asroma.hu

A nagycsapatban való bemutatkozása még az 1982/83-as bajnoki cím előtti évre nyúlik vissza. 1982. január 31-én, hazai pályán, az Olimpicóban Liedholm csereként mélyvízbe dobta a 17 és fél esztendős Gianninit. Így emlékezik az érintett: "Liedholm az öltözőbe hivatott a mérkőzés előtti csütörtökön. Elég egyértelműen a tudtomra hozta, hogy a Cesena ellen én is a kispadon foglalok majd helyet és valószínűleg be is fogok állni. Tudod - mondta, - hiányzik több játékosom is a kezdőcsapatból. Téged viszont nemcsak ezért akarlak a pályára küldeni. Azt hiszem, eljött az idő, amikor nemcsak az ifjúsági csapatra kell már gondolnod, amikor más felelősséget is magadra kell venned. A kispadon már máskor is helyet foglaltam, ez igazából nem volt újdonság. Az viszont annál inkább, hogy ígérete szerint játszani is fogok. A mérkőzés előtti napokban, órákban egyszerűen nem fértem a bőrömbe: a boldogságtól kicsit zavarodottnak éreztem magam, de ugyanakkor készen is álltam a bemutatkozásra." S végre elérkezett a vasárnap is. Giannini elsőként jelent meg a közös reggelinél és az aznapi lapokat olvasgatta, hátha a "Barone" elárult valami érdekeset az újságíróknak. De igazából semmi új... "Legyél készen..., ez a két szó, amivel minden edző a mérkőzések előtt a cserepadra került játékosaihoz fordul. Arra gondoltam, hogy esetleg az utolsó percekben, amikor már biztos a győzelem, talán pályára lépek. A Cesena utolsó előtti volt a tabellán, mi három ponttal lemaradva a De Sisti irányította, több forduló óta első helyen tanyázó Fiorentina mögött. Talán ezért is gondolhatta mindenki, hogy nem lesz nehéz legyűrni a Cesenát és közelebb kerülhetünk az első helyhez."

A Principe aztán a második játékrész 10. percében lép pályára, a kissé álmosnak tűnő Scarnecchia helyére. A debütálás mégsem sikerül valami fényesre. Giannini a középpályán elad egy labdát, s a hibából születik meg a vendégcsapat vezető és egyben győztes gólja. Ezzel a fiatal középpályás jó időre ki is játssza magát az első csapatból."Egy világ dőlt bennem akkor össze. Egy nagyon egyszerű átadásnak tűnt. Falcao kérte a labdát. Ő volt, aki edzéseken számtalanszor magyarázta nekem, hogy a pályán nem szabad félni a nehéznek tűnő dolgoktól, sőt, az egyszerűség és a természetesség, az azonnal cselekvés a kulcs a sikerhez." A fiatal Peppe szomorúan tért aznap este haza és nehezen aludt el. Egyfolytában az elrontott passz lebegett a szeme előtt. Az apja Gildo próbálta vigasztalgatni: "Tudd, hogy nem bántam meg, amiért focista lett belőled. Gondolkozz azon ami történt, és legyél tisztában vele, hogy mostantól nem fognak neked megbocsátani semmit." De Giannini vigasztalhatatlan volt. "Úgy mutattak be engem, mint Falcao utódját. Én csak saját magam akartam lenni. Giannini és kész. Másnap szerettem volna egyből újrajátszani azt a fránya mérkőzést, de Liedholmnál azoknak a játékosoknak, akik hozzájárultak egy vereséghez, nem nagyon volt újabb lehetőség."
Peppe visszatért az ifikhez, akikkel szép sikereket ért el. Megnyert bajnoki cím, a viareggioi torna, felejthetetlen győzelmek. A nagy csapatnak az 1982/83-as idényben azonban a közelébe sem nagyon kerül. "Falcao megállíthatatlan volt, Prohaska pedig az ő hűséges segítője a pályán. A középpályán teljes volt az összhang. Miért kellett volna felbolygatni egy rizikós cserével? 1983. május 1-én ülhettem újra a nagycsapat kispadjára az Olimpicóban, az Avellino ellen. Hihetetlen erős csapatunk volt, aminek bázisát Viola elnök és s véd mester rakták le. 13 igazi sztár. Egy felejthetetlen év volt, csodálatos menetelés a bajnoki cím felé, amit az 1980/81-es szezonban már egyszer elloptak tőlünk."
Ezekben az években a fiatal játékos legnagyobb támasza és segítője a brazil zseni, Falcao volt. "Engem és Righettit mindig maga mellett akart tudni, az ebédnél vagy akár a buszon. Én Ubaldóval voltam egy szobában és a brazil sokszor meglátogatott minket. Tanácsokat adott, viccelődött és próbálta oldani bennünk a feszültséget. Minden szava nagyon fontos volt számunkra, úgy tekintettünk rá, mint egy biztos pontra, nagyon tiszteltük őt. 1984. áprilisában, hosszú idő után tértem vissza újból a nagyokhoz. Avellinóban Liedholm Strukley helyére állított be. 2-2 lett a végeredmény, de a jó teljesítményem se győzte meg véglegesen a Baronét." A mester mégis egyre többször hívta meg a nagycsapatba az idény vége felé a fiatal játékost, s szép lassan Peppe visszakerült a nagyokhoz. A BEK elődöntőben a Dundee ellen is a kispadra ülhetett.