Az 1981/82-es idény elején három új játékos érkezik a Romához: Nela a Genoától, Chierico a Pisától és Marangon a Napolitól. Az egész szezonra rányomja a bélyegét Ancelotti 6. fordulóban, a Fiorentina elleni mérkőzésen összeszedett súlyos sérülése. Hónapokig az is kérdéses, hogy egyáltalán pályára léphet-e még valaha a tehetséges középpályás. Addig a fordulóig a Roma veretlen, sőt a 7. játéknapon a Juventust is legyőzi Torinóban, majd a Bolognát az Olimpicóban. A tavaszt viszont rosszul kezdi a csapat, majd amikor Falcao is lesérül, a szurkolók végleg lemondhatnak a bajnoki címről. A végén a Roma a Juventus és a Fiorentina mögött a harmadik helyen zárja az idényt, ami a spanyolországi világbajnokság miatt már május közepén véget ér. A gólkirályi címet, egymást követő második alkalommal is Roberto Pruzzo szerzi meg. A világbajnoki keretben az 1981/82-es Romából csak Bruno Conti kap helyet. Az apró szélső viszont nem akármilyen teljesítményt nyújt, neki is nagyban köszönhető, hogy Squadra Azzurra megszerzi harmadik világbajnoki címét. A brazil legenda Pelé Contit választja a világbajnokság legjobb játékosává.

Mindeközben persze Rómában és a Románál is zajlanak az események. Dino Viola megszerzi Nela és Chierico játékjogának másik felét is, így a két labdarúgó már teljesen az AS Roma tulajdona. Luciano Marangon kilenc Rómában töltött hónap után visszatér a Vicenza csapatába, ahol előzőleg már öt idényt is lehúzott. Érkezik viszont az osztrák Herbert Prohaska az Intertől. Az előző szezonban a Románál csak Falcao volt az egyetlen idegenlégiós, de mivel minden csapatban két külföldi játszhat, így Dino Viola igazolhatott még egy külföldit. Ő lett Prohaska. Milánóban meg voltak vele elégedve és legtöbbször az átlag feletti volt a teljesítménye, de az Inter leigazolta a német Hanzi Müllert, így az osztrák középpályásnak mennie kellett. S bár Dino Viola egyszer azt nyilatkozta, hogy sohasem fog olyan játékost megvenni, aki másik csapatnál feleslegessé vagy létszámfelettivé vált, most mégsem habozik és megszerzi az osztrákot. Az új fiú jövetele nem mindenki körében vált ki pozitív visszhangot az olasz fővárosban, vannak, akik szívesebben látták volna az osztrák labdarúgó válogatott csapattársát, Schachnert Roma mezbe bújva. Liedholm viszont elégedetten nyilatkozik: “A miénk lesz Olaszország legerősebb középpályás sora. Falcao, Di Bartolomei és az osztrák. Meglátjátok majd, hogy mire lesz képes a Roma, milyen szép játékot fogunk játszani. Ez egy fontos igazolás, különösen a mi játékrendszerünk miatt. Ne felejtsük el, hogy Prohaska az elmúlt évben az Inter egyik legjobb játékosa volt és kiegyenlített teljesítményt nyújtott és ez azt jelenti, hogy rá bármelyik pillanatban számíthatunk majd. Ehhez még tegyük hozzá, hogy bizonyítani akar majd, hogy az Internél rosszul tették, amikor lemondtak róla.” De az osztrák megszerzésével sok új kérdés is adódik. Mi lesz Ancelottival, ha mégis teljes értékű játékos lesz? Az osztrák esetleg csak addig kell, amíg Carlo 100%-os állapotban nem lesz? Sokan ráadásul úgy vélik, hogy Prohaska és Di Bartolomei játékstílusa is igen hasonló, így felmerül annak is a lehetősége is, hogy a kapitány távozik a Romától. De a szurkolók erről hallani sem akarnak. A júniusi Giallorossi magazin (Egy a vezetőségtől független, a csapattal foglalkozó havilap volt. Mivel független, akár kritikát is megfogalmazhatott a vezetőséggel szemben, nem úgy mint ma pl. a LaRoma…) címlapján nem véletlenül látható a kapitány, felette az írás: “Di Bartolomei deve rimanere alla Roma“, azaz a Románál kell maradnia. Az igazolásokkal, kiszemeltekkel, találgatásokkal foglalkozó cikkben többek között ez áll: “Di Bartolomei olyan játékos, akit semmi pénzért sem szabad eladni. Olyan, mint Antognoni a Fiorentinában, Baresi a Milánban, Tardelli a Juventusban, Beccalossi az Interben vagy Dossena a Torinóban. Egy elmozdíthatatlan eleme a Roma játékának, egy szimbólum, akihez ragaszkodni kell és aki köré kell építeni a bajnoki cím csapatát. S ne felejtsük el, hogy Di Bartolomei kétszer egymás után megnyerette a gólkirályi címet Pruzzóval és a remek indításaival teljesen megváltoztatta Bruno Contit is. Ugyanakkor Di Bartolomei a kevesek egyike Olaszországban, aki tegező viszonyban van a labdával. Neki ez olyan természetes, mint ahogy eszik vagy olvas. A labdáról már nincs mit tanulnia, így van ideje, hogy tanulmányozza az ellenfelet és kiszámítsa a társak helyezkedését. Hányan vannak olyanok Itáliában, mint Di Bartolomei? Nagyon kevesen. Még ha Bearzot (az akkori olasz szövetségi kapitány; F72) nincs is ezen a véleményen. De Viola és Liedholm is viselkedhetnek úgy, mint a szövetségi kapitány? A válaszunk: egyértelműen nem!” Így aztán a szurkolók megkönnyebbülhetnek, a kapitány végül marad Rómában.
Az új játékosok közül viszont nem Prohaska az egyedüli. A Perugia csapatából érkezik a védő Nappi, akit Liedholm már régóta szeretett volna Roma mezben látni. Rá a kispadon számít a mester, hogy ha kell helyettesítse Nelát vagy éppen Vierchowodot. Igen, Pietro Vierchowodot… A játékos tulajdonjoga a Sampdoriáé, de az 1981/82-es szezonban a Fiorentinában játszott kölcsönben. Mivel a genovai csapat feljutott a legjobbak közé, Mantovani, a Samp elnöke szeretné őt újra a saját csapatában látni. Az orosz származású játékos az egyik legígéretesebb és legtehetségesebb olasz védő, így nem csoda ha a fél Serie A meg akarja őt szerezni. A Fiorentina azt szeretné ha még egy évig náluk maradna, Dino Viola is mindent megtesz, hogy a fővárosba csábítsa a hátvédet, de a Juventus vezetői is elszántak. Hetekig tartó találgatások és egyeztetések után aztán Dino Viola nyer: a védő egy évre az AS Romához érkezik kölcsönbe, cserébe a genovai csapathoz Bonetti és Maggiora szerződik. Nem kis szerepe van az üzletben a Sampdoria elnökének, Paolo Mantovaninak sem, aki római és baráti szálak fűzik Violához. Ezzel már két új hátvéd is a fővárosba érkezett, de Dino Viola nem elégszik meg ennyivel és megszerzi a sokak által már öregnek tartott, bár még csak 29 éves Malderát is a másodosztályba kiesett Milántól. Maldera is Liedholm egyik régi álma volt. Az előző idényben hosszú sérülése miatt nem sokat szerepelt a piros-fekete csapatban. “Eddig többet kellett volna elérnem a pályafutásom alatt.” – nyilatkozza a védő, majd így folytatja: “Azért is jöttem Rómába, hogy Liedholmmal bepótoljam az elvesztegetett időt. Bal oldali védőt fogok játszani. Vierchowoddal, Prohaskával és a többiekkel együtt felvehetjük a versenyt a Juventussal a bajnoki címért folyó harcban. A Romában van ráadásul Falcao és egy világbajnok is, egy bizonyos Bruno Conti. A Milánnál már 28 évesen öregnek tartottak. Meglátjátok, itt majd újra megfiatalodom.” A védelem ezzel meg is lenne. A középpályára is érkezik még egy új szerzemény, a mindössze 20 esztendős Claudio Valigi. A játékos a harmadik ligás Ternana piros-zöld mezét cseréli le bordó-sárgára. A Roma megfigyelői már jó ideje figyelemmel kísérik a fiú fejlődését. A tavalyi átigazolási időszakban is felmerült a megszerzése, de végül csak most nyáron igazolt a Romához. Tisztában van vele, hogy leginkább a kispadon számítanak majd rá, mégis boldogon jön az Örök Városba: “Olyan játékosok vannak előttem, mint Falcao, Prohaska vagy Di Bartolomei, így nem is gondolhatok arra, hogy sok lehetőségem lesz. Így aztán ebben az idényben megpróbálok a lehető legtöbbet tanulni, és szerintem ilyen sztárok mellett ez nem is lesz nehéz. Nagyon boldog vagyok, hogy a Románál kötöttem ki. Tudom, hogy Liedholm mester elismer engem. A most kezdődő kaland kifejezetten az ínyemre van.” S hogy a csatárposzton se maradjon a csapat új név nélkül, 1,2 milliárd líráért, vagyis az új szerzemények közül a legdrágábban, Rómába költözik a 23 éves Maurizio Iorio is. Az előző évben a Serie B-s Bari csapatát erősítette és a góllövőlistán 18 góllal a második helyen végzett. Több csapat is érdeklődött utána, az Avellino, a Milan és más alakulatok. “Nem nagyon tudtam, hogy miként haladnak a tárgyalások, minden reggel kíváncsian olvastam az újságokat, mik a legújabb hírek. Egy dologban biztos voltam, hogy a Bari el fog engem adni.” Majd a sok érdeklődő közül a Bari végül a Romával állapodik meg. “Én is a Romának szurkoltam. Azaz abban reménykedtem a leginkább, hogy a Romához igazolok. Annyi jót hallottam Liedholmról: azt mondják, hogy kiváló szakember és remekül tudja kamatoztatni a játékosok képességeit. A Roma játéka pedig nagyon tetszik: a zóna, a játék gyorsasága. Szinte el se hiszem, hogy itt lehetek.” Július 14-ig, azaz az átigazolási időszak vége előtt még egy játékos távozik a csapattól, az előző szezonban mindössze négy alkalommal pályára lépett csatár, Ugolotti szerződik a Pisához.
A játékosok először július 19-én találkoznak a Villa Pamphiliben, a csapat hivatalos bemutatásán. Hiányoznak még a világbajnokságot megjárt labdarúgók: Conti, Falcao, Prohaska, Vierchowod. Nincs a helyszínen Nils Liedholm edző sem, ő egyenesen az edzőtábor helyszínére, az észak-olaszországi Brunicóba siet. A csapatról és az új játékosokról Dino Viola beszél: “Üdvözlöm a csapatot, az újakat és a régieket. A régiek között is vannak újak, hiszen Ancelotti és Giovanelli gyógyulóban vannak a sérüléseikből. Nela és Chierico végleg a miénk. Nappit már két évvel ezelőtt is meg akartuk szerezni. Egy mérkőzést követően az érdeklődésünket hallva azt mondta: ezúttal is csak hitegetni fogtok? Malderát se most akartuk először leigazolni. Aldo még fiatal, mégha sokan öregnek is tartják már. Ioriót csak most ismertem meg személyesen, de már régóta figyeljük, a támadásoknál kis élénkséget visz majd a játékunkba. Valigi egy nagy tehetség, komoly veszélyt jelent néhány kezdőjátékosunk számára.” Viola bemutatja a három szponzort is (Barilla, Bassetti, Patrick), majd így fejezi be a beszédét: “Minden adott ahhoz, hogy megadjátok Rómának azt, amire 40 év óta vár, vagyis a bajnoki címet.”
A legkésőbb – a szokásához híven – a brazil Falcao csatlakozik az új idényre készülő csapathoz, amit többen is a szemére vetnek. Miért járnak neki mindig nagyobb kiváltságok, mint a többieknek? Ráadásul a brazilt nagyon megviselte a világbajnoki kudarc. “Kész vége, felhagyok a labdarúgással, valami új szakmát keresek magamnak.” – ezekkel a szavakkal hagyta el Barcelonát. Így emlékezik erre a Giallorossi magazin hasábjain:
– “Tényleg igaz Paolo, hogy Spanyolországban a vereség után arra is gondolt, hogy abbahagyja a focit?
– Igen, igaz. Sokáig azért nem tartott, talán néhány napig. Aztán lassan az ido jó orvosnak bizonyult. De mindenesetre valóban megfordult a dolog a fejemben és abban a pillanatban nem is nagyon láttam más megoldást. Olyan volt, mintha megállt volna az élet. De nem csak nekem, hanem egész Brazíliának. Talán nehéz ezt megértetni és elmagyarázni, még ha a labdarúgás Itáliában is igazi szenvedély. De nálunk talán még annál is több, Brazíliában egy nemzeti érzés. És egy világbajnokság mindig csak fokozza ezeket az érzéseket.”
Majd az interjúban áttérnek az olasz bajnokságra és a Romára is.
– “Garantálhatom, hogy a pályán mindig egy olyan Falcaót fogtok látni, aki ki akarja hozni magából a maximumot.
– Ez talán a legjobb módja, hogy a nyári polémiákat le lehessen végre zárni.
– Ezeket a polémiákat sohasem én kreáltam. 30 napom volt arra, hogy élvezzem a nyaralást és ha összedől is a világ, a szabadsághoz való jogomról nem vagyok hajlandó lemondani.
– Ez lesz a harmadik idénye a Romával és júniusban le fog járni a szerződése. Hosszú menetre számíthatunk?
– Az elnök annyit mondott, hogy majd januárban beszélünk a szerződésről. Hozzáteszem: nem tudok ennyivel előtte dönteni ilyen fontos dolgokról, amit esetleg ma még nem is ismert dolgok is befolyásolhatnak majd.
– Követhetné akár Brady vagy Prohaska példáját is, vagyis hogy elhagyja a Romát, de egy másik olasz csapat kedvéért?
– Nem tudom. De szeretném újra megerősíteni az érzéseimet a Roma szurkolók iránt, akik amikor 1980 augusztusában megérkeztem Rómába több ezren jöttek elém a repülőtérre és úgy fogadtak, mint egy igazi példaképüket, holott még nem is ismertek. Azóta mindig úgy éreztem, hogy az adósuk vagyok.
– Hát akkor a scudettóra lenne szükség!
– Nagy öröm lenne, csakúgy mint az olaszok világbajnoki címe, amit 44 év után szereztek meg újra, hiszen az Squadra Azzurra utoljára 1938-ban diadalmaskodott. A bajnoki cím pedig 41 év után térne vissza Rómába.
– Viszont mint mindig, számolni kell az egyre erősebb Juventusszal.
– A Juve a nagy esélyes, ez nem is lehet kétséges. Megköszönöm Pruzzónak, hogy a Falcao-Conti párost erősebbnek tartja a Boniek-Platini kettősnél. De szerintem a Juve akkor is nagyon jó csapat és ne felejtsük, hogy a bajnokságban van lehetőség egy-egy botlást is kijavítani, nem egy kieséses rendszer, ahol a favorit egy mérkőzésen is elbukhat.
– Szóval akkor Juve-Roma párharc várható?
– Az Inter és a Fiorentina is megerősödtek és a Napoli Diazzal egy remek játékost igazolt. Az új külföldiek mind nagyon jók, de inkább nem állítanék fel köztük sorrendet.
– Hogy ha már a világbajnokságról és a bajnokságról is szó volt: milyen kihatása lesz az olasz csapat sikerének a következő szezonra?
– Hát ez egyszerű. Az egész világ Olaszországra fog figyelni, hogy megtudja mi is történik a foci terén. A spanyolországi győzelemmel Itália lett a nemzetközi labdarúgás vezető országa.”

A felkészülés és az előkészületi mérkőzések során Liedholm meg akarja találni Di Bartolomei helyét. A pályafutása során eddig mindig a középpályán játszott a csapatkapitány, de az új szerzemény Prohaska is gyakorlatilag ugyanazon a poszton szerepel, mint Agostino. Liedholm viszont túl jó játékosnak tartja Di Bartolomeit ahhoz, hogy kimaradjon a kezdőcsapatból, ezért a játékstílusának és erényeinek megfelelő új posztot talál neki: a söprögető posztot. De támadásoknál egy sorral akár előbbre is merészkedhet, és remek indításaival kiszolgálhatja a csapattársait. S egy másik nem mellékes újdonság a Roma háza táján: a labdarúgócsapatok közül másodikként (a Cosmos után), az európai csapatok közül elsőként Trigoriába bevezetik a számítógépes rendszert. Ez nem kis fejlődésnek számít, minden adat, minden információ az gépekben van. A jegyaládásokat megkönnyíti, a játékosok erőnléti tesztjeinek az eredményeit vizsgálja, az edzésprogramokat segít összeállítani. A rendszert szeptemberben vezetik be.
A szezon kezdete előtt hiába erősödött meg látszólag a Roma, a kritikusok többsége, na és persze a túlsúlyban lévő északi lapok a Juventust tartják a bajnokság igazi esélyesének. Valaki egyenesen odáig megy, hogy kár elkezdeni is a szezont, hiszen a világbajnok olasz válogatott sztárjaival és két olyan külföldi labdazsonglőrrel, mint Platini és Boniek teletűzdelt csapatnak nem is lehet ellenfele. Kérdés tehát, hogy megállíthatja-e valaki egyáltalán ezt a nagyon erős Juventust? Hát lássuk az 1982/83-as idényt mérkőzésről mérkőzésre…