Az 1958/59-es idényben az AS Roma kispadján a magyar Sárosi György ül. A csapat nagyon jól kezdi az idényt. Az ötödik fordulóban még a Juventust is 3-0-ra veri és bár a 8. fordulóban 3-0-ra kikap a Napolitól, a 14. játéknapig kifejezetten pozitív a csapat szereplése. Ekkor viszont a nem túl acélos Alessandria látogat a római Olimpiai stadionba. A vendégek a 7. percben vezetést szereznek, majd ezt követően a játékvezető lesz a főszereplő, aki több ítéletével is borzolja a kedélyeket. Majd amikor a második egyértelmű tizenegyest sem adja meg a Romának, elszabadulnak az indulatok. A szurkolók tüntetnek, egy szurkoló pedig a pályára rohan és egy jól irányzott ütést mér Guarnaschelli játékvezető szeme alá. Percekig áll a játék. Majd amikor újra a labdáé lesz a foszerep, a végén hiába egyenlít a pályán a Roma Da Costa góljával, a két pontot 2-0-ás eredménnyel az Alessandria kapja, ráadásul az Olimpicót két mérkozésre is betiltják. Ettol kezdve kezdodik a Roma vesszofutása.
Majd a hosszú nyeretlenségi sorozat után eljön 1959. március 29-e. AS Roma-Napoli. Sokan csak úgy hívják: a Dél derbije. Az 1958/59-es szezonban, amikor nápolyi szurkolók csacsijaik kíséretében még rendre elözönlötték Rómát, ha csapatuk a fővárosban játszott, az AS Roma felejthetetlen 8-0-s győzelmet arat a Vezúv lábainál fekvő város csapata ellen. Sokak szerint ez a mérkőzés az egyik legjobb példája annak, hogy mennyire jót is tehet néha egy csapat életében az edzőváltás. Ugyanis a bizonyos mérkőzés előtt a Romának 11 mérkőzésen keresztül nem sikerült győznie (6 döntetlen és 5 vereség) és a Vicenzában elszenvedett 4-1-es vereség után D'Arcangeli elnökben végleg megérik a döntés: felállítja a kispadról a magyar Sárosi Györgyöt. A fővárosban az a pletyka is elterjed, hogy a játékosok az edző ellen játszanak, bár ezt rendre megcáfolja mindegyik fél. A Roma mégis egy pillanat alatt mintha megváltozott volna és gyakorlatilag már az első 20 percben eldönti a mérkőzés sorsát. Mintha az új edző, Nordhal egy varázspálcát hozott volna magával. Ghiggia újra száguldozik a szélen és labdák sokaságát íveli középre, Da Costa (3 gól) szinte semmit sem hibázik, csakúgy mint Selmosson... a Napoli tönkre lett verve. Elég ha csak arra gondolunk, hogy a Roma még négy kapufát is rúg. Érdekesség, hogy a égszínkékek kispadján a régi rómás szimbólum, Amadei ül. A mérkőzés utáni napokban játékosaival együtt komoly büntetést kell fizetnie, mert a Napoli elnöke, Comandante Lauro úgy fel van háborodva a megalázó vereségért.
"A nápolyi csapatot nagyon megalázták, mint eddig soha a történetében" - írja az "Il calcio e il ciclismo illustrato" című hetilap 1959. április 2-i száma. "Zaglio és Selmosson nagyon hasznosan játszottak a pálya két szélén, Nordhal taktikájának fontos elemei.

Zaglio remekül és okosan vette ki a részét a védekezésből is és remek helyezkedésével uralta a pályának azt a részét, ahol Vinicio felbukkant. Selmosson újra összekötőt játszott és lendületessége valamint kiszámíthatatlansága a legjobb napjait idézte.
Selmosson visszatérését (két gól és két kapufa) nagyban segítette Lojodice is, aki az ideális szélső egy olyan összekötő mellett, mint a svéd. Lojodice az egyetlen volt a gólszerzők közül, aki csak egy találatot ért el, de oroszlánrésze volt az ötödik és a hatodik gólnál is, valamint a találkozó többi szakaszában is meghatározó szerepet játszott. Pestrin a legjobb mérkőzését játszotta (két gól és egy kapufa), ami azért is fontos, mert ő volt Sárosi egyik kedvence. Ghiggia - az egyetlen a csatárok közül, aki ezúttal nem lőtt gólt - teljesen őrületbe kergette Grecót, néha már kifejezetten a közönséget szórakoztatta. Da Costa érte el a játéknap legtöbb találatát (három gól és egy kapufa), olyan robbanékony, kiszámíthatatlan, a befejezéseknél pedig olyan pontos volt, mint még egyszer sem ebben az évben." - írja többek között a hetilap.

25. forduló, 1959. március 29.
AS ROMA-NAPOLI 8-0
AS ROMA: Panetti, Griffith, Corsini, Guarnacci, Losi, Zaglio, Ghiggia, Pestrin, Da Costa, Lojodice, Selmosson. Edző: Nordhal.
NAPOLI: Bugatti, Comaschi, Greco II, Betello, Posio, Beltrandi, Bertucco, Di Giacomo, Vinicio, Pesaola, Del Vecchio. Edző: Amadei.
Játékvezető: De Marchi (Pordenone).
Gólszerző: 6' Lojodice, 8' Pestrin, 12' Da Costa, 22' Da Costa, 62' Da Costa, 74' Selmosson, 75' Pestrin, 88' Selmosson.

A római Egidio Guarnacci 45 év távlatából így emlékezik vissza a nagy mérkőzésre:"Nem igaz, hogy aznap azért aláztuk úgy meg a Napolit, hogy bebizonyítsuk az éppen elküldött mister Sárosival volt bajunk. Akkor vasárnap nagyon nagyon szerettünk volna valamit jóvá tenni az előző két hónap megalázásaiból és minden össze is jött nekünk. Minden lövés szinte gól lett. Abból az időszakból szívesen emlékszem vissza valamennyi csapattársamra, különösen a barátomra Arne Selmossonra, remek ember és remek játékos, villámgyors csatár kiváló lábakkal. Az egyetlen dolog talán, amit a szemére lehetett olvasni, hogy egy-egy forróbb hangulatú idegenbeli mérkőzésen visszafogottabb volt, mint játékos és mint ember sem volt az az igazi harcos. A mindennapi életben is egy csöndes, jól nevelt és félénk ember volt, ha valami személyeset kérdeztünk tőle még el is pirult. Tényleg remek emlékeim vannak róla és nem is nagyon viselte őt meg, hogy a Lazióból hozzánk igazolt, nem nagyon foglalkoztatta őt a Lazio szurkolóinak tereken való ellentüntetései. Ugye akkor lényegesen más volt a labdarúgás, az egyesület színeihez való ragaszkodás még sokkal többet számított. Elég talán annyi, hogy én a Romával akár ingyen is játszottam volna, de a Lazio mezben, - ahogy ezt többször hangoztattam is miután a vezetőik érdeklődtek irántam - soha. Selmosson viszont északi volt és távolságtartással figyelte ezeket a mi latinos szenvedélyeinket."

F72Quadraro
Romanismo Attivo

8 kép, 8 gól...