asroma.hu

Természetesen Agostino a korosztályos csapatban kezdi a bemutatkozást. Az 1969/70-es idényben a felnőttek nem szerepelnek valami fényesen a bajnokságban. A nemzetközi színtéren viszont megy a Romának, a Kupagyőztesek Európa Kupájának elődöntőjében a lengyel Gornik Zabrze az ellenfél, s miután a harmadik mérkőzés is döntetlennel ér véget, sorsolással döntenek a továbbjutásról. A feldobott pénzérem pedig a lengyeleknek kedvez. Az idény végén Marchini elnök eladja a Juventusnak a Capello - Landini - Spinosi triót. Nem kicsi a felháborodás az Örök Városban, a szurkolók az utcákon és a székház előtt tüntetnek. A korosztályos csapatokért felelős Gaetano Anzalone is beadja a felmondását, így tiltakozik a döntés ellen. A vezető csapat és a keret fiatalítása mellett tette le a voksát, s ezért is csalódott az elnök döntése miatt. "Az utóbbi években elkezdtünk egy utat, s azt próbáltuk folytatni." - meséli Anzalone."Fiatalokat akartunk beépíteni a csapatba, akik idővel egy erős keret gerincét adják. Amelyik csapatnak jó játékosai vannak, megtartja őket magának, hacsak nem valamelyik kiscsapatról van szó. Ekkor különösen fontos jó játékosokat kinevelni a saját fiataljaid közül. Mi is ezt próbáltuk, a jövőben többjükről egész biztosan hallani fognak. Ingrassia, Pellegrini, Quintini, Di Bartolomei. Utóbbi talán a legjobb valamennyi közül, egy '55-ben született srác, aki a jövő Capellója lehet." 
Mindeközben Agostino járja a saját útját a serdülőknél. A korosztályos csapatok eredményeivel foglalkozó Record nevű lapban egyre többet tűnik fel a neve. Az édesapa Franco természetesen kivágja és elteszi a legemlékezetesebbeket. Mint például az 1970. június elsejei számot, amin egy kupát nyert AS Roma csapatképe látható. Az álló fiatalok közül a csapatkapitány Di Bartolomei balról az első, a kép felett a cím: "Di Bartolomei szuper, Pro Roma ko". S egyre több hasonló cikk és írás jelenik meg. Az 1955-ben született fiúknak kiírt Berti kupa döntőjét is a vörös-sárgák fiataljai nyerik, 3-0-ra verik a Jacobini Sport csapatát. "Vastaps a Flaminio stadionban a Roma bébijeinek" - áll az újság címlapján. A tudósító a következőket írja: "Mindenki dicséretet érdemel a két félidőben mutatott teljesítményéért, de egy valakit külön is ki kell emelni: Di Bartolomeit, a csapatkapitányt. Egy minden jó tulajdonsággal és képességgel megáldott fiatal, akinek mindene megvan, hogy nagy utat tegyen meg." 
Agostino közben azért a tanulásról sem felejtkezik meg. Minden reggel 9-re iskolába megy, a házuktól nem messze lévő gimnázium padjait koptatja. Még abban sem biztos, hogy a labdával szeretné keresni a kenyerét, arra a kérdésre, hogy mi szeretne majd lenni, már az alsó tagozat óta úgy válaszol: orvos. Az osztályban persze mindenki tudja, a társuk délután edzésekre jár, s még a nagy mágus Herrera is többször megemlíti a nevét. Di Bartolomei sohasem dicsekszik, és nem is szereti, ha róla beszélnek. Nem szeretne más lenni, mint a többiek. Az első szerelem ideje is eljön, Ritát az iskolapadban ismeri meg, összejárnak, sokat találkoznak, mígnem a lány egy nap bejelenti: vége. Az édesapja nem akarja. Nem szeretné, ha a lánya egy olyannal fecsérelné el az idejét, akiből valószínűleg profi labdarúgó lesz. A fiút persze megviseli a szakítás. De a foci jó gyógymódnak bizonyul a sebekre. 
Az AS Roma 1965-től szervez labdarúgó tornákat a város középiskolái számára. A győztes csapat tagjai fél áron tekinthetik meg a farkasok hazai mérkőzéseit. Természetesen a Pordenone gimnázium tanulói is összefognak. Corrado Mezzanotte, egy ötödikes (Olaszországban a legtöbb középiskola öt éves) gimnazista szervezi a csapatot, s természetesen Agostinót is meghívja. Így emlékszik vissza: "Amikor az első edzésünkre érkeztem, Agostino mindenkitől külön labdázgatott és dekázott. Tudta mindenki, hogy a Romában játszik. Ez a viselkedése először ellenszenves volt, mintha fennhordaná az orrát. Aztán, amikor megismertem, rá kellett jönnöm: egyáltalán nem így van. Ilyen volt a természete, félénk, de a dicsekvés és nagyképűség egyáltalán nem volt rá jellemző." Aztán a gimis csapatnak nemcsak a motorja lesz, de eleinte az edzéseket is ő irányítja. Az első évben nagy sikert még nem ér el a csapat, de második alkalommal már jobban mennek a dolgok. A túlkorosnak számító, iskola padjait már elhagyó Mezzanotte állítja össze a csapatot. A meccsek előtt néhány órával a társaság együtt megy valamelyik étterembe ebédelni, s persze a teendőkről és taktikáról értekezni. A kapitány a Roma színeiben már a primaverákkal készülő Di Bartolomei. Győzelem győzelmet követ. A döntőn a Flaminio stadionban ott vannak a Roma vezetői. Gaetano Anzalone elnök is, aki 1971 nyarán került a csapat élére a polémiák miatt is távozó Alvaro Marchini helyére. A finálé 1-1-es döntetlennel ér véget, a Pordenone gimnázium találatát Di Bartolomei szerzi. Következnek a büntetők, aminek végén Agostino csapata kerül ki győztesen, s ő, a csapatkapitány veszi át a kupát Anzalone kezéből, akit már jól ismer.

A fiatal játékos a győzelmet, ahogy az akkori Corriere dello Sport is írja, egy nem sokkal korábban elhunyt iskola- és csapattárs emlékének ajánlja. "A torna kezdete előtti napokban veszítette el életét Alessandro Pascicci, a védekező középpályásunk egy autóbalesetben. Minden mérkőzésen rá gondoltunk, s most teljes szívünkkel neki szenteljük a kupát."