asroma.hu

A nem kis csalódást okozó elmaradt bajnoki címet követő idény igen felejthetőre sikerült. Az Udinese ellen idegenben elszenvedett vereség után Eriksson benyújtotta a lemondását. Dino Viola ugyan meggyőzte, hogy maradjon, de a 28. fordulóban, a Milan elleni 4-1-es vereség után már a Roma első embere sem tudta meggyőzni a mestert. Kár érte, mert pont a svéd intézte még el márciusban, hogy a következő idénytől egy kiváló csatár Roma mezt öltsön magára, úgy hívták: Rudolf Völler. Az utolsó két mérkőzésen Sormani ült a kispadon.

Közben Giannini iránt egyre többen kezdenek érdeklődni. A kérők sorába nem kisebb nevek vannak, mint Agnelli és Berlusconi, azaz a Juve és a Milan. "Többször is az elnök behivatott engem az apámmal. Tudod, a Juventus téged akar - mondta nekem Viola. De ha fel is bosszantasz néha, én nem adlak el. Te az igazi rómaiságot képviseled, az összekötő kapocs a régi focival, amit én Bernardiniék idejében gyerekként átéltem. Abban a mondásban sem hiszek, hogy senki sem lehet próféta saját hazájában. Megtartalak és kész." Amikor a Milan volt a jelentkező, Dino Viola magához hivatta a két Gianninit. "A Milan elnöke 10 milliárd lírát kínált érted. Most mit tegyünk? - kérdezte. Persze tudtam, hogy az elnöknek nincs szándékában eladnia, és nekem sincs szándékomban elmennem. Egymás szemébe néztünk, és tudtam, hogy a Romához fogok megint aláírni."
Az 1987/88-as idényben Viola elnök újra Liedholmot hozta Rómába, a csapat kispadjára. A Roma a 3. helyen zárta a szezont. Giannini végig zseniálisan játszott, 11 gólt lőtt, csapatkapitány és a válogatott biztos pontja lett.
A következő esztendő igen gyengére sikerült a Romának. A 18. fordulóban a Pescara elleni hazai vereség után Viola elküldte Liedholmot, majd miután az ezt követő négy mérkőzésen kétszer kikapott és kétszer döntetlent játszott a csapat Spinosi irányításával, gyorsan vissza is hívta az idős svéd mestert a szezonban még hátralévő mérkőzésekre. A Roma Völler 10 gólja ellenére a 8. helyen zárja az idényt, ez a '80-as évek legrosszabb helyezése.

A következő szezonban a Napolival bajnoki címet szerzett Ottavio Bianchit szerette volna a Roma kispadján látni Dino Viola. Meg is állapodtak mindenben, de a Napoli elnöke, Ferlaino nem volt hajlandó felbontani az edző még egy évig érvényes szerződését. Büntetésből ugyanakkor új mestert nevezett ki a csapata élére, így Bianchi egy évig munka nélkül maradt. Ezzel együtt az 1989/90-es bajnokságra Viola ideiglenesen Luigi Radicét nevezte ki vezetőedzőnek. A gárda az olaszországi világbajnokságra újjáépülő Olimpiai stadionban folyó munkálatok miatt a kisebb, mindössze 25 000 férőhelyes Flaminio stadionban játszotta a hazai mérkőzéseit. Nem kis anyagi és bevételi kiesés a Roma számára, pénz nem is nagyon volt erősítésre. A Roma komoly célkitűzések nélkül vágott neki a szezonnak, néhány kritikus szerint még a kiesés elleni harccal is számolnia kellett a csapatnak. Aztán Radice jó hatással volt a fővárosiakra, Giannini csapatkapitányként élvezte a játékot a Rizzitelli-Völler csatárkettős mögött, a csapat minden meccsén nagy akarással harcolt és végül az UEFA Kupát érő 6. helyen zárta a szezont. "Radice? Egy nagyon komoly edző, akinek ha valami mondanivalója volt, akkor azt nem mással jutatta a füledbe. Nagyon nagy hangsúlyt fektetett a munkára, de ugyanakkor tréfálkozni is lehetett vele. Minden hivatalos mérkőzésen, mielőtt még a pályára léptünk, oda kellett mennünk hozzá, és bele kellett fejelnünk a homlokába. Ez is az egyik módszere volt, hogy feltüzeljen minket."