésre juttatták mindenki egységes akaratát, vagyis a mérkőzés félbeszakítását, elkerülvén ezzel, hogy a rendfenntartók által kreált feszültség a kanyarban és azon kívül egy még súlyosabb tragédiához vezessen, mint az abban a pillanatban mindenki számára érthetően hihetnek tűnt haláleset. Ezenkívül különösképp felszólítanánk azokat az okoskodókat, akik ezekben a napokban az olasz televízió csatornáin váltják egymást, hogy tegyék be a lábukat valamelyik stadion kanyarjába mielőtt ítéleteket mondanak azokról, akik oda járnak."

Végezetül álljon itt egy olyan szurkolócsoport véleménye, akikkel köztudottan nem ápolnak baráti viszonyt sem a Róma, sem pedig a Lazio ultrái. Az írás a Rangers Pescara fanzinjában jelent meg: "Az a porfelhő, ami a Lazio-Roma derbi után kerekedett nem hagyhat minket közömbösnek. Az első dolog, amit tenni kell, hogy egyáltalán nem hiszünk annak, amit az újságok és televízió csatornák meg akarnak velünk etetni. Ultrák vagyunk, és nagyon jól tudjuk: bármi is történik a mi világunkban sohasem talál egy valósághű visszatükrözést a sajtótermékekben, hanem inkább túlzásokat, képzelődéseket és rögeszmés értékeléseket. A Lazio-Róma után is hallhattunk mindenféléről... mint mindig, most is a szegény egyenruhások panaszáról, akiknek agresszív vadállatokkal kell csatázniuk, vagy ultrák előre kitervelt szervezkedéséről, hogy félbeszakítsák a mérkőzést botrányokozás céljából.

Nem tudjuk pontosan miként történtek az események, nem voltunk Rómában azokban a pillanatokban, hanem éppen a Salernóból hazafelé vezető úton valami kis eldugott faluban. Következtetéseket azonban így is levonhatunk. Először is nem hihető el az a tény, miszerint három - mindenmellet jól ismert szurkoló - fedetlen arccal bemegy a pályára annak tudatában, hogy hamis hírt közölnek. Ez egyenlő lenne azzal: "Gyertek, tartóztassatok le minket, itt vagyunk".

S valóban letartóztatták mindhármukat, s meglátjuk mi lesz majd velük. Különös lenne azt is elhinni, hogy a két szurkolótábor összefogott, mert együtt akarták megtámadni a rendőröket és félbeszakíttatni a meccset. Kinek használt volna? Kinek az érdekében állt volna félbeszakítani a találkozót anélkül, hogy tényleg történt valami súlyos dolog? Miért költöttek volna milliókat a koreográfiákra?

Egy másik nem elhanyagolható dolog. A tény, hogy egy egész stadion énekelte a rendfenntartóknak: "Gyilkosok, gyilkosok" és a tény, hogy a hírt mindenki elhitte, nemcsak a szurkolótábor szélsőséges elemei (ahogy az újságírók mondják...), hanem egy egész stadion... bizony nem jelent mást: a hír teljesen hihető volt, vagyis az emberek lehetségesnek tartották a fiú megölését a rendőrök által. Hogyhogy ezt a hírt mindenki hihetőnek vélte?

Ezeket az észrevételeket, kérdéseket az újságok nem teszik fel, nekik lehetetlen, hogy egy véletlen egybeesésről volt szó, egy elhitt dologról, mivel az hihető. Nem, nem... feltétlen előre kitervelt, egy előre, íróasztalnál megtervezett dolognak kell lennie, hogy aztán hónapokig lehessen rajta csámcsogni.

Most várjuk, hogy mik lesznek a következmények. A két római kanyar súlyos árakat fog fizetni. Ha nem is egyenesen, de súlyos árat fog fizetni a többi olasz szurkolótábor is. Ha ez lehetséges egyáltalán, ki fognak bocsátani még súlyosabb megszorító intézkedéseket, törvényeket. A rólunk kialakult amúgy sem túl hízelgő kép még jobban be lesz sározva, és ha már ma sem állt ki senki mellettünk, holnap még rosszabb lesz, mindenki minket fog támadni, senki sem fogja feltenni a kritikus kérdést arról, amit az újságban olvasott, el fognak hinni minden baromságot az első sortól az utolsóig. Ami az ultrákat illeti, akik azok alapján, amit olvastak és nem az alapján, amit saját maguk is többször átéltek a két római szurkolótábort vádolják... hát mondjuk ki, hogy már veszítettek is, úgy is mint ultrák, de úgy is mint emberek.

F72Quadraro
Romanismo Attivo