A kialakult helyzetről

Remélem többeknek feltűnt, hogy a Nápoly elleni összecsapásról nem készült el a szokásos összefoglaló. Ez nem lustaságból nem történt meg, hanem sokkal inkább azért, mert úgy gondoltam; ennek a meccsnek az elemzése önmagában nem lenne teljes. Sokkal inkább érzem szükségét annak, hogy egy nagyobb kontextusba helyezve a jelenleg kialakult és kialakulófélben lévő helyzetet, egy átfogóbb elemzéssel értékeljem. Mind a csapatot, mind az edző stábot. Már most szólok előre, hogy ez most a megszokottakhoz képest nagyobb lélegzetű és kevésbé olvasmányos írás lesz.

Mielőtt belekezdek, két dolgot szeretnék leszögezni. Egyrészt nem gondolom azt , hogy már válságban lennénk, viszont az elmúlt meccsek alapján úgy tűnik, hogy egy hullámvölgy felé közelítünk, elég nagy sebességgel. A másik fontos dolog, hogy az itt leírtak az én egyéni véleményemet tükrözi, melyet –a klub belső életébe való belátás nélkül- nyilvánvalóan hiányos információk alapján alakítottam ki.

A tények makacs dolgok, szokták mondani, jelenleg pedig az a helyzet, hogy az elmúlt 4 mérkőzésünkből 3-at elvesztettünk. Persze lehet mentségeket és kifogásokat találni, például a Villarreal elleni visszavágót lehet „jól menedzselt vereségnek” titulálni, a kupa elődöntőre mondhatjuk, hogy lesz még esélyünk a visszavágón és ez mind igaz is. Ennek ellenére, ha egy Roma szintű csapat, a négy meccsen (virtuálisan) megszerezhető 12 pontból, mindössze 3-at gyűjt be, akkor ott bizony probléma van. Ebben az írásban ezt a problémát szeretném kicsit körbejárni, végignézni, hogy milyen tényezők okozták ezt a negatív kilengést.

Ha egy csapat egy ilyen rossz szériát produkál, akkor a következő kérdéseket érdemes végiggondolni:

• A csapat fizikailag és mentálisan elfáradt?
• A használt taktika mennyire megfelel a keretnek és a céloknak?
• A kialakított játékoskeret és az elvárások összhangban vannak-e?

(Nyilván felmerülhetnek egyéb kérdések, például edzésmódszerek, rehabilitáció stb. Mivel azonban ezekre semmiféle rálátásunk nincs, ezért ezeket a tényezőket adottnak tekinthetjük; azt feltételezve, hogy sem pozitív, sem negatív irányba nem tér el minőségben a riválisokétól, tehát nincs hátrányuk és előnyünk sem ezekben a szegmensekben.)

Kezdjük egy nagyon fontos dologgal. Az elmúlt 4 mérkőzésen rúgtunk 4 gólt és kaptunk 6-ot. Mind a két érték nagyságrendekkel rosszabb mint a szezonátlagunk, tehát megállapíthatjuk, hogy nem a csatárok, de nem is csak a védelem hibája ez a gyenge teljesítmény. Az egész csapat felelőssége a kialakult helyzet.

Most, hogy ezt tisztáztunk, folytassuk a fáradtság kérdésével. Az lényegében mindenki számára egyértelmű, hogy a keret minőségi mélységét tekintve nem vagyunk túl jól eleresztve. Látjuk, hogy nagyjából ugyanaz a tizenegy játékos fut ki a pályára minden meccsen. A kérdés hogy a kulcsjátékosok mennyit is játszanak valójában. Nézzük egy kis táblázatot:

A táblázatban a legtöbbet pályán tartózkodókból állítottam össze a legerősebb kezdőcsapatot (nem véletlen, hogy abszolút értékben is ez a legerősebb kezdőnk). (Salah esetében beszámoltam az Afrika kupán játszott perceket is!) A számok magukért beszélnek, de érdemes kiemelni egy két értéket. Nainggolan és Dzeko a Roma által lejátszott percek 85%-át pályán töltötte. Ez azt jelenti, mintha 40-40 meccsen (ennyi az eddigi teljes meccsszám) léptek volna pályára és minden egyes összecsapáson a 76. percig játszottak is volna. Ez azért igencsak nagy szám, pláne a belga kapcsán, aki hihetetlen intenzitással játszik minden mérkőzéseken. A fenti tizenegyen kívül 5 játékosnak van több mint 1000 játékperce, hozzájuk számolva Tottit és Florenzit, ők 7-en jelentik a rotációt. Ők összesen egyébként 9795 percet produkáltak, ami azt jelenti, hogy az összes játékperc (=40 meccs*90perc*11 játékos) 25% jött eddig a „padról”. Ezt az arányt mindenképpen növelni kéne. Számításaim szerint körülbelül még 16 mérkőzésünk lesz (11 a Serie A-ban és 5-öt számoltam a kupákra).  Ezek szerint jelen pillanatban az idényünk kevesebb mint ¾-ét teljesítettük, tehát van még hova „tartalékolni” az energiát.

Ezzel át is térhetünk egy másik kérdésre, miszerint a játékoskeret kialakítása mennyire felel meg a céljainknak.  Itt elsősorban a keret mélységét illetően nézzük meg a kérdést. A válaszhoz viszont kicsit messzebbről indulnék. Sokak számára ismert az átigazolások és pénzmozgások kapcsán kialakult helyzet. Azt mindig is tudtuk, hogy az amerikai tulajdonosok nem „cukros bácsit” jöttek játszani, nem kívánják saját pénzükből felpumpálni a csapatot és a játékoskeret. Ezek szerint marad a piaci alapú vásárlás, viszont a kevés bevételünk és a pénzügyi fair play miatt nem túl sok mozgástér marad. Azzal a megoldással lett áthidalva a probléma, hogy több játékos kölcsön+(kötelező) vételi opcióval került a csapathoz. Ilyen státuszban van jelen pillanatban Fazio, B. Peres, Juan Jesus... Ez azt jelenti, hogy lényegében már most, előre elköltöttük a jövő nyáron játékosokra szánható pénz nagy részét. Azért éreztem ezt fontosnak ismét leírni, mert azért ez komolyan leszűkíti a lehetőségeinket igazolások terén, mentségként szolgálva a vezetőinknek. Ennek ellenére komolyan gondolni, hogy lényegében 11+7 játékossal nekivágunk az idénynek, három különböző sorozatban, elég komoly hibának tűnik. Nyilván ez a mélységében nem megfelelő keret az oka, hogy a kulcsjátékosainknak állandóan pályán kell lennie. Erre a problémára a nyári átigazolási időszakban fogunk tudni lényegi megoldást találni, addig legfeljebb annyit tehet Spalletti, hogy nagyobb bizalmat szavaz a peremembereknek (pl. Gerson, M. Rui, Grenier), bármennyire is úgy tűnik, hogy ők nem ütik meg azt a szintet, mint az első csapat játékosai.

A következő pont a taktika. Spalletti végignézett a kereten és kialakított egy olyan taktikát, ami eddig kisebb kisiklásokkal, de működött, mert a pályán lévő játékosok mindegyike illett a rendszerbe. Láthattuk viszont, hogy ha valaki kiesik baj van. Például mikor Salah elment az Afrika kupára, az első pár meccsen kicsit akadozott a gépezet, a Villarreal ellen, ahol több alapjátékos nem volt a pályán már nem is működött. A taktika jó, a kezdőcsapat jó,  sajnos a rotációban viszont olyan játékosok vannak, akik a feladatköröket tekintve nem csereszabatosak. Ha Dzeko a padon van, egyszerűen nincs, még csak közel hasonló stílusú játékosunk és ezt majdnem az összes poszton végig lehet nézni. Imádom Totti, de ha Ő bejön váltani kell a taktikán. Ha Nainggolan nincs akkor az Ő feladatkörét nem tudjuk kivel pótolni és sorolhatnánk tovább.

Mint ahogy már remélem sejtitek minden mindennel összefügg. A felsorolt érvek mind a abba az irányába mutatnak, hogy az elmúlt hetek gyengébb teljesítménye valami rosszabb dolog előszele lehet. Spalletti alkotott egy nagyon hatékony, de rendkívül instabil állapotú csapatot. Ha tetszik egy olyan gyöngysorra hasonlít a Roma, ami egészében gyönyörű, de ha kivágunk belőle egyetlen gyöngyöt is, az egész szétgurul a padlón. Tudom, hogy ez most így kicsit negatív hangulatú, de legyen a pozitív végszó az, hogy hiszem, ha valaki akkor Spalletti képes rá, hogy felrázza a keret és ha kell kitalál ismét valami taktikai húzást, amivel elébe megy a nagyobb gondoknak.